Van egy téma, ami azóta jár a fejemben, hogy először belefutottam ebbe a jóslatba. Ray Kurzweil — akit a "szingularitás prófétájának" neveznek — azt állítja, hogy 2045-re az emberek és a mesterséges intelligencia gyakorlatilag eggyé válnak. És itt a lényeg: nem gondolom, hogy annyira őrült lenne, mint amilyennek hangzik.
Mi a fenét jelent a "szingularitás"?
Először is, gondoskodjunk róla, hogy mindenki ugyanazt értse alatta. A "szingularitás" kifejezést elég sokat használják, és jelentése változhat attól függően, ki beszél róla.
Az eredeti koncepciót John von Neumann matematikus találta ki 1958-ban. A lényege az volt, hogy a technológia olyan gyorsan gyorsul majd, hogy a jövő teljesen kiszámíthatatlanná válik. Nem gépek hatalomátvétele — csak az, hogy a változás annyira felgyorsul, hogy nem győzzük követni.
Aztán 1993-ben Vernor Vinge matematikus és sci-fi író megtette azt a híres fordulatot: mi történik, ha a gépek okosabbá válnak nálunk, és gyorsabban fejlesztik magukat, mint ahogy mi felfogni tudnánk?
Kurzweil aztán elvitte ezt az egészet a 2005-ös könyvéig, a A szingularitás közeledik címűig. Az ő verziója nem csak arról szól, hogy az MI szuperszuper okos lesz — hanem arról, hogy az emberek összeolvadnak ezzel az intelligenciával. Szó szerint. A biológiai agyunk kapcsolódik a nem-biológiai rendszerekhez. Robottestekben járkálunk. Talán egyszer majd a felhőbe töltjük a tudatunkat.
Tényleg megtörténik ez?
Itt kezdődik az érdekes rész. 2005-ben, amikor Kurzweil először előállt ezekkel a jóslatokkal, sokan teljesen őrültnek tartották. De ugorjunk a jelenbe, és néhány dolog, amit leír, már nem hangzik annyira sci-finek.
Gondoljunk csak arra, ami már létezik: cochleáris implantátumok, amelyek segítenek a süketeknek hallani. Agy-számítógép interfészek, amelyekkel a lebénult emberek gondolataikkal irányítják a számítógépet. És igen, a Neuralink — Elon Musk cége, amely most éppen chipeket ültet emberi agyakba.
Ezek a technológiák még elég kezdetlegesek Kurzweil víziójához képest, de valósak. Léteznek. És gyorsan fejlődnek.
A "Te 2.0" kérdés
Itt válnak igazán furcsává a dolgok — és őszintén szólva, egy kicsit filozófussá is.
Kurzweil egy "Te 2.0" nevű dologról beszél. Képzeld el a tökéletes digitális másolatodat: ugyanazok az emlékek, ugyanaz a személyiség, ugyanaz a DNS, csak éppen egy robottestben él. Az még mindig te vagy? Másolat? Folytatás? Ezek nem költői kérdések — ezek komoly filozófiai problémák, amelyekkel Kurzweil a frissített 2024-es könyvében is küzd, ami a A szingularitás közelebb van címet kapta.
Rámutat arra, hogy már félúton vagyunk, bizonyos értelemben. Minden alkalommal, amikor posztolsz a közösségi médiában, minden keresés, amit végzel, minden hangüzenet, amit küldesz — digitális nyomokat hozol létre arról, hogyan gondolkodsz és érzel. Végül, mondja ő, képesek leszünk ebből az adatból meggyőző szimulációkat készíteni magunkról. A digitális ikerdet, gyakorlatilag.
Ebből egy rész úgy hangzik, mint az a deepfake rémálom, amitől mindenki óva int. De Kurzweil, mindig az optimistább, másképp látja. A digitális halhatatlanság első lépésének tekinti.
Az én véleményem
Nézd, én vagyok az első, aki szkeptikus a technológiai-utópia jóslatokkal szemben. Az 1950-es évek óta halljuk, hogy jönnek a repülő autók, és még mindig nem tudok megfizetni egy megbízhatóan működő önvezető autót sem.
De Kurzweil időpontja valahogy más. Nem azért, mert meg lennék győződve, hogy 2045-re mind a Mátrixban élünk — komolyan kétlem. Hanem azért, mert az irány világos. Már most kiegészítjük az emberi testet technológiával. Már most létrehozzuk a digitális változatunkat. Az egyetlen igazi kérdés az, hogy ez meddig megy el.
Amit őszintén kíváncsi vagyok, az a tudat kérdése. Ha lemásolod az egész agyadat — minden emléket, minden furcsaságot, minden neuront — egy számítógépbe vagy robotba... az a tapasztalat folyamatosan kapcsolódik az eredeti önmagadból? Vagy az "eredeti te" még mindig meghal, és egy nagyon meggyőző utánzatot hagy maga után?
Nem tudom. És őszintén szólva, senki más sem.
Te mit gondolsz?
Az jár a fejemben: lehet, hogy mi vagyunk az utolsó generáció, amelyik tisztán biológiai lényként éli meg az életet. Ennek nem kell félelmetesnek lennie — lehetne hihetetlen. Vagy ijesztő. Talán mindkettő.
A lényeg az, hogy ez már nem csak tudományos fantasztikum. Az építőkockák most épülnek össze, darabonként, kutatólaborokban szerte a világon.
A kérdés nem az, hogy a technológia fejlődni fog-e — fog. A kérdés az, hogy készen állunk-e komolyan gondolkodni arról, mit jelent embernek lenni, amikor az ember és gép közötti határ elkezd elmosódni.
Te mit gondolsz? Az MI-vel való összeolvadás az emberiség következő nagy evolúciója, vagy az egy olyan disztópikus rémálom, ami ránk vár? Őszintén szívesen hallanám a gondolataidat.
Forrás: Popular Mechanics - https://www.popularmechanics.com/science/a74070118/ai-singularity-human-merger-ray-kurzweil