Amikor a rossz előérzet tragédiává válik

Képzeld el, hogy előre megérzed a veszélyt. Mit tennél?

Pont ez a kérdés áll a Japan Airlines 123-as járatának tragédiája mögött. 1985. augusztus 12-én Akihisa Yukawa szörnyű szorongással ébredt. Nem volt babonás ember – épp ellenkezőleg. Bankvezetőként hetente többször repült Tokió és Oszaka között, így megszokta a légi közlekedést. Mégis, az a hétfői reggel más volt. Komolyan más.

Felesége, Susanne Bayly-Yukawa szerint a férje olyan nyugtalanságról beszélt, amit még ő sem hallott tőle korábban. Akihisa annyira ideges volt, hogy az asszisztensétől kérte, szervezzen neki helyet a sinkanszenen. Azonban az Obon ünnep miatt a vonatok teljesen megteltek. Amikor a főnöke ragaszkodott a repülőhöz, Akihisa dühös lett. Rossz érzése volt. Nagyon rossz.

Este elbúcsúzott a várandós feleségétől, és elindult Haneda repülőtérre. Soha nem tért vissza.

Tizenkét perc a katasztrófáig

A JAL 123-as járatának 54 percet kellett volna tartania Tokióból Oszakába. A Boeing 747, a híres „Ég Királynője”, az egyik legjobb biztonsági mutatóval rendelkezett. Egyike volt azoknak, amelyekben mindenki biztonságban érezte magát.

A gép azonban 24 000 láb magasságon valami végzetes hibát követett el.

Hirtelen hatalmas dörrenés hallatszott. A hátsó válaszfal, amely a kabin belső nyomását tartotta fenn, egyszerűen szétszakadt. A nyomáskülönbség miatt az egész farokrész leszakadt. Amikor a farok eltűnt, a gép irányításához szükséges rendszerek nagy része is elszakadt.

A 747 elvesztette a függőleges stabilizátorát, a kormánylapját, és – ami a legfontosabb – mind a négy hidraulikus rendszerét. Ezek a rendszerek gyakorlatilag a gép idegrendszerét biztosították. Egyetlen pillanat alatt a pilóták semmi sem maradt.

Irányítás nélkül a levegőben

Képzeld el, hogy egy 300 tonnás kocsi sebességét csak a gázpedállal tudod szabályozni, miközben a kormány és a fék teljesen hiányzik. Pontosan ezt élte meg a személyzet.

A következő 32 percben a kapitány, Masami Takahama és a legénység minden erejével próbálta tartani a gépet. Csak a hajtóművek tolóerejével tudták irányítani a magasságot – emelkedni vagy süllyedni. Minden más irányítás hiányzott.

Minden lehetséges lépést megtettek. Az amerikai Nemzeti Közlekedési Biztonsági Tanács egyik vizsgálóbiztosa így mondta: „A legénység mindent megtett, amit lehetett.” De azt is mondta, „A baleset elkerülhetetlen volt.”

A gép végül a Mount Osutaka hegyoldalára csapódott 62 mérfölddel Tokiótól északnyugatra. Csak négy ember maradt életben. A többi 520 nem.

A késői válasz

A vizsgálatok rövid időn belül megtaláltuk a hibát. A Boeing már évekkel ezelőtt hibás javítást végzett a hátsó válaszfalon. Ez az egyetlen karbantartási hiba,本来k a katasztrófa egyik oka.

A Boeing jelentős módosításokat készített a 747 után. A repülőgépipar sok kemény leckét tanult. De semmilyen tanulás nem hozta vissza azokat, akik elhunytak.

Egy személyes tragédia sok ezer között

Akihisa Yukawa 56 éves volt. Felesége kilencedik hónapban volt, amikor a férfi elindult. Nem tudott többé elmondani neki, hogy az előérzet valóban jogos volt. Nem tudott elmondani, hogy az előérzet valóban indokolva volt. Akihisa sosem látta a második gyermekét. Sosem tudta lát<|eos|>