Két madár, ami ugyanúgy nézett ki – de mégsem ugyanaz

Tegye fel a kezét, aki szeretne egy igazi taxonómiai meglepetést!

Évekig azt hittük, hogy az Ijima-lombszöcske (石垣島) egyetlen fajként él néhány japán szigeten. Kicsi, olívazöld, vonulómadár – semmi különös. Aztán kiderült, hogy a történet sokkal érdekesebb.

A két sziget, ahol ugyanaz a madár élt

Volt egy csapat az Izu-szigeteken (Tokiótól délre), és volt egy másik csapat nagyjából 1000 kilométerrel arrébb, a Tokara-szigeteken. First glance: teljesen egyformák. Ugyanakkora test, ugyanolyan színek, ugyanaz a viselkedés.

De a DNS nem hazudik.

Amikor a kutatók génelemzést végeztek – nem is olyan régen, nagyjából tíz éve –, valami furcsa jött elő. A genetikai anyag jelentősen eltért. Nem kicsit, hanem alapjaiban.

Évekig tartó nyomozás

A tudósok nem elégedtek meg az első eredményekkel. Teljes genomokat elemeztek. Múzeumi példányokat vizsgáltak. Meghallgatták a madárénekeket. És minden ugyanoda mutatott: ez nem két populáció, amely egymástól elszakadt. Ez két külön faj, amelyeket valahogy összekevertek.

Így született meg a Tokara-lombszöcske (Phylloscopus tokaraensis).

Japán utoljára 1982-ben kapott új madárfajt. Húszharminchat év. Ez a felfedezés tehát nagy szó.

A kutatócsapat az Uppsalai Egyetemről, a Göteborgi Egyetemről és japán intézményekből állt. Az eredményük egyértelmű: ez a két kis szigeti madár két külön faj.

Per Alström, az Uppsalai Egyetem kutatója így fogalmazott:

„Ez is mutatja, mennyire fontos a genetikai módszerek használata a rejtett biodiverzitás feltárásához – különösen most, amikor globális válságban vagyunk."

Szerintem ez az egyik legfontosabb mondat a cikkben.

Na és? Miért érdekeljen bárkit is?

Jogos kérdés. Két hasonló madárfaj – kit érdekel?

A válasz: a természetvédelem.

Mindkét faj kis szigeteken él. A Tokara-szigetek összesen nagyjából 100 négyzetkilométert tesznek ki tizenkét szigeten. Ez kisebb, mint mondjuk Fårö, ami Svédország partjainál fekszik.

Ha egy faj ilyen korlátozott területen él, már eleve veszélyeztetett. És most kiderült, hogy mindkét faj nagyon alacsony genetikai diverzitással rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy érzékenyebbek a környezeti változásokra, betegségekre, élőhelyvesztésre.

Az Ijima-lombszöcske jelenleg Sebezhető besorolású, és Japánban Természetes Örökségként védett. De most, hogy tudjuk: valójában két fajról van szó – és a Tokara-lombszöcske is épp olyan ritka –, a kutatók azt javasolják, hogy mindkettő kapjon Sebezhető státuszt.

A nagyobb kép

Ez a felfedezés elgondolkodtat.

Hány másik faj lehet ott kint, amelyekről azt hisszük, hogy egyek, de valójában kettő (vagy több) külön faj? Hány rejtőzködő biodiverzitás lapul a adatokban, csak meg kell nézni?

A genetikai módszerek ma kulcsfontosságúak a valódi biológiai sokféleség megértéséhez. Minél teljesebb képet kapunk arról, mi létezik, annál jobban tudjuk védeni.

Ezek a kis szigeti madarak nem feltűnőek. Nem ők lesznek a WWF-plakátok főszereplői. De számítanak. Minden faj számít, mert minden egyes kihalás visszafordíthatatlan veszteség.

Szóval legközelebb, amikor valami apró és jelentéktelennek tűnő hír jelenik meg a tudományban – gondolj erre a történetre. A legcsodálatosabb felfedezések néha nem a vakító fények, hanem azok, amelyek az adatok mélyén rejtőznek, és megvárják, hogy valaki közelebbről megnézze őket.

Forrás: ScienceDaily