Hogyan segíthet egy dinoszaurusz ürüléke megválaszolni az egyik legnagyobb rejtélyt?

Be kell vallanom – az a cím mindenképp megragadta a figyelmemet. "Toll a dinoszaurusz ürülékében" – ez azért nem mindennapi kifejezés. De mint kiderült, ez a furcsa lelet segíthet választ adni arra a nagy kérdésre, ami a dinoszaurusz tudósokat már régóta foglalkoztatja: vajon miért élhették túl a madarak azt az aszteroidát, ami mindent mással végzett?

A váratlan lelet

Képzeljük el: 2016, Montana északkeleti része. David DeMar Jr. paleontológus épp egy sziklafalra mászik, hogy halómaradványokat keressen. Aztán megakad a szeme valamin – egy kicsi, sötét vörösesbarna csomón, nagyjából egy golflabda fele méretű. A kíváncsi tudós ösztönearra készteti, hogy közelebbről megnézze egy kézilencsével.

És ott volt: egy aprócska fosszilis toll.

El tudjátok képzelni azt a pillanatot? Épp a szokásos terepmunkát végzed, és egyszer csak rábukkansz valamire, amit ebben a régióban még soha, senki nem talált – több mint 150 év keresés után sem. Nem semmi, ugye?

De a történet itt válik igazán érdekessé. Az a kis kő nemcsak egy kő volt, amelyben toll van. Oh, dehogy. Sokkal... intimebb dolog volt.

Mi rejtőzött valójában abban a kőben?

Amikor a USC kutatói egy mikro-CT szkennerrel – ez olyan, mint egy szuperegészséges röntgengép, ami belülről látja a tárgyakat, szétbontás nélkül – vizsgálták meg a leletet, meglepő dolgot találtak. Az a kis csomó nem csak úgy egy random kődarab volt. Fosszilizált ürülék – azaz koprolit – volt, és hemzsegett a dolgoktól.

Tollak, halpikkelyek és aprócska lábtöredékek. Rengeteg. Lélegzetelállító 3D részletességgel.

Nate Carroll, az egyik kutató leírta az élményt gyönyörűen: "Minden óra, amit az adatok feldolgozásával töltöttünk, újabb tollat, újabb pikkelyt, újabb csontot tárt fel."

Nem vagyok paleontológus, de elképzelem, hogy ez valahogy olyan érzés lehet, mint karácsony reggelén ajándékot bontogatni egyiket a másik után. Csak itt minden "ajándék" egy 66 millió éves biológiai rejtély.

Kié lehetett az a ürülék?

Itt jön a tudósok detektívmunkája. A belsejében talált csontok egy hesperornithiform madárhoz tartoztak – egy ősi vízimadárhoz, ami tulajdonkpieppen a kréta korszak megfelelője lehetett a mai búvármadaraknak. Ezek a lényekrepülni szinte egyáltalán nem tudtak. Helyette a speciálisan alkalmazkodott lábaikat használták, hogy víz alá bukjanak és halakra vadásszanak.

A benne talált tollak? Víz alatti életmódhoz való alkalmazkodást mutattak – hasonlóan ahhoz, amit a modern búvár-madarak tollazatán látunk. És mivel a tollak és a madárcsontok együtt kerültek elő, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a tollak nagy valószínűséggel erről a madárról származnak. Tehát gyakorlatilag: valamilyen nagy dinoszaurusz – talán egy T. rex rokon – elkapta ezt a szegény búvármadarat és... nos... felhozta.

A természet néha kicsit kegyetlen tud lenni, ugye?

Miért fontos ez? Itt jön a java

Látjátok, 66 millió évvel ezelőtt, amikor az az aszteroida becsapódott a Földbe, szinte minden meghalt. A legtöbb madár is. De egy különleges csoport túlélte – az úgynevezett Neornithes. Ezek minden ma élő madár ősei.

A hopornithiformok, amelyek őskori ürülékké váltak? Egy másik csoporthoz tartoztak. És az a csoport teljesen kihalt.

Szóval a nagy kérdés mindig is az volt: mi volt olyan különleges a Neornithes-ben? Miért őnk éltek túl, amikor annyi más madár nem?

A kutatóknak van egy hipotézisük, és ez visszanyúlik azokhoz a búvármadár-tollakhoz. Úgy vélik, a válasz talán abban rejlik, hogy ezek a madarak hol éltek és hogyan alkalmazkodtak a vízi környezethez.

Gondoljunk bele: amikor az aszteroida becsapódott és minden káoszba fulladt – tüzek, sötétség, globális lehűlés – azok a madarak, amelyek a vízben tudtak táplálékot keresni, talán jobb eséllyel bírtak, mint azok, amelyik teljesen szárazföldre voltak utalva. Még nem biztos válasz, de lenyűgöző nyom.

Miért izgat ez a lelet ennyire?

Ez az, amiért imádok ilyen sztorikat: a tudomány néha a legfurcsább helyeken talál megoldásokat. Korábban senki nem gondolta volna, hogy koprolitokban tollakat keressenek. Nem épp a glamour kutatás kategóriába tartozik.

De a legjobb felfedezések néha pont azokból a helyekből származnak, ahol senki más nem méltóztatik szétnézni.

Jingmai O'Connor, a vezető kutató "gyönyörűen megőrzött tollnak" nevezte, "egy ilyen váratlan forrásból". És őszintén, szerintem ez tökéletesen összefoglalja a lényeget.

Gyakran úgy gondoljuk, hogy a tudományos áttörések high-tech laboratóriumokban vagy drámai expedíciókon történnek. És persze, azok is számítanak. De néha csak egy terepen dolgozó tudós, aki felvesz egy jelentéktelen kődarabot, és úgy dönt, közelebbről megnézi.

Ez az, ami a kíváncsiságot ilyen csodálatosvá teszi – figyel a kis dolgokra.

A lényeg

Szóval legközelebb, amikor madarat láttok az ablakotokon – legyen az galamb, vörösbegy vagy réce – jusson eszetekbe: dinoszauruszt néztek. És 66 millió évvel ezelőtt, amikor minden összeomlott, a ti madaratok őseinek volt valamije, ami pont elegendőnek bizonyult a túléléshez.

Még mindig azt próbáljuk kideríteni, mi volt az. De hála egy igencsak szerencsés adag fosszilizált ürüléknek, talán közelebb vagyunk a válaszhoz.

Mit szóltok, nem rossz perspektíva a paleontológiára?

Forrás: ScienceDaily