A gleccserek beszélnek — és végre hallgatunk rájuk

Képzeld el, hogy egy hatalmas gleccseren állsz az Antarktiszon. Képzeld el, mennyire csendesnek tűnik minden. Hó, jég, és te.

De ez a csend csak illúzió.

Alattad, mélyen a felszín alatt, a jég folyamatosan mozog, repedezik — és igen, földrengéseket okoz.

Mi a csuda az a gleccserföldrengés?

A hagyományos földrengéseket ismered: a földkéreg lemezei elmozdulnak, súrlódnak egymáson, és az egész megrázkódik. Pusztító tud lenni.

A gleccserföldrengések mások — és őszintén szólva, egyszerre gyönyörűek és rémisztőek.

Ezek akkor történnek, amikor hatalmas jégdarabok törnek le a gleccserről és belezuhannak az óceánba. Amikor ezek a jéghegyek felborulnak — a tudósok ezt "billenésnek" hívják — óriási erővel csapódnak vissza a gleccsernek. Ez a becsapódás rezgéseket küld a földbe, amelyek akár több ezer kilométert is megtehetnek.

A lényeg az, hogy ezek a gleccserföldrengések nem azt a magas frekvenciájú hullámot hozzák létre, amit a hagyományos földrengésmérő műszereink érzékelnek. Ezért nem is tudtunk létezésükről nagyjából húsz évvel ezelőttig — egyszerűen nem a megfelelő típusú jeleket kerestük.

A Végítélet-gleccser üzenetet küld

És most jön a igazán érdekes rész. Egy friss kutatás több mint 360 ilyen rejtett gleccserföldrengést fedezett fel az Antarktiszon, és ezek nagy része egyetlen gleccserről érkezik.

A Thwaites-gleccserről.

Ha még nem hallottál róla, ismerd meg a Föld talán legaggasztóbb jégtömbjét. A Thwaitest néha "Végítélet-gleccsernek" hívják, mert ha teljesen összeomlik, a globális tengerszint körülbelül 3 métert emelkedne. Ez már elég lenne ahhoz, hogy víz alá kerüljön Miami és Mumbai is.

És ami még nyugtalanítóbb: a Thwaites instabil alapokon áll. Az alapja a tengerszint alatt van, ami azt jelenti, hogy a meleg tengervíz alulról pusztíthatja. Tudósok már évek óta figyelik ezt a gleccsert, de eddig nem volt világos képünk arról, mi is történik pontosan.

Eddig.

A számok meglepőek

A kutatás szerint az Antarktiszon észlelt összes gleccserföldrengés nagyjából kétharmada a Thwaitesnél következett be — 362 eseményből 245 2010 és 2023 között. Ez rengeteg jéghegy, ami letörik, felborul és becsapódik.

De ami igazán meglepte a kutatókat: ezek a földrengések nem ugyanazt a mintát követik, mint Grönland hasonló eseményei.

Grönlandon a gleccserföldrengések jellemzően nyár végén gyakoribbak, amikor a hőmérséklet emelkedik és a gleccserek gyorsabban olvadnak. Ez szezonális minta, mint ahogy egyes állatok téli álmot alszanak.

A Thwaitesnél viszont? A legnagyobb szeizmikus aktivitás 2018 és 2020 között következett be, és a műholdas adatok megerősítették, hogy a gleccser úszó jégnyelve valójában gyorsult ebben az időszakban. Valami meglökte a tenger felé, és ez a valami a tengeri viszonyokhoz kapcsolódik, nem a léghőmérséklethez.

Ez probléma, mert a tengeri viszonyokat nehezebb tanulmányozni és előre jelezni. Olyan vízkeringési mintákról és hőmérséklet-változásokról van szó, amelyek a felszín alatt zajlanak — ezeket sokkal nehezebb nyomon követni, mint egy egyszerű hőmérőt.

Miért fontos ez (Nagyon)

Őszinte leszek: ezt a kutatást olvasva egyszerre éreztem nyugtalanítónak és reménykeltőnek.

Nyugtalanító, mert kiderül, hogy a Thwaites aktívabb, mint gondoltuk. Mindazok a jéghegyek, amelyek letörnek és felborulnak? A gleccser jelentős ütemben veszíti a tömegét. Minél aktívabb, annál jobban oda kell figyelnünk.

De reménykeltő, mert most már van egy új módszerünk arra, hogy halljuk, mi történik. A szeizmikus megfigyelés hatékony eszközzé válhat a gleccserek viselkedésének valós idejű nyomon követésére. Ahelyett, hogy csak műholdfelvételekre hagyatkoznánk — amelyeket felhők és sarki sötétség blokkolhatnak —, a tudósok szó szerint hallhatják a gleccser működését.

Gondolj bele: minden alkalommal, amikor egy jégdarab letörik és felborul, üzenetet küld nekünk. "Hé, valami történik itt." A kérdés az, hogy elég okosak vagyunk-e hallgatni rá.

Még mindig van rejtély

A kutatók a Pine Island-gleccser közelében is észleltek szeizmikus eseményeket, de itt jön a puzzle: azok a földrengések az óceántól 60-80 kilométerre történtek. Ez túl messze van a vízparttól ahhoz, hogy felboruló jéghegyek okozzák.

Szóval mi okozza őket?

Az őszinte válasz: egyelőre nem tudjuk. És én azt gondolom, ez ünneplésre méltó. A tudomány úgy működik, hogy megtalálja a még megválaszolatlan kérdéseket. Azok a rejtélyes jelek a Pine Islandnél egy megoldásra váró rejtély, és személyesen alig várom, mit fedeznek fel a kutatók legközelebb.

A nagy kép

Amire folyamatosan gondolok: olyan korszakban élünk, amikor végre kifejlesztjük a technológiát és a módszereket, hogy jobban megértsük a bolygónkat. Szeizmikus hálózatok, műholdas megfigyelések, óceáni szenzorok — ezek a eszközök szemekké és fülekké válnak olyan helyeken, ahol az emberi jelenlét lehetetlen lenne.

A Végítélet-gleccser nem omlik össze holnap. A tudósok szerint évszázadaink vannak még, hogy megoldást találjunk. De minden egyes adat, amit összegyűjtünk, segít jobban megérteni a kockázatokat és ennek megfelelően felkészülni.

A gleccserek beszélnek. Ennek a kutatásnak köszönhetően végre megtanuljuk a nyelvüket.

Forrás: ScienceDaily — Hundreds of hidden earthquakes found at Antarctica's Doomsday Glacier