Gondoltad volna, hogy egy tűz hat hónapig éghet?

Tegyek fel egy kérdést. Ha azt mondanám, hogy most ég egy tűz, ami akár fél évig is éghet folyamatosan — elhinnéd?

A legtöbben úgy képzeljük a vegetációtüzeket, hogy falatnyi lángok rohannak végig a domboldalakon, családok pakolnak a kocsikba, és menekülnek. És igen, ezek a tüzek rettenetesek. De az Indonéziában jelenleg égő tüzek valami egészen másról szólnak. Nem a felszínen égnek. A föld alatt.

Most a tőzegtüzekről beszélek, és őszintén? Ez az egyik leginkább alábecsült környezeti fenyegetés a bolygón.

Mi a csuda az a tőzeg?

Ígérem, rövid lesz a tudományos lecke. A tőzeg tulajdonképpen évszázadok alatt felhalmozódott, lebomlott növényi anyag. Olyan, mint egy hatalmas, vízzel teli szivacs. Indonézia a világ trópusi tőzegterületeinek nagyjából 36 százalékával rendelkezik — ez elképesztően sok.

Normális körülmények között ezek a mocsarak túl nedvesek ahhoz, hogy égjenek. De itt jön a lényeg: aszály idején annyira kiszáradhatnak, hogy gyakorlatilag gyújtósként működnek. És amikor a tűz bejut a tőzegbe, az egész másképp működik.

„Amikor a tűz a föld alá kerül, egyszerűen nem áll meg" — magyarázza Robert Field, a Columbia Egyetem kutatója. „Égni fog, amíg meg nem érkeznek az októberi vagy novemberi esők."

Hónapokig. Ezek a tüzek hónapokig parázslanak.

Miért szinte lehetetlen eloltani őket?

Tudod, hogy egy tábortüzet úgy oltasz el, hogy vizet öntesz rá? Nos, a tőzegtüzeknél ez nem igazán működik. A lángok nem a felszínen vannak, ahol elérheted őket — a föld alatt túrnak, néha méterekre a felszín alatt. A tűzoltók hosszú órákig áztathatják a felszínt, de a tűz egyszerűen... folytatja. Olyan ez, mintha egy gyertya lángját úgy próbálnád eloltani, hogy egy poharat teszel fölé, miközben az alatta lévő kanóc tovább ég.

A NASA Aqua műholdjának képei most több száz tűzdetektálást mutatnak Indonézia felett, és a tudósok szerint 2026 veszélyesen közelít a 2015-ös szintekhez — ami katasztrofális volt. Abban az évben Indonézia tüzei 1,75 milliárd tonna üvegházgázt bocsátottak ki. Hogy érzékeltessük: ez több, mint Japán egész évi kibocsátása. Egyetlen tűz-szezon alatt.

És itt van egy igazán nyugtalanító részlet: a legsúlyosabb füstesemények idején a műholdak tulajdonképpen nehezen látják a tüzeket. A füst olyan sűrű, hogy blokkolja az űrből a kilátást. Szóval amikor a legrosszabbnak tűnik a helyzet odafentről, a valóság még rosszabb lehet. Ez nem túl megnyugtató.

Az éghajlatváltozás egyre ront a helyzeten

A 2026-os tűzidény az El Niño jelenség miatt fokozódik, ami csökkenti a csapadékmennyiséget Indonéziában. Ehhez hozzáadva az Indiai-óceáni Dipólus pozitív fázisát, olyan aszályos körülmények alakulnak ki, amelyek különösen sebezhetővé teszik a tőzegterületeket.

De legyünk őszinték egy pillanatra: ez nem csak a természetes éghajlati ciklusokról szól. A tudósok rámutatnak, hogy évtizedeknyi emberi beavatkozás sokkal tűzveszélyesebbé tette ezeket a tájakat. Az 1990-es években rizsfarmok létrehozására épített csatornák lesüllyesztették a vízszintet hatalmas területeken. Az olajpálma-ültetvények óriási területeket foglalnak el a volt mocsarakból. Nem véletlenül kerültünk ebbe a helyzetbe — részben mi magunk alakítottuk így.

Miért kellene ez nekünk?

Tudom, mit gondolhatsz: „Ez Indonéziában történik. Miért kellene ez nekem?"

Jogos kérdés. Nézzük:

Először is, ezek a tüzek elképesztő mennyiségű szennyezést termelnek. A tőzegtüzek háromszor annyi finomrészecske-szennyezést produkálnak, mint a hagyományos erdőtüzek, emellett rengeteg szén-monoxidot, kén-dioxidot és metánt bocsátanak ki. A füst nem marad Indonéziában — Kelet-Ázsia felé sodródik, és több száz millió ember egészségét veszélyezteti. Emlékszel arra a ködös időre Singaporéban és Malajziában pár éve? Az indonéz tőzegtűz füstje volt az.

Másodszor, hatalmas szén-kibocsátásról van szó. Azok az üvegházgáz-kibocsátások, amiket említettem? Óriási léptékben semlegesítik a klímavédelmi erőfeszítéseket. A tőzegterületek kétszer annyi szenet tárolnak, mint a világ összes erdeje együttvéve. Amikor ezek égnek, az összes szén egyenesen a légkörbe kerül.

És harmadszor — talán a legfontosabb —: ez egy probléma, amit tudunk kezelni. A tőzegtüzek nem elkerülhetetlenek. Specifikus körülményeket igényelnek: aszály plusz lecsapolt, degradálódott táj. Vissza kell állítani a vízszintet. Meg kell állítani a mocsarak lecsapolását. Óvatosabban kell kezelni a földet. Ezek nem megoldhatatlan dolgok.

A tüzek valószínűleg októberig vagy novemberig, az esők érkezéséig fognak égni. De mi történik azután? Egyszerűen várjuk meg a következő aszályt, a következő El Niño-t, a következő katasztrofális tűz-szezont?

Vagy végre szembenézünk azzal, hogyan változtattuk meg ezeket a tájakat, és más döntéseket hozunk?

Nekem megvan a véleményem. Neked mi a véleményed?