Képzeld el a következő jelenetet: egy távoli szigetet kutatsz a Csendes-óceán közepén, több ezer mérföldre a legközelebbi kontinenstől. Botorkolsz egy faragott fa táblákba, amelyek furcsa szimbólumokkal vannak borítva – olyan jelekkel, amelyek egy teljes írásrendszert képviselni látszanak. De itt jön a csavar: a szigeten senki nem tudja elolvasni őket. Nem egy ember. A táblák értelmezésének tudánya valahogy elveszett, még azok számára is, akik létrehozták őket.
Ez nem fikció. Ez a Rongorongo valódi története, a húsvéti sziget (Rapa Nui) megfejtetlen írásrendszeréé, és őszintén szólva? Éjszakánként agyafúrtan foglalkoztat.
Mi pontosan a Rongorongo?
A Rongorongo kifejezés arra a gyűjteményre utal, amely faragott fa táblákból és tárgyakból áll, ezekkel a rejtélyes glifekkel. Amikor a 1860-as években európai felfedezők érkeztek a húsvéti szigetre, körülbelül 25 táblát találtak – bár sokat később megsemmisítettek vagy elveszítettek. A fennmaradt példányok több ezer egyedi szimbólumot tartalmaznak, olyan elrendezésben, amely arra utal, hogy azokat elolvasni szándékoztak, nem csupán csodálni.
Míg más ősi írásrendszerek megfejtése évtizedekig vagy évszázadokig tartott (gondolj csak az egyiptomi hieroglifákra és a lineáris B-ra), a Rongorongo minden megfejtési kísérletnek ellenállt. Még abban sem tudunk egyetérteni, hogy milyen nyelvet képviselhet, vagy hogy a szimbólumok hangokat, fogalmakat vagy valami egészen mást jelölnek-e.
Miért izgat mindenkit az új felfedezés
Itt válik igazán érdekessé a dolog. A közelmúltbeli kutatások arra utalnak, hogy a Rongorongo jóval régebbi lehet, mint azt korábban gondoltuk – esetleg évszázadokkal az európai kapcsolatok előtt keletkezett. Ha ez beigazolódik, akkor az emberiség történelmének egyik kevés önálló írásfeltalálása lenne.
Gondolj csak, mit jelent ez: a húsvéti sziget lakói, akik a Föld egyik legelisoltebb helyén éltek, valahogy a nulláról fejlesztettek ki egy saját írásrendszert. Ez hihetetlen! A legtöbb civilizáció a szomszédaitól kölcsönözte az írást, vagy csak akkor fejlesztette ki, amikor az emberek sűrű, mezőgazdasági közösségekben telepedtek le. A húsvéti sziget sosem volt sűrűn lakott, és alig volt kapcsolata más írástudó társadalmakkal.
A rejtély mélyül
Ami a Rongorongót különösen idegesítővé teszi, az az, hogy birtokunkban vannak a táblák, látjuk a szimbólumokat, de nincs egyetlen kulcsunk sem a megfejtésükhöz. A legtöbb ősi írásrendsernél a kutatók legalább bilingualis feliratokra (mint a rosette-i kő) vagy kontextuális nyomokra támaszkodhatnak. A Rongorongo látszólag csak a húsvéti szigeten létezett, és az olvasásának tudánya az európai kapcsolatok utáni turbulens időszakban elveszett.
Néhány kutató úgy véli, hogy a szimbólumok mitológiai himnuszokat vagy leszármazási sorokat jelölnek. Mások azt gondolják, hogy csillagászati megfigyeléseket vagy naptár-információkat kódolhatnak. Néhányan még azt is állítják, hogy a glifek pusztán dekoratívak. Anélkül, hogy el tudnánk olvasni őket, lényegében csak találgatunk.