A leghalálosabb katasztrófa, amiről senki sem beszél

Kérdezek valamit: tudod, mi volt az emberiség történetének leghalálosabb eseménye?

A legtöbben a második világháborúra vagy a fekete himlőre tippelnének. Jogosan. De van egy adat, ami sokkot okozhat: az egyik legpusztítóbb katasztrófa nem háború volt, nem járvány, és ma gyakorlatilag senki nem emlékszik rá.

Mindössze három év alatt, 1876 és 1878 között nagyjából 50 millió ember halt meg. Ennyi ember él Dél-Koreában. Eltűnt. Három rövid év alatt.

Mi okozta? Egy szuper El Niño esemény – és őszintén szólva, amióta erről olvasok, alig alszom nyugodtan.

Mi az az El Niño?

Lássuk, miről van szó, mert tényleg érdekes. Hallottál már róla az időjárás-jelentésekben, de a legtöbben nem értik, mi történik.

Képzeld el a Csendes-óceánt. Normálisan az passzátszelek keletről nyugatra fújnak, és meleg vizet taszítanak Ázsia felé. Ez egyfajta futószalag: a hideg víz Dél-Amerika partjainál áramlik felül. Stabil, kiszámítható rendszer.

De minden néhány évben valami megváltozik. A szelek gyengülnek, vagy akár megfordulnak. A hideg víz nem áramlik fel, és az összes meleg víz visszasodródik Amerika felé. Ez az El Niño. (A La Niña az ellenkezője – ott a szelek extra erősek lesznek.)

Nekünk, észak-amerikaiaknak az El Niño általában furcsa időjárást jelent. Enyhébb telet itt, áradásokat ott. Kellemetlen, de nem apokaliptikus.

Leszámítva, amikor mégis az.

1877: Minden rosszul sült el

Az 1877-es év más volt. A történészek és klímakutatók ma már tudják, hogy ez nem volt akármilyen El Niño – ez egy szörnyeteg volt. A valaha mért legerősebb.

Minnesotában az emberek a valaha mért legmelegebb telet tapasztalták. Egy olyan államban, ahol a hideg telek életmód. A Twin Cities-ben átlagosan mínusz 1,5 Celsius fokot mértek – nekik ez szinte nyár. (Érdekesség: ez a rekord 2023-ig állt, ami szintén szuper El Niño év volt. Visszatérünk rá.)

De az igazi pusztítás máshol volt.

India brutális aszályt élt át. A monszun elmaradt. Folyók száradtak ki, amelyeknek tele kellett volna lenniük. Növények púposodtak el a földeken. Kínában áradások és éhínségek söpörtek végig a tartományokon. Brazília, Afrika egyes részei – sehol semmi nem volt biztonságban. Társadalmak, amelyek gazdaságilag épp csak túléltek, egyszerűen összeomlottak.

A halálozás nem csak az éhínségből eredt. Betegségek jöttek. Kolera-járványok. Emberek, akik túl gyengék voltak dolgozni, túl szegények élelmet vásárolni – amit amúgy sem lehetett kapni. A társadalmi rend egyszerűen összeomlott sok helyen.

Kutatók később úgy írták le, mint "az emberiséget valaha sújtó legrosszabb környezeti katasztrófa". Gondolj bele. Rosszabb volt, mint bármely földrengés. Rosszabb, mint a 2004-es szökőár. Rosszabb, mint a legtöbb háború.

Nem csak az időjárás volt a hibás

Itt válik igazán érdekessé – és őszintén szólva, ijesztőbbé – a történet.

Mert igen, az El Niño rendkívül erős volt. De újabb kutatások azt sugallják, hogy az időjárási esemény önmagában nem okozott volna ekkora halálozást. A probléma az volt, hogy tökéletes vihar – és bocs, a szójátékért – alakult ki.

1876 előtt a trópusi Csendes-óceán évekig szokatlanul hűvös volt. Az Indiai-óceánon kialakult az úgynevezett Indiai-óceáni dipólus – gondolj rá, mint az El Niño rokonára – rekorderővel. Az Atlanti-óceán melegebb volt a szokásosnál. Mindezek együtt szupercharging-olták az El Niño-t valami példátlanná.

De itt jön az emberi tényező, ami真正 megborzaszt: a kutatók szerint a gyarmati politikák és gazdasági rendszerek változtatták a természeti katasztrófát katasztrófává.

"A politikai és gazdasági tényezők, különösen a hagyományos víz- és gabonatárolási rendszerek elhanyagolása vagy lerombolása volt felelős azért, hogy a terméskiesés példátlan tömeges halálozássá váljon" – állapította meg egy tanulmány.

Más szóval: emberi döntések – gyakran távoli gyarmatosító hatalmak részéről, akiket nem érdekelt a helyi lakosság sorsa – megszüntették azokat a puffer-rendszereket, amelyek korábban segítettek a közösségeknek túlélni a rossz éveket.

Kell aggódnunk?

Szóval itt a fő kérdés: megtörténhet ez újra?

Tudósok tanulmányozták ezt. És itt jön a nyugtalanító rész: statisztikailag az 1877-78-as El Niño nem volt jelentősen erősebb, mint más nagy El Niño események a közelmúltban. Láttunk hasonló szörnyetegeket 1982-83-ban, 1997-98-ban és 2015-16-ban.

Mindegyik pusztító volt a maga módján – gondolj az 1997-98-as eseményre, amely milliárdos károkat és ezernyi halált okozott. De egyik sem közelítette meg az 1877-78-as halálozási számokat.

Akkor mi a különbség?

Egyrészt a klímaváltozás. Az óceánjaink melegebbek, mint 100 ezer éve bármikor. Ez nem jelenti azt, hogy biztosan jön egy újabb éhínség, de az El Niño események hatásai súlyosabbak lehetnek. Több hő = több energia a rendszerben = több szélsőség.

Másrészt mondják, hogy a modern mezőgazdaságnak vannak eszközei, amelyekről a 19. századi gazdák csak álmodhattak. Figyeljük ezeket a mintákat. Az országok felkészülhetnek. A The Times nemrég azt írta, hogy senki sem jósol tömeges éhínséget most.

De őszintén? Ez csak kicsit nyugtat meg.

Mert itt van, amit a kutatók szerint tanulnunk kell: az 1877-78-as nagy éhínség megmutatja, mi a "legrosszabb, ami megtörténhet". Nem csak klímai tragédia, hanem egy recept a katasztrófára.

Amikor szélsőséges időjárást kombinálsz gyenge infrastruktúrával, elégtelen társadalmi hálóval és olyan politikai rendszerekkel, amelyek kiszolgáltatottá teszik a legvulnerábilisabb csoportokat – akkor kapsz 50 millió halottat három év alatt.

Mit tanuljunk ebből?

Nem akarom sötéten zárni, de nem is akarom úgy tenni, mintha ez csak egy érdekes történelmi kuriózum lenne. Megtörtént. Megtörténhet újra.

A jó hír: nem vagyunk tehetetlenek. Tudósok figyelnek. Korai riasztási rendszerek léteznek. Van mezőgazdasági technológiánk, amelyről a 19. századi gazdák nem is álmodtak.

De az 1877-78-as éhínség emlékeztet minket arra, hogy a rendszereink óriási jelentőségűek. Hogy a klímai katasztrófák nem léteznek vákuumban. Hogy az, ahogy készülünk – vagy nem készülünk – eldönti, hogy egy rossz El Niño kellemetlenség vagy apokalipszis.

Szóval talán legközelebb, amikor hallasz az időjárás-jelentésben El Niño-ról, gondolj arra az 50 millió emberre. És talán elgondolkodsz: ha a következő szuper El Niño megérkezik, készen állunk?

Remélem, igen. De nem vagyok teljesen biztos benne.

Te mit gondolsz? Eléget teszünk a klíma-szélsőségekre való felkészülésért? Írd meg kommentben – kíváncsi vagyok a véleményedre!