Egy évszázados rejtély, megoldva

Van egy vicces játék, amit bárki kipróbálhat: vegyél egy 7 méteres szobrot, vágd ketté, ásd el a darabjait az egyiptomi sivatagban, aztán várj 94 évet, amíg valaki megtalálja őket. Úgy hangzik, mintha lehetetlen lenne, ugye?

Nos, nagyjából ez történt ezzel a lenyűgöző Ramesszesz II. szoborral.

1930-ban egy Günther Roeder nevű német régész megtalálta egy hatalmas szobor alsó felét – a fáraóét, aki az egyiptomi történelem egyik leglegendásibb uralkodója volt. A lelet Kairótól nagyjából 240 kilométerre délre bukkant elő, egy Khemnu nevű ősi város helyén (később Hermopolis Magna lett a rómaiak alatt). Ez a hely a régi Egyiptom Beverly Hills-e volt – egy tartományi főváros, ahol minden menő fáraó megfordult.

De itt volt a baj: Roeder csak az alsó felét találta meg. Hol volt a többi? Senki sem tudta. És majdnem egy évszázadig ez a kérdés megválaszolatlan maradt.

A kutatás újraindul

Ugrunk 2024 márciusára. Egy egyiptomi-amerikai csapat – egy "A Majom Városa Projekt" nevű kezdeményezés részeként (igen, tényleg így hívják, megérdemel egy külön posztot) – bejelentett valamit, ami az egész régészeti világot izgalomba hozta.

Megtalálták a hiányzó felső felét.

Had festsek le, mit találtak: egy közel 4 méteres töredéket, amely Ramesszesz II-t ábrázolja jellegzetes fejdíszében, a királyi kobra épségben az élén. A szobor arccal lefelé feküdt a földben, és várt, hogy valaki végre megfordítsa – mint a világ legjelentősebb palacsintáját.

És itt jön a vad rész: amikor gondosan kiásták, kék és sárga festékmaradványokat találtak a kőn. El tudjátok képzelni? Ez a szobor festett volt! Mindenki ismeri azokat a sima homokkő szobrokat a múzeumokban, de eredetileg? Színesek voltak. Őszintén, ez mindent megváltoztat azzal kapcsolatban, hogyan képzeljük el az ókori Egyiptomot.

Miért maradt meg?

Az egyik kutató, Yvona Trnka-Amrhein a Colorado Boulder Egyetemről elmagyarázta, miért voltak ilyen kicsi az esélyei, hogy jó állapotban maradjon meg. A lelőhely közel van a Nílushoz, és amikor megépült az Aszuáni Alacsony Gát, a talajvízszint jelentősen megemelkedett. Ez a nedvesség szó szerint tönkre teheti a homokkövet az idők során.

"Néha olyan homokkő kerül elő, ami lényegében már csak homok vagy mállott mészkő. Lehetett volna akár egy szimpla szikladarab is" – mondta.

De ez nem egy szikladarab volt. Minden esély ellenére a szobor figyelemre méltó állapotban maradt meg. Hát, nem姑娘?

A darabok összerakása

Miután megerősítették, mit találtak, a csapat benyújtott egy javaslatot a két fél egyesítésére. Az Ókori Egyiptomi Emlékek Állandó Bizottsága igent mondott, a restaurálás 2025 szeptemberében kezdődött, és 2026 elejére a szobor végre – végre – újra egész lett.

Az eredeti helyén, az El-Asmunein-i templom északi bejáratánál (ahol eredetileg állt, több mint 3200 évvel ezelőtt) az újraegyesült kolosszus közel 7 méter magas és több mint 40 tonnát nyom. Négy fő darabból áll: a felső és alsó törzsszegmens, plusz három feliratos alapkő.

És ami ezt különösen különlegessé teszi: ez az első teljes kolosszális szobor Közép-Egyiptomból, és az első, amit modern régészeti módszerekkel tanulmányoztak. Ez elég nagy dolog az egyiptológia világában.

Mi következik?

A csapat nem áll meg itt. 2026 és 2027 során felmérik a környéket, hogy azonosítsák a templom pylónjának alapjait, amelyet a szobor egykor őrzött. Ki tudja, mi más van még ott eltemetve?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mélyen meghatónak találom ezt a történetet. Egy szobor két fele, közel egy évszázadig elválasztva, most újra együtt állnak pontosan ott, ahol több mint három évezreddel ezelőtt eredetileg elhelyezték őket. Van ebben valami költői.

Ráadásul, mivel a szobor most egész és megközelíthető, a kutatók részletesen tanulmányozhatják a festékmaradványokat. Végre megláthatjuk, hogyan is nézett ki ez a masina, amikor Ramesszesz II. először megrendelte.

Néha a türelem tényleg kifizetődik.