A depresszió nem egyetlen típusú
Több éve egy dolog tűnik a szemem előtt: hogyan fordulhat elő, hogy két embernek is depressziót diagnosztizálnak, mégis ennyire különböző az élménye? Az egyik egy szorongó gondolatok és aggodalmak spirálusába van beleverve, míg egy másik a traumákkal kapcsolatos tünetekkel küzd, vagy egyszerűen csak anyagcsuporog, hogy túléli a napot. Mindig is furcsának éreztem, hogy mindazt a különböző élményt egyetlen cím alá csoportosítjuk.
Nos, a helsinki egyetem kutatói éppen valami figyelemre méltó felfedezést hoztak, amire érdemes gondolnunk. Megállapították, hogy ugyanazt a depresszió diagnózist kapott embereknek drasztikusan eltérő agyi aktivitási mintázatuk lehet – és ezek a különbségek valójában a specifikus tüneteikkel párhuzamosak. Ez elég nagy dolog, és szeretném részletesen bemutatni nektek.
Mi történik valójában az agyban?
Engedjétek, hogy egy képet is rajzoljak nektek. Az agyat folyamatos aktivitás tölti el, és különböző területek állandóan kommunikálnak egymással. Amikor két terület szinkronizálódik – azaz zökkenőmentesen együttműködik –, azt funkcionális kapcsolatnak nevezzük. Gondoljátok el úgy, mint egy orkester zenészei, akik összhangban játszanak.
Most jön a érdekes rész. A kutatók 263, súlyos depressziás diagnózissal rendelkező személyt és 75 egészséges embert vizsgáltak össze összehasonlítás gyanúlátára. És ami találtak, az lenyűgöző volt: egyes depressziásoknál erősebb volt az agyi területek közötti kapcsolat, mint normál esetben, míg másoknál gyengébb volt a kapcsolat. Ugyanaz a diagnózis, teljesen különböző agyi történetek.
„Ez különösen érdekes volt – az a kontrasztív agyi aktivitási mintázat, amelyet azonos depresszió diagnózisok alatt találtak” – mondta Satu Palva, a helsinki egyetem neuroscince központának igazgatója.
A depresszió öt agyi mintázata
Itt már tényleg elszállhat a józan paraszt a feje. A kutatók az agyi mintázatok alapján öt elkülönült csoportot azonosítottak. Engedjétek, végigvezesselek mindegyikén.
1. csoport: A túlzottan összekapcsolt agy
Ezeknél a pároknál különösen erős kapcsolatok voltak az agy különböző területei között. De ebben az esetben a „több” nem feltétlenül jobb. Ez a csoport általánosságban súlyosabb tüneteket tapasztott – intenzívebb depressziót, szorongást, rumiálást (amikor az agyad elakad a ugyanazok a negatív gondolatok repetálásában), valamint nehézséget a napi életben való megélésben. Az agyuk keményen dolgozott, de nem feltétlenül jól.
2. csoport: Az alulösszekapcsolt agy
Ez a csoport az agyi területek közötti viszonylag gyenge kommunikációt mutatta. Érdekessége, hogy ők a többi csoporthoz képest inkább enyhébb tüneteket tapasztottak. Az agyuk csendesebb volt, de a depressziójuk kevésbé súlyos.
3. csoport: A traumába beleverve agy
Ebben a csoportban az agy nagy részén csökkent a kapcsolat. A legszemb másodszorosabb jellemzőjük? A poszttraumatikus stresszbozót tünetei voltak különösen hangsúlyosak. Ez arra késztet, hogy azon tűnődik, hány embernek van valójában trauma a depresszió zugában rejlő zugló okaként.
4. csoport: A vegyes jelű agy
Ez a csoport különösen összetett volt. A résztvevőknek az agy bizonyos területein rendkívül erős, míg más területeken gyengébb kapcsolatok voltak – egy igazi vegyes összetevőjű csoport. A tünetek is tükröztek ezt a komplexitást: súlyosabb depresszió, anyaghasználati problémák és alacsonyabb általános jóléti állapot.
5. csoport: Az anyaghasználati küzdelemmel járó túlzottan összekapcsolt agy
Ennek a csoportnak volt a leggyengébb kapcsolatrendszer az egész vizsgálat során, de az agyi területek közötti kapcsolatok voltak a legerősebbek. És figyelemre méltó, hogy az anyaghasználat jelentős problémát jelentett, míg a traumatünetek valójában kevésbé voltak hangsúlyosak, mint a többi csoportban. Ez emlékeztet minket arra, hogy az függőség és az agyi kapcsolatrendszer szorosan összefüldözik.
Miért számít ez ennyire?
Ez az a rész, amit a kutatás legizgalmasabbnak találok. Gondoljátok csak át, hányszor olvostatok egy új depresszió-kutat बारे, és éreztek zavartságot, mert az eredmények ellentmondanak valaminek, amit korábban olvostatok. Az egyik kutatás azt mondja, a depresszió bizonyos területeken csökkent aktivitással jár, a másik pedig megnövekedett aktivitással. Elég ennyi is elég, hogy elszálljon a fejetek.
Ez a kutatás végre megmagyarázhatná ezeket a ellentmondásokat. A különböző kutatások valószínűleg ezeknek az öt mintázatnak különböző kombinációit vizsgálják anélkül, hogy tudnák. Ha Japánban a legtöbb esetben az 1. csoportból álló populációt vizsgálják, és az USA-ban a 3. csoportból állókat, természetesen különböző eredményeket fognak találni. Valójában különböző állapotokat vizsgálnak, amelyek csak véletlenül osztoznak ugyanabban a névben.
Ez egy fontos dolgot is sugall: valószínűleg nincs egyetlen biológiai magyarázat a depresszióra. Ehelyett valószínűleg több, egymástól elkülönülő állapotról van szó, amelyek a felszínen hasonlóan nyilvánulnak ki, de teljesen eltérő zugmechanizmusokkal rendelkeznek.
Mit jelent ez a kezelés szempontjából?
Ha valaha próbáltál már gyógyszeres kezelést a depresszióra, de nem működött, vagy működött egy barátodnak, de neked nem, ez a kutatás segíthet megmagyarázni, miért. Ha az agyad az 3. mintát követi, de olyan kutatás alapján kezelnek, amely főként az 1. csoport betegjeit vizsgálta, akkor valójában egy olyan kezelést kapsz, amelyet valakinek, akinek alapvetően más az agyi helyzete, terveztek ki.
Ez megnyitja az ajtót a depresszió kezelésének sokkal személyre szabottabb megközelítései előtt. A „mindenkié egyforma” modell helyett potenciálisan azonosíthatnánk, hogy az illető melyik mintatáblába tartozik, és ehhez igazítanánk a kezelést. Talán egy nap nemcsak a diagnózis felállítására fogják végezni az agyi szkenninget, hanem arra is, hogy meghatározzák, melyik specifikus típust tapasztasz, és melyik kezelés a legvalószínűbb segítséget nyerő.
Ez egy olyan jövő, amely iránt őszintén reménykedem.
Forrás: ScienceDaily — Scientists discover 5 hidden brain patterns behind depression