Mi van, ha az állatok 200 millió évig is rejtőzköttek előttünk?

Oké, meg kell mondanom valamit, ami teljesen lenyűgözött ezen a héten, és azóta alig tudtam másról gondolkozni.

A tudósok éppen egy olyan kutatást publikáltak, amely azt sugallja, hogy az állatok valójában már 200 millió évvel a meglétükről szóló első meggyőző bizonyítékok megjelenése előtt az Earthen evoluutáltak már. Kétszáz millió év. Ez nem egy apró hiba az idővonalon – ez alapvetően az élet történetének egy egész fejezetének újratervezése.

A probléma a fossziliák megtalálásával

A paleontológia legfurcsa dolga ez: a fossziliák megtalálása valójában nagyon, nagyon nehéz. Nemcsak azért, mert a csontoknak specifikus feltételekre van szükségük a megőrzéshez, hanem mert valójában egy detektívként játszunk, miközben a Föld történetének több milliárd évén elszóratott, hiányos bizonyítékokkal dolgozunk.

Decenádokon keresztül a tudósok egy ésszerű feltételezést tettek: ha az állatok valahol megvoltak, a fossziliáiknak meg kellene jelenniük az adott időszakból származó, kiválóan megőrzött fossziliatagozatokban. Ez egy logikus ugrás – ezek a kivételes helyszínek csodálatos részletességgel rögzítik a apró organizmusokat, tehát ha voltak állatok, biztosan látnánk őket.

Ez a feltételezés arra késztette a kutatókat, hogy megvizsgálják Kínában található egy híres fossziliatelepet, amelyet a Weng'an Biota-nak neveznek. Ez körülbelül 590 millió éves, és hihetetlen részletességgel megőrzött mikroszkopikus organizmusokat tartalmaz. De itt van a csavar – egyikük sem egyértelműen állat.

Így a tudósok a következő következtetésre juttak: az állatok a Weng'an tagozat kialakulása után evolutáltak. Ha korábban meg voltak, akkor megjellenének a Weng'an-ban, ugye?

A mongolországi fordulat

Nos, az Oxford és néhány más intézmény kutatói úgy döntöttek, hogy tesztelik ezt a feltételezést. Elutaztak Mongóliába, és egy másik kivételes fossziliatelepet tanulmányozták, amelyet a Kheseen Biota-nak neveznek – amely valójában kb. 40 миллиónál fiatalabb, mint a Weng'an.

Több mint 140 mintát vizsgáltak meg néhány rendkívül kifinomult mikroszkópos felszereléttel. És tudjátok, mit találtak? Gyönyörűen megőrzött mikrofossziliákat – apró, tüskés és ágazatos gömb alakú organizmusokat, embrió-szerű szerkezeteket, mindent. A megőrzés pedig absolút kiemelkedő volt.

De itt van a lényeg: még mindig nem állatok.

Ez döntő fontosságú, mert tudjuk, hogy az állatok már meg voltak, amikor a Kheseen Biota kialult. Megtaláltuk őket a világ más pontjain is abból az időszakból.

Szóval mit mond ez nekünk? Alapvetően teljesen szétrombolja az eredeti érvelést. Az, hogy a Weng'an nem mutat állatokat, nem jelenti azt, hogy máshol nem evolutáltak. A finom mikrofossziliák megőrzéséhez szükséges körülmények talán nem voltak megfelelőak az állati maradványok megőrzéséhez. Az állatok teljesen más környezetben is élhettek.

Eltolták az időt

Ez a felismerés arra késztette a kutatócsapatot, hogy valami érdegeset csináljanak: felhagytak a Weng'an használatának mint mérföldkőnek, és sokkal régebbi tagozatokat vizsgáltak – 850 és 730 millió évvel ezelőttről beszélünk. Norvégia, Ausztrália és Arizona olyan fossziliadús kőzeteket tartalmaznak ezen időszakból, amelyek elméletben meg kellene őrizniük az állatokat, ha voltak is.

Amikor molekuláris óra-analízist végeztek (ami alapvetően a élő fajok közötti genetikai különbségek összehasonlításán alapul, hogy becsüljék meg közös őseik életútját) ezekkel a régebbi korlátokkal, a matek drasztikusan megváltozott.

Az állatok becsølt eredete kb. 200 millió évvel visszaugrott – az állatok megjelenését valahol 800 és 700 millió évkel ezelőttre helyezte.

Ez több százmilliónyi évnyi potenciális állattörténet, ami egyszerűen... nem tűnt fel a fossziliatörténetben.

Miért fontos ez?

Így vagyok én személy szerint annyira izgatott: mindig is tudtuk, hogy a fossziliatörténet hiányos, de ez a kutatás segít megérteni, hogy miért olyan hiányos. Az állatok olyan környezetben vagy körülmények között élhettek, amelyek egyszerűen nem favorizálták a fosszilizálódást. Talán túl ritkák voltak, túl kicsik, vagy túl törékenyek.

Olyan, mint amikor megtudod, hogy a csendes szomszédod évek óta maratonokat fut – egyszerűen sosem említette, és a futócipője sem szerepel a családi fotókon.

Kémiai bizonyítékok is cirkának (szó szerint az ősi kőzetekben), amelyek azt sugallják, hogy a szivacsok – az egyik legegyszerűbb állati forma – már legalább 650 millió évvel ezelőtt is meg voltak. Ezek a molekuláris nyomok egy másik módszert is adnak a tudósok kezébe, hogy áttekintsenek az idő peremén.

A nagyobb kép

Imádom, hogy a tudomány így működik. Megteszünk a lehető legjobb feltételezéseket a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, majd folyamatosan kérdőjelezünk, tesztelünk és finomítunk. A kutatók, akik ezt a tanulmányt készítették, nem a dühből vetették el a régi feltételezéseket – tisztelettel, új adatokkal és logikával kihívták azokat.

És őszintén? Ez az állatok evolúcióját még misteriózusabbá és lenyűgözőbbé teszi. Azokról a lényekről beszélünk, amelyek talán csendben, az ősi Föld rejtett szegleteiben diversifikáltak, miközben a bolygó néhány legextrémebb jégkoraán ment keresztül. Az evolúciós színpadet több százmillió évvel a híres „kambriumi robbanás” előtt már fel is állították, amikor az állati élet hirtelen láthatóvá vált a fossziliatörténetben.

Szóval, ha legközelebb egy mórán látsz a hátsó kertedben, vagy egy dokumentumfilmet nézel a mélytengeri lényekről, emlékezz: a családfájuk valószínűleg még messze hátra, a képzeletünk fölé nyúl vissza. A Föld állati életének történetét még mindig írják, egy-egy új felfedezéssel.