Mit fog látni a Föld 200 millió év múlva? Spoiler: Teljesen más lesz

Szóval, képzeld el: 200 millió év múlva járunk. Az emberiség jövőbeli leszármazottai — vagy talán olyan lények, amiket el sem tudunk képzelni — egyetlen hatalmas szárazföldön élnek, ahol az összes kontinens össze van préselődve.

Drog, ugye?

De itt van az, ami tényleg lenyűgöz ebben. Ez a jövő nem csak science fiction. A geológusok meg vannak győződve, hogy ez meg fog történni. És még valami — talán már most figyeljük az első jeleit.

Emlékszel Pangeára? Igen, az csak a kezdet volt

Nagyjából 335 millió évvel ezelőtt a Föld összes szárazföldje egyetlen hatalmas kontinenssé állt össze. Pangeának hívták. Úgy nézett ki, mint egy kozmikus kirakó, ahol minden darab össze van kapcsolódva. Aztán nagyjából 200 millió évvel ezelőtt elkezdett széttörni, és végül megkaptuk a hét kontinenst, amit ma ismerünk.

Itt válik igazán érdekessé a dolog: a tudósok szerint nagyjából 200 millió évre vagyunk attól, hogy végignézzük, ahogy ez az egész újra megtörténik. A kontinensek vándorolni fognak, ütközni fognak, és újra egy szuperkontinenssé olvadnak össze.

De van itt egy fontos részlet — tulajdonképpen többféleképpen is végződhet ez. És őszintén, mindegyik verzió úgy hangzik, mintha egy sci-fi regényben lenne.

Négy lehetséges jövőbeli szuperkontinens (És miért lenyűgöző mindegyik)

Novopangea: A "megint ugyanaz" forgatókönyv

Az első verzió azt feltételezi, hogy az Atlanti-óceán folytatja a növekedést, míg a Csendes-óceán zsugorodik. A Csendes-óceán már most teret veszít, mert rengeteg szubdukciós zóna van benne — ezek olyan helyek, ahol az óceáni lemezek a kontinentális lemezek alá csúsznak, és elsüllyednek a Föld köpenyébe.

Ha ez folytatódik, Amerika egyszer csak belehajózna Európába, Afrikába és Ázsiába, amelyek már most közelítenek egymáshoz. Ausztrália pedig nekikoccanhatna Kelet-Ázsiának. Az eredmény egy hatalmas szárazföld lenne, kreatívan "Novopangea" néven (ami latinul "Új Pangeát" jelent — hát, a tudósok nem pontosan költők).

Pangea Proxima: A gyűrűsvilág

Ez már igazán vad. Ebben a verzióban mind az Atlanti-, mind az Indiai-óceán tágul tovább, amíg új szubdukciós zónák vissza nem húzzák az egészet. Az eredmény? Egy fánkszerű szuperkontinens, egy kicsi óceáni medencével bezárva a közepébe.

Képzeld el, hogy a planetáris fánk belsejében élsz. Tényleg, talán ne képzelődj túl sokat, mert addigra mi már rég nem leszünk itt.

Aurica: A nagy visszatérés

Itt kezd igazán kreatívvá válni a dolog. Mi van, ha az Atlanti- és a Csendes-óceán is bezárul? Ebben az esetben megkapnánk az "Auricát" (Ausztália és Amerika összeolvasztása, mert ez a két kontinens szó szerint ölelkezne egymással).

A lényeg az, hogy az Indiai-óceánnak meg kellene nyílnia ahhoz, hogy ez működjön. És mivel ez a legfiatalabb óceán — csak nagyjából 140 millió éves —, van még benne tartalék.

Amasia: Az északi-sarki buli

A személyes kedvencem a legdrámaibb verzió. Az Amasia forgatókönyvben (Amerika + Ázsia, érted?) az Arkti-óceán bezárul, míg az Atlanti és a Csendes nyitva marad. Az összes kontinens — Antarktika kivételével — északra sodródna és az Északi-sark köré gyűlne.

Egyetlen hatalmas óceán venné körül az Északi-sarkot, Antarktika pedig egyedül ücsörögne a világ alján, mint a legmagányosabb klub a történelemben.

A ijesztő rész? Lehet, hogy már most látjuk történni

Itt van az, ami igazán megfogott ebben az egész témában. A tudósok egy Dabbahu-repedésnek nevezett geológiai képződményt figyelnek Etiópiában. 2005-ben egy 40 kilométeres repedés nyílt meg rejtélyesen a sivatagban.

A kutatók úgy gondolják, ez lehet a kontinentális hasadás kezdete — az a hely, ahol Afrika végül ketté fog szakadni. Gondolkozz el ezen egy pillanatig. Potenciálisan a folyamat első pillanatait nézzük, ami 200 millió év múlva fog csak befejeződni.

Hogyan nézne ki az élet?

Őszintén, itt kezd fájni a fejem egy kicsit. Ha bármilyen emberi leszármazott (vagy aminek fejlődnénk) megéri ezt, egy teljesen más bolygón fog élni.

Néhány modell azt sugallja, hogy a klíma igazán kellemes lehet — talán még melegebb is, mint most. De más modellek szerint egy új jégkorszak felé tartanánk. Bármelyik is legyen, ami akkor létezik, azoknak a fajoknak alkalmazkodniuk kell egy olyan világhoz, ahol mások az óceáni áramlatok, mások a partvonalak, és teljesen átalakult a földrajz.

Persze ott van még a tömeges kihalás kérdése is. Amikor kontinensek ütköznek, az ökoszisztémák teljesen felfordulnak. Egész fajok tűnhetnek el, míg mások virágoznak. Hát, nem épp vidám téma, ha az ember jobban belegondol.

Miért kellene érdekelnie téged egy 200 millió évvel ezelőtti dolog?

Tudom, mire gondolsz: "Szuper sztori, de nekem 80 év múlva kell meghalnom, nem 200 millió évvel. Miért számít ez nekem?"

Itt van az én véleményem: azt hiszem, valami mélyen földelő van abban, hogy megértjük a Föld hosszú távú történetét. Megszoktuk, hogy években, évtizedekben, talán évszázadokban gondolkozunk. De a bolygó 4,5 milliárd éve csinálja a maga dolgát, és milliárdokkal azután is folytatja, hogy mi már rég nem leszünk.

Amikor olvasok a szuperkontinesek képződéséről és széttöréséről több százmillió év alatt, az a legjobb módon teszi arányosítja a saját apró életemet. A problémáinkat egyszerre érezzük kisebbnek és drágábbnak.

Meg hát, őszintén? Az, hogy egyáltalán ki tudjuk ezt jósolni, elég döbbenetes. Olyan mozgásokról beszélünk, amik olyan lassúak, hogy az emberiség soha nem fogja közvetlenül megfigyelni őket — mégis, a lemeztektonika megértése lehetővé teszi, hogy több százmillió évbe lássunk előre.

Ez azért elég menő, ha engem kérdezel.

Te mit gondolsz? Melyik szuperkontinens verzió tűnik a legérdekesebbnek (vagy legijesztőbbnek)? Írj kommentet — komolyan kíváncsi vagyok, melyik ragadta meg a képzeletedet!