A másik projekt: Alan Turing titkos hangrögzítője

Na, beszéljünk egy percet Alan Turingról? Mert minden alkalommal, amikor úgy érzem, végre felfogtam, mennyire zseniális volt ez az ember, valami új bukkan elő, és az egészet újra kell gondolnom.

A legtöbben Turingként ismerjük azt a fickót, aki segített feltörni a német Enigma-kódot a második világháború alatt – a Számítógépeként ismert ember történetét. De itt a helyzet: az csak egyetlenegy projektje volt. Egyetlenegy.

Kiderül, hogy amíg Turing a bletchley-parki híres kódtörő munkáját végezte, egy másik szigorúan titkos projekten is dolgozott, mindössze néhány mérföldnyire onnan. És ez az együtt lehet, hogy igazából a kettő közül a forradalmibb.

Találkozás Deliláhhyal

A történet Donald Bayley-jel kezdődik. Donald 1944-ben frissen végzett egyetemistáként villamosmérnökként kapott beosztást „a Professzort" segítőjeként egy Hanslope Park nevű helyen. Kipróbálhatod, hova tart ez – igen, a „Professzor" Alan Turing volt.

Bayley feladata? Megtanítani Turingot azokra a gyakorlati készségekre, amelyekkel az elektromos mérnöki ötleteit valódi, működő hardverré tudta volna alakítani. Turing ugyanis zseniális volt az elméleti oldalon, de az, hogy tényleges áramköröket építsen? Hát, az nem igazán volt az erőssége. Szóval Bayley megtanította neki a fogásokat.

És Bayley rendkívül részletes jegyzeteket készített. Úgy értem, megszállottan részleteset. Mindent dokumentált – Turing gondolatait, a kísérleteit, az éjszakába nyúló mérnöki munkájukat. Ezek a jegyzetfüzet később Bayley-dokumentumokként lettek ismertek, és Bayley-nél maradtak egészen a haláláig, 2020-ig.

A probléma, amit Turing meg akart oldani

Van itt némi háttér: a második világháború alatt az titkosítás nagyon fontos volt. A nácik az Enigma gépet használták, hogy a leírt üzeneteket kódolják, és ennek a feltörése lett a háború egyik legfontosabb hírszerzési vállalkozása (kösz, Turing és a bletchley-parki csapat).

De van itt valami, amit nem mindenki ért: a hangalapú kommunikáció épp olyan fontos volt. A katonai vezetőknek beszélniük kellett egymással. A haditanácsi viták szóban zajlottak. A fontos parancsokat telefonvonalakon adták. És mindezt szintén titkosítani kellett.

Az amerikaiaknak volt egy A-3 nevű rendszerük, de itt a probléma – ez gyakorlatilag csak látszatbiztonság volt. Bármelyik elég fejlett felszereléssel rendelkező ember meg tudta fejteni. Nem túl jó, amikor csapatmozgásokról tárgyalsz.

Aztán volt a SIGSALY, a Bell Telephone fejlesztése. Ez tényleg lenyűgöző volt – képes volt a hangot digitális adattá alakítani és úgy titkosítani, hogy az működjön. Annyira lenyűgöző, hogy a háború alatt Roosevelt, Churchill, Eisenhower és MacArthur is használta.

De a SIGSALY-nek volt egy aprócska hibája: hatalmas volt. Negyven racknyi berendezésről beszélünk, olyan nehéz, hogy MacArthurnak egy hajóra kellett szereltetnie, ami követte őt. Nem igazán praktikus a frontvonalban lévő csapatoknak.

Turing válasza

Szóval mit csinált Alan Turing? Megtervezte a jobbat.

Felhasználva azokat a matematikai belátásokat, amelyeket az Enigma feltörése közben fejlesztett ki, Turing nekiállt egy hangtitkosítási rendszert létrehozni, amit ténylegesen el lehetett volna vinni valahová. Nem hajófedélzetre csavarozva – hanem hordozhatóan. Olyasmit, amit egy katona magával vihetett a harctérre.

A terve Delilah (igen, a bibliai alak után – Turingnak apparently volt humora ezekhez a dolgokhoz).

Itt a döbbenetes rész: ahol a SIGSALY-nek negyven hatalmas berendezésrackre volt szüksége, Turing Delilah-terve mindent összesűrített mindössze három egységre, egyenként nagyjából cipősdoboz méretűre.

Az egész rendszer súlya mindössze 39 kilogramm volt, a tápegységgel együtt. Elég kicsi ahhoz, hogy teherautóba, lövészárokba vagy nagy hátizsákba férjen. El tudod képzelni?

Miért fontos ez?

Itt van az, ami igazán megfog ebben a történetben.

Turing már amúgy is tizenhat órás műszakban dolgozott a Bletchley Parkban, kódokat törve? Az ember literally tíz mérföldet biciklizett oda-vissza a Hanslope Park és Bletchley között, hogy mindkét projektet vigye. Tíz mérföldet. Biciklivel. Háborús időkben.

És bár mindenki az Enigma-munkára koncentrál (ami, ne értsetek félre, tényleg világmegváltó volt), ez a Delilah-projekt egy másik oldalát mutatja a zsenialitásának. Nem csak matematikus vagy kriptográfus volt – valódi, gyakorlati mérnöki problémákat próbált megoldani, amelyek a katonák kommunikációját tartották volna biztonságban.

Nem tudjuk pontosan, hogy Delilah valaha teljesen megépült-e vagy bevetésre került-e. A Bayley-dokumentumok megadják a tervet és a kísérleteket, de a teljes történet talán soha nem lesz teljesen tisztázott. Turing 1954-ben meghalt, és sok titka vele együtt.

De amit ezek a dokumentumok feltárnak, az az, hogy még akkor is, amikor úgy gondoljuk, hogy mindent tudunk egy történelmi személyiségről, mindig van még mit felfedezni. Turing nem csak egyvalami volt – polihisztor volt, aki olyan kapcsolatokat látott a területek között, amelyeket a legtöbb ember nem is tudott, hogy egyáltalán összefüggenek.

És talán ez a valódi tanulság. Legközelebb, amikor úgy gondolod, hogy érted valakinek a képességeit, jusson eszedbe: lehet, hogy pont egy titkos második projekten dolgozik, amiről nem tudsz.