A Nap, ami túl szófogadó

Van valami, amin már hetek óta rágódom, és most muszáj megosztanom veletek.

A Katasztrófális Szomszédság

Képzeljétek el a következőt. Olyan utcában éltek, ahol a szomszédaitok mind teljesen elszabadultak. Az egyik ház pár évtizedenként egyszerűen felrobban. A másik rendszeresen tűzgolyókat lő az égbe. A szemközti ház lakói állandóan robbanásokat produkálnak.

A ti házatok viszont? A tiétek halálos nyugalmat áraszt.

Ez nagyjából az, ami a mi kozmikus környezetünkben történik. A NASA Kepler űrteleszkópja és az Európai Űrügynökség Gaia missziója segítségével a csillagászok összehasonlították a Naphoz hasonló csillagokat. És itt jön a riasztó rész: ezek a csillagok sokkal vadabbak, mint a mi Napunk.

Némelyikük rendszeresen produkál úgynevezett "szuperkitörést". Ez az energia 100-tól 10 000-szeresen erősebb, mint egy átlagos napkitörés. Hogy érzékeltetvemennyire durva ez? Egy szuperkitörés akkora, mint egyszerre felrobbanni egymilliárd hidrogénbombának.

És itt jön a legfura rész: a mi Napunk szinte egyedüliként csendes az összes között. 56 450 nap típusú csillag közül körülbelül 20 százalék produkált szuperkitörést a megfigyelési időszakban. Átlagosan csillagonként nagyjából évszázadonta egyszer.

Matematikailag tehát a mi Napunknak is kellett volna már valami drámait produkálnia.

De nem tette. És ez igazán nyugtalanító.

Az Elmaradt Katasztrófa

A Max Planck Intézet és a Colorado Egyetem Boulder kutatói nemrég feltettek egy kellemetlen kérdést: képes-e egyáltalán a mi Napunk ilyesmire? És ha igen, volt-e már közel hozzá?

A csapat egy új módszert dolgozott ki a történelmi napkitörések erejének becslésére. Olyan jelenségeket vizsgáltak, amiket "kitörési szalagoknak" hívnak. Ezek az izzó maradványok maradnak a napkitörések után, hasonlóan ahhoz, ahogy a falon égett folt marad egy robbanás után. Minél nagyobb a szalag, annál erősebb volt a kitörés.

Amikor 400 évre visszamenőleg elemezték a napfolt adatokat, két esemény emelkedett ki a többi közül: az 1859-es Carrington-esemény és az 1947-es Nagy Napfolt.

A Carrington-eseményt valószínűleg ismeritek. Távíródrótok égtek el tőle, sarki fények jelentek meg az egyenlítő közelében.

De az 1947-es esemény sokkal durvább volt.

Ez a szörnyméretű napfolt a Nap felszínének nagyjából 0,6 százalékát borította be. Ez elenyészőnek hangzik, de ha tényleg átültetjük Föld-méretekbe, körülbelül 40 földátmérőnyi területről van szó. Az ebben a régióban felgyülemlett mágneses energia elérte azt a küszöböt, ami már egy igazi szuperkitörés kategóriába tartozik.

A Nap valahogy úgy döntött, nem nyomja meg a gombot.

Megúsztuk.

Miért Kell Ez Nekünk Albérlet?

Gondoljatok bele, mennyire függünk ma az elektromosságtól és az elektronikától. GPS-műholdak, áramhálózatok, kommunikációs rendszerek, banki hálózatok. Minden sebezhető egy napkitöréssel szemben. Már egy közepes erejű napvihar is képes magasfeszültségű transzformátorokat elpusztítani, és egész régiókat áram nélkül hagyni. A szakértők figyelmeztetnek: egyetlen meghibásodás kaszkádszerűen végigterjedhet az egymással összekapcsolt rendszereken.

Most képzeljétek el, mi lenne, ha ez az erő százszor vagy tízezerszer nagyobb lenne.

A Carrington-esemény 1859-ben történt, amikor gyakorlatilag semmiféle technológiai infrastruktúra nem létezett. Ha ma történne ilyen, az katasztrofális lenne. És az 1947-es közeli hívás azt mutatja, hogy a Nap bőven képes ennél rosszabbra.

A Csendes Nap Rejtélye

Szóval miért ilyen nyugodt a mi Napunk a testvéreihez képest?

Őszintén? Senki nem tudja.

Ez az egyik legnagyobb megoldatlan rejtély a napfizikában. Lehet, hogy csak статистиikai véletlenről van szó? Lehet, hogy valami különleges a galaxisunkban elfoglalt pozíciónk? Vagy épp egy szokatlanul nyugodt korszakban élünk?

Egyik magyarázat sem különösebben megnyugtató.

Amit viszont tudunk: a Nap képes rá. Az 1947-es napfolt ezt bizonyította. Nem számít, holnap történik-e vagy ötszáz év múlva, a potenciál ott van, a felszín alatt bujkál.

Szóval legközelebb, amikor felnéztek arra a meleg, fényes, életet adó csillagra, talán adjatok neki egy kis hálás bólintást.

Mert egyelőre, megmagyarázhatatlan okból, úgy döntött, hogy jószándékú marad.

Reméljük, ez így is marad.

Forrás: Popular Mechanics