Lucy rémálma: Ítéletnap a folyóparton

Képzeld el: hárommillió évvel ezelőtt járunk Kelet-Afrikában. Te vagy Lucy (nem, nem az a Lucy a 70-es évekből – hanem az igazi Lucy, a híres korai emberi ősünk), és szomjas vagy. Leguggolsz a folyóhoz, hogy igyál.

De várj.

Valami mozog a zavaros víz alatt. Valami nagy.

Szerencsét kívánok, mert abban a folyóban igazi rémálmok éltek.

Lucy vadása

A tudósok most végre nevet adtak az egyik legijesztőbb ragadozónak, amellyel őseink valaha szembesültek. A Crocodylus lucivenator – ami magyarul körülbelül "Lucy vadászát" jelent. És hát, pontosan ez volt a szerepe.

Ez nem volt csak úgy egy átlagos krokodil. Ez egy 3,5-4,5 méter hosszú fenevad volt, 270-590 kilogramm közötti súllyal. Christopher Brochu, az Iowai Egyetem kutatója, aki a tanulmányt vezette, nem szépítette a dolgot: „Ez volt a legnagyobb ragadozó abban az ökoszisztémában, még a oroszlánoknál és a hiénáknál is nagyobb, és a legnagyobb veszélyt jelentette azokra az őseinkre, akik abban az időben ott éltek."

Azt is mondta, hogy a krokodil simán vacsoraként tekintett Lucy fajtársaira. Valami.

Egy púpos meglepetés

Ami igazán meglepte a kutatókat, amikor először megvizsgálták ezeket a fosszíliákat: ennek a krokodilnak furcsa púpa volt a pofája közepén. Nem a végén – a közepén. Ez olyasmi, amit a mai nílusi krokodiloknál nem láthatsz.

Brochu szerint egyszerűen ledöbbent az unusualis tulajdonságok kombinációja. A púp egyébként a modern krokodiloknál is előfordul, és a kutatók úgy gondolják, hogy párzási mutatványokhoz használhatták. Tudod, mert semmi sem mondja úgy azt, hogy „legyél az enyém", mint egy arcpúp fitogtatása.

A krokodilnak olyan pofája is volt, ami messzebbre nyúlt, mint a korabeli más krokodiloké, ami modernebb, megnyúltabb megjelenést adott neki. Tehát nem csak nagy volt – másképp is felépítették, mint az előtte és utána élő fajokat.

Csontok olvasása

Az új faj azonosításához a kutatók 121 fosszilis példányt vizsgáltak meg – koponyákat, fogakat, állkapocs-töredékeket – mindet az etiópiai Hadar Formációból. Ha ez a név ismerősen cseng, az azért van, mert a Hadar tulajdonképpen egy aranybánya az emberi evolúció kutatásában. Itt találták meg magát Lucyt 1974-ben.

A legtöbb krokodil-fosszília elég rossz állapotban volt, ami nehezítette a kutatást. De egy példány megőrizte egy durva nap bizonyítékát: sérülések az állkapcson, amelyek részben begyógyultak, vagyis valószínűleg egy másik krokodillal verekedett. Tudod, az a fajta pofás harcos viselkedés, ami a krokodiloknál a történelem során mindig is divat volt.

Dr. Stephanie Drumheller, aki szintén dolgozott a tanulmányon, megjegyezte, hogy nem tudjuk, ki nyerte azt a harcot – de az a tény, hogy az állat elég sokáig élt ahhoz, hogy meggyógyuljon, arra utal, hogy túlélte. Hála az égnek... vagy nem tudom.

Lucy mellett

A igazán őrületes rész? Ennek a krokodilnak gyakorlatilag egyeduralma volt a Hadar régióban. Más krokodilfajok délebbre éltek a Keleti-mélyedési Völgyben, de a Crocodylus lucivenator évszázadokon keresztül uralta ezt a területet.

A környezet akkoriban cserjés, mocsaras, fákkal szegélyezett folyókból és füves területekből állt. Ideális lesálló-territórium. A krokodilok közvetlenül a felszín alatt rejtőztek volna, várták, hogy a szomjas állatok igyanak.

Beleértve, úgy tűnik, a közvetlen őseinket is.

Mit tanulhatunk ebből

Itt van az, ami engem elgondolkodtat ezeknél a felfedezéseknél: olyanok vagyunk, hogy az emberi evolúciót úgy képzeljük el, mint egy történet arról, hogy mi lettünk okosabbak, egyenesen jártunk, nagyobb agyunk lett. És ez igaz. De gyakran elfelejtjük, hogy az evolúció nem vákuumban zajlott. Őseink egy világban navigáltak, amely tele volt olyan veszélyekkel, amiket ma el sem tudunk képzelni.

Egy 4,5 méteres krokodil, ami éppen arra vár, hogy elkaphasson, amikor vizet iszol? Ez az a fajta fenyegetés, ami biztosan motiválta az őseinket, hogy jobb túlélési stratégiákat fejlesszenek ki. Vagy legalábbis nagyon, de nagyon óvatosnak lenni a víz közelében.

Szóval legközelebb, amikor egy krokodil dokumentumfilmet nézel és hálás vagy, hogy már nem kell ilyenekkel foglalkoznod, gondolj bele: az őseinknek kellett. És mégis túlélték, fejlődtek, és végül mi lettünk belőlük.

A tanulmány a Journal of Systematic Palaeontology című folyóiratban jelent meg, és őszintén szólva, a választott név tökéletes. Crocodylus lucivenator. Lucy vadásza. Drámai, pontos, és elgondolkodtat azon, minden egyes kortyon, amit Lucy valaha ivott.