Őtzi, a jégember, aki még mindig meglep minket

Be kell vallanom valamit. Évek óta rajongok Őtziért, a jégemberért, és az igazság az, hogy egyre érdekesebb lesz.

Ha még nem hallottál róla: Őtzi a világ leghíresebb fagyott holtteste. Körülbelül i.e. 3300 körül egy rézkori ember a hegységben sétálgatott, aztán valahogy egy gleccserben kötött ki, és ott maradt ötezer évig. 1991-ben a hegymászók megtalálták — először azt hitték, csak egy modern hátizsákos fekszik a hóban. Nem túl kellemes meglepetés lehetett.

Mi újság most?

Itt jön a izgalmas rész. Olaszországban, az Eurac Research intézetben tudósok tanulmányozzák Őtzi mikrobiomját — azt a parányi ökoszisztémát, ami a testünkben és testünkön él. Legújabb kísérletükben nem csak baktériumok után kutattak. Találtak valamit, ami még őket is meglepte: ősi élesztőgombát.

Pontosabban négy különböző fajt. Olyan hideghez alkalmazkodott élesztőket, amelyek valahogy túlélték az ötezer évet. Ezek a piciny élőlények végigkísérték Őtzi utolsó pillanatait a hegyen. Átélték a fagyást és az újraolvadást, ahogy a gleccserek jöttek-mentek, és ma is ott vannak a múmia maradványaiban.

„Látjuk itt a folytonosságot" — mondta Frank Maixner, az egyik vezető kutató. „Ezek az élesztők végigkísérték Őtzi hosszú útját az évezredeken át."

Elképzeled? Microscopikus túlélők, akik a történelem leghosszabb road tripjén voltak, és senki sem tudott róluk.

A gleccsertől a kenyérsig

De itt jön a váratlan fordulat. A kutatók gondoltak egyet: „Ha ezek az élesztők szeretik a hideget, vajon felhasználhatjuk őket alacsony hőmérsékleten?"

Látod, a legtöbb szamárszerszám (kovász) meleget igényel a fermentáláshoz. Tartsd melegen, általában szobahőmérsékleten vagy melegebben. De a hideghez alkalmazkodott élesztő? Az csinálja a dolgát fűtés nélkül is. Kevesebb energia, kisebb szénlábnyom, boldogabb bolygó.

Így kipróbálták. Növesztették az ősi élesztőket, tenyésztették őket, és megpróbáltak kovászt készíteni. Mohamed Sarhan, a vezető kutató, őszintén bevallotta, hogy nem igazán ért a sütéshez. „Soha életemben nem sütöttem kenyeret — és ez látszott is rajta."

Őszintén, ismerem az érzést. Az első kenyérkísérletem is lapos korongnak nézett ki.

De a lényeg: a kovász működött. 24 óra alatt megemelkedett, csinálta a maga fermentálós dolgát szobahőmérsékleten. Az elkészült kenyér íze „volna még hova fejlődni", de az alapötlet bevált. Az ősi élesztők képesek fermentálni, mint a maiak, csak fűtés nem kell hozzá.

Miért érdekeljen ez téged?

Szerintem a lényeg: igen, menő tény, hogy ötezer éves élesztőből sütöttünk kenyeret. De a nagyobb sztori máshol van.

Olyan élőlényeket látunk, amelyek évezredeket túléltak szélsőséges körülmények között. Ha a hideghez alkalmazkodott élesztő ezt bírja, vajon mi minden rejtőzhet még a permafrosztban, a jégmagokban, azokban az ősi maradványokban, amelyeket még nem vizsgáltunk meg rendesen? Ezek a apró túlélők taníthatnak minket a rugalmasságról, az alkalmazkodásról, arról, hogyan marad fenn az élet a legváratlanabb helyeken.

És a gyakorlati oldal? A hideg fermentálás nem csak játék. Ha kenyeret süthetünk, sört főzhetünk, és más fermentálós-trükköket csinálhatunk anélkül, hogy energiát pazarolnánk a melegítésre, az komoly környezeti nyereség. Az egyik kutató sörre is utalt, és őszintén? Megkóstolnám, ha lenne rá lehetőség.

Őtzi nem fogy ki az ötletekből

Ami igazán tetszik Őtzi-ben: folyton meglep minket. Már rengeteg mindent megtudtunk tőle: a rézkori fegyverekről, a magas zsírtartalmú paleolit étrendről (sok őz és kecske, meg gabona), és hogy a tetoválás már akkoriban is létezett — 61 darabot jegyeztek fel nála. Tanított minket ősi betegségekről, vándorlási mintákról, arról, hogyan nézett ki a ruha évezredekkel ezelőtt.

És most? Most éppen az élelmiszertudományhoz járul hozzá.

A tudósok a bolzanói Dél-tiroli Múzeumban, egyedi mínuszok alatti páncélszekrényében tanulmányozzák, olyan körülmények között, amelyek模拟az eredeti gleccser sírját. Ki tudja, mi minden van még benne, várva, hogy felfedezzék?

Egyvalami biztos: Őtzi a jégember megérdemli a helyét. Ötezer éve halott, és még mindig új okot ad arra, hogy izguljunk a tudományért.

Ha engem kérdezel, ez a legimpresszívebb teljesítmény.