Az igazi atomtitok, amit szinte senki sem ismer

Hadd meséljek neked egy kémtörténetről. Olyanról, ami valószínűleg sosem jutott el a füledig.

A legtöbben ismerjük Julius és Ethel Rosenberget. Az ötvenes évek kémper, halálbüntetés, címlapok országszerte. Szívszorító történet, ezer helyen elmesélték már.

De van itt valami, ami miatt a fejem csak úgy forog: a Rosenbergék szinte semmi használhatót nem adtak át. Néhány dokumentum, néhány elmélet, töredékek. Fontos? Lehet. Ártalmas? Talán.

A főnyeremény, a működőképes atombomba-rajz? Azt egy Lona Cohen nevű nő szerezte meg.

És megúszta az egészet.

Szerelem, kommunizmus és kémkedés

Morris Cohen az a fajta ember volt, aki igazán hitt valamiben. A nagy gazdasági világválság sokakat megrázott, és Morris egy volt közülük. 1935-re párttag lett. 1937-re már Spanyolországban harcolt az Abraham Lincoln Dandárral Franco ellen. Meg is sebesült, és egy Amadeo Sabatini nevű szovjet kém meglátta a lehetőséget. Morris, az ügy iránti töretlen odaadásával, pont azt jelentette, amit a szovjetek kerestek.

Amerikába visszatérve már fedőnéven ment neki: "Luis". És megbízatással: kémkedés a Szovjetuniónak.

Aztán megismerte Lonát.

Lona – született Leontine Theresa Petka – tizenöt évesen hagyta el lengyel családját Massachusettsben. Eljutott New Yorkba, megismerte a szocializmust, aztán a kommunizmust. Amikor 1941-ben feleségül ment Morrishez, egy férjet gondolt. Amit kapott – bár eleinte nem értette pontosan – az egy karrier lett a szovjet kémkedésben.

És innentől jön a érdekes rész.

A feleség átveszi az irányítást

1942-ben Morrist besorozták az amerikai hadseregbe – nem sokkal a Pearl Harbor után. Egyszer csak ment harcolni Európába, Lona meg ott maradt... mindenre.

Miközben a férje a normandiai partokon harcolt, Lona Cohen védelmi üzemekben dolgozott, ipari titkokat gyűjtött valamire, amit "X vonalnak" hívtak – ez volt a szovjet fedőneve annak a műveletnek, amely amerikai technikai és tudományos tudást akart megszerezni.

Aztán 1945-ben jött valami nagyobb.

A szovjetek az atombombát akarták.

Az igazi atomszökevény

A Rosenbergék amit átadtak: néhány dokumentum, elméletek, töredékek.

Amit Lona Cohen átadott: egy teljes, működőképes rajz a "Fat Man"-ről – a Hirosimára ledobott atombombáról van szó, csak ez a másik volt, a nagaszaki.

Átköltözött Új-Mexikóba, egészségügyi problémákat emlegetve. Kapcsolatba lépett Theodore Hall-lal, egy Los Alamos-i fizikussal. 1945 augusztusában megkapta a atomaranyat. Az átadás júliusban kellett volna történjen, de Hall elszámolta a dátumot. És itt jön a poén – Lona, aki ateista volt, egy teljes hónapig járt vasárnapi templomba, és várt, hogy a férfi megjelenjen.

Amikor végre megkapta az iratokat, egy zsebkendősdobozba rejtette őket, és simán visszautazott New Yorkba.

Gondolj bele. A hidegháború egyik legértékesebb hírszerzési anyaga egy papírzsebkendős dobozban utazott, egy átlagos külsejű nő kezében.

A szökés

1950-ben minden összeomlott. Klaus Fuchst elkapták. Aztán a Rosenbergéket. Valaki egy cetlit csúsztatott a Cohenék ajtaja alá: "Menjetek most. Hagyjátok a villanyt, gyertek ki, ne forduljatok vissza."

És elmentek.

Nincs pertéma. Nincs kivégzés. Nincs címlap. Egyszerűen... eltűntek.

Polóniában kötöttek ki néhány évre, angolórákat adtak, itt-ott dolgoztak a Szovjetuniónak. Aztán 1954-ben felbukkantak Londonban, új neveikkel: Peter és Helen Kroger. Könyvkereskedők. Tök normális pár. Semmi látnivaló.

Évekig pontosan ez is volt. Egészen addig, amíg már nem.

Miért marad meg ez a történet

A legfigyelemreméltóbb a Cohenékben nem az, amit csináltak. Hanem az, ahogyan csinálták. Lona Cohen besétált Los Alamosba – szó szerint az atombomba szülőhelyére – és kijött a titkaival. Évekig nem lepleződött le, miközben Fuchs, a Rosenbergék és annyi más ember elbukott.

A Rosenbergék története tragédia. A Cohenéké viszont valami más. Bizonyíték a türelemre, a hálózatok erejére, arra a kémszakmára, ami annyira hihetetlen, hogy inkább kitalációnak tűnik – de nagyon is valóságos volt.

Soha nem tértek vissza Amerikába. Soha nem álltak bíróság elé. Megúszták a történelem egyik legnagyobb hírszerzési akcióját.

És ha őszintén akarsz lenni? Ez az egész talán a leginkább szovjet része az egész történetnek.