A rák, ami minden gyógyszerből kitanul – és egy újfajta megközelítés, ami talán megállíthatja

Képzeld el a tested sejtjeit úgy, mint egy zsúfolt várost. A legtöbb lakos rendes, de van néhány rendbontó elem, aki minden szabályt megkerül. Olyan alaposan kitanulta a rendszert, hogy a rendőrök hiába rúgják be az ajtót, mindig van egy hátsó kijárat.

Na, ez a rák.

És ez az egyik legnagyobb fejfájás az onkológiában ma.

A probléma: a rák tanulékonyabb, mint gondolnád

A rák nem egyetlen betegség. Milliónyi apró, folyamatosan változó gépezet. Ráadásul villámgyorsan alkalmazkodik. Kemó? Megoldja. Sugárkezelés? Majd megkerüli. Új, célzott terápia? Talál egy kerülőutat.

Dr. Weei-Chin Lin, az egyik kutató így fogalmazott: "A terápiás rezisztencia a fő akadálya annak, hogy tartós és hatékony rákkezeléseket alakítsunk ki." És igaza van – ez az oka annak, hogy annyi rák visszatér.

Mit találtak a tudósok?

Ahelyett, hogy egyenként vadászták volna a túlélési útvonalakat, a Baylor College of Medicine kutatói hátraléptek és feltettek egy egyszerű kérdést: mi irányítja az összes kerülőutat?

A válasz: egy TopBP1 nevű fehérje, pontosabban annak egy BRCT7/8 elnevezésű szakasza. Ez olyan, mint egy légi irányítótorony. Nem ő vezeti a gépeket, de ő hangolja össze az egész forgalmat. Egyszerre több rákot támogató folyamatot szabályoz, beleértve azokat a fehérjéket, amik a rák személyes testőreiként működnek.

A csapat ezután több ezer vegyületet szűrt meg, hogy találjon valamit, ami kiüti ezt az irányítóközpontot. Rengeteg számítógépes modellezés és labor után megszületett a CS18 nevű vegyület.

Miért más a CS18?

A lényeg: amikor a CS18 blokkolja a BRCT7/8 szakaszt, több dolog történik egyszerre:

• Lelassul a MYC és a mutáns p53 fehérjék rákösztönző tevékenysége
• A rákos sejtek DNS-javítása hatástalanabbá válik
• A ráksejtek nagyobb eséllyel halnak meg
• És ami a legjobb: bekapcsolódnak a tumorellenes gének

Egyetlen központi kapcsoló eltalálásával. Ez szép tudomány.

A varázslat: kombinációs kezelés

De itt jön a java. A CS18 önmagában is érdekes, de a kutatók valami különlegeset találtak, amikor meglévő rákgyógyszerekkel párosították.

Amikor a CS18-at PARP-gátlókkal vagy oszimertinibbel kombinálták, az eredmények jobbak voltak, mint bármelyik kezelés külön. És itt jön a legjobb rész: az oszimertinibnek ellenálló tüdőráksejtek újra érzékennyé váltak a gyógyszerre, amikor CS18-at is kaptak.

Állatkísérletekben jelentős tumornövekedés-csökkenést tapasztaltak, komolyabb súlycsökkenés vagy egyéb mérgező hatások nélkül. Ez azért fontos, mert sok rákkezelés azért bukik meg, mert túl sok egészséges sejtet is elpusztít. A CS18 kevésbé volt mérgező a normál sejtekre.

Több ráktípuson is tesztelták: hármas negatív emlőrák, petefészekrák, tüdőrák és akut mieloid leukémia. Mindenhova hasonló hatást láttak.

Ami igazán izgat

Őszintén szólva: ez még korai kutatás. Laborban és állatokon működik, emberi próbák még nincsenek. Az út a "ígéretes egerekben" és a "jóváhagyott terápia" között hosszú és rögös. A legtöbb kísérleti gyógyszer soha nem jut el odáig.

De ami miatt én tényleg bizakodó vagyok: ez a megközelítés nem próbálja túljárni a rák eszén a saját játékában. Ehelyett azt a infrastruktúrát támadja, amit a rák az alkalmazkodáshoz használ.

Gondolj bele: ahelyett, hogy egyesével ütnéd a rezisztenciamechanizmusokat (amiket a rák úgyis megkerül), itt azt a vezérlőrendszert kapod ki, ami segíti az alkalmazkodást. Ez alapvetően más stratégia – és talán jobban működik.

A kutatók a CS18 továbbfejlesztését szorgalmazzák jövőbeli kombinációs terápiákhoz. Nem tudni, öt vagy húsz év múlva jutunk el odáig – de az ilyen megközelítések reprezentálják, merre tart a rákkezelés: okosabb, célzottabb és remélhetőleg hatékonyabb.

Én figyelni fogom ezt a történetet.