Miért volt aranyszínű a napkorona?

Őszintén szólva, rengeteg napfogyatkozásos fotót láttam már életemben. De amikor az elmúlt heti teljes napfogyatkozás képei elkezdtek érkezni, valami más volt velük. A Nap külső atmoszférája, az a finom korona, nem a megszokott gyöngyfehér színben ragyogott. Spanyolországban szinte valószerűtlen aranyszínben világított.

És itt jön a történet igazán érdekes része: a fogyatkozás maga nem okozta az aranyat. A Föld légköre okozta.

Miért arany, nem fehér?

A teljes napfogyatkozás lényege, hogy a Hold teljesen eltakarja a Nap fényes arcát, és előtűnik az a gyönyörű korona. Normálisan fehér vagy ezüstös színű, mint egy finom csipke legyező, ami az űrben lebeg. Szép, de ismerős.

Szóval miért láttak az emberek Spanyolországban aranyat?

A válasz az időzítésben és a földrajzban rejlik. Spanyolországban a totalitás akkor következett be, amikor a Nap nagyon alacsonyan volt a horizonton — lényegében lenyugvó fogyatkozásról beszélünk. És amikor a fénynek sokkal vastagabb rétegen kell átjutnia a Föld légkörein, érdekes dolgok történnek.

Tudod, hogy a naplementék miért narancssárgák és pirosak? Ugyanez a principle működik itt is. A légköri molekulák szétszórják a rövidebb kék hullámhosszakat, és a melegebb színeket engedik át. Minél vastagabb rétegen megy át a fény, annál erőteljesebb ez a hatás.

De van egy csavar a történetben.

A titkos összetevő: erdőtüzek füstje

Itt válik igazán egyedivé az elmúlt heti esemény. A már amúgy is alacsony Nap mellett extra任意 valami volt a levegőben: szokatlanul sok füst a közeli erdőtüzekből.

Ez a füst olyan volt, mint egy plusz szűrő, ami még több kék fényt szórt szét. Gondolj úgy rá, mintha még egy réteget adott volna hozzá a légkör "utómunkálataihoz". Az eredmény? A spanyol megfigyelők által látott korona figyelemre méltóan gazdag aranyszínű árnyalatokat öltött.

A természet lényegében Instagram-szűrők sorozatán futtatta át a fogyatkozás fényét, és Spanyolország a "golden hour" szűrőt kapta maximum fokozaton.

A természet apró kontrasztjai

Most itt van az, ami igazán megragadott ezen a történeten. Nem minden vált arannyá azon a napon.

A Nap bal szélén egy hatalmas napkitörés emelkedett — ezek azok a hatalmas, izzó plazmahurkok, amelyek a Nap felszínéről nyúlnak ki, és a mágneses mezők formálják őket. Ez a konkrét napkitörés nem követte az aranyszínű trendet. Vöröses-rózsaszín maradt.

Miért? Mert erősen a hidrogénhez kötött fényt bocsátott ki, és ez a szín megtartotta magát a légköri szűrés ellenére is. Szóval az szokatlanul aranyszínű korona előtt ez a rózsaszín képződmény úgy lövellt ki, mint egy zászló arany háttéren.

A HDR-feldolgozású kép, ami ezt a pillanatot örökítette meg, azok közé a fotók közé tartozik, amikre azt mondod: "Nem hiszem el, hogy ez valóságos." A HDR-képek különböző expozíciós szinteket kombinálnak, így egyszerre láthatod a nagyon világos és a nagyon halvány részleteket is — olyan, mint a szemünk, csak drámaibb.

Miért fontos ez?

A szép kép mellett az ilyen pillanatok emlékeztetnek arra, miért szeretem követni az égi eseményeket. Décennák óta tanulmányozhatod a fogyatkozásokat, pontosan tudhatod, mi fog történni, és a légkör akkor is meglepetést okozhat.

A tudomány megmondja, mi KELLENE, hogy történjen. A természet dönti el, mi TÖRTÉNIK valójában. És néha ezek a meglepetések a legszebbek.

Ha személyesen voltál szemtanúja az elmúlt heti fogyatkozásnak, valami igazán ritkát láttál — nem csak egy újabb teljes napfogyatkozást, hanem egy sajátos személyiségűt. Olyan eseményt, ami emlékeztet, mekkora szerencsénk van, hogy épp a megfelelő távolságra keringünk a Naptól ahhoz, hogy egyáltalán lássuk ezeket.

Most már a naptáramba jegyzem a következőt. Találkozunk az árnyékban!