Műanyagból sütemény? Igen, pontosan úgy értem, ahogy hallod
Hadd ülj le erre, mert az agyad el fogsz kapni.
Tudósok kitalálták, hogyan lehet műanyag hulladékból ehető, fehérjében gazdag süteményt készíteni. És igen, süteményt mondtam. Olyat, amit megeszel. Műanyagból. És nem valami garázsban kísérleteznek vele — ez annyira komoly kutatás, hogy még a NASA is figyeli, mert egyszer akár Mars-űrhajósok etetésére is használhatnák.
Tudom, most azt gondolod: "Jól olvastam? Műanyag... sütemény?"
Igen. Jól olvastad.
A tehén-metafora, ami mindent megmagyaráz
Próbálom úgy elmagyarázni, hogy ne fájjon a fejed. Dr. Lahiru Jayakody, aki a Southern Illinois University Carbondale egyetemen vezeti ezt a kutatást, egy összehasonlítást használ, ami azóta sem hagy nyugodni:
Gondolj arra, amikor tejet iszol. A tehén füvet evett, de te nem füvet eszel, ugye? A tehén teste feldolgozta a füvet, lebontotta a saját biológiai folyamataival, és valami teljesen mássá alakította — tejjé.
Pont ez történik itt is a műanyaggal és az élesztőgombával.
A műanyag valójában nem kerül be a süteménybe. Olyan sok biokémiai átalakuláson megy keresztül (köszönhetően néhány nagyon éhes, genetikailag módosított élesztőgombának), hogy mire megeszed a végterméket, csak a jó dolgokat kapod — fehérjéket, zsírokat, vitaminokat. A műanyag tulajdonképpen csak a kiindulási alapanyag, ami beindítja az egész folyamatot.
Akkor hogyan is készül ez a műanyag sütemény?
Remek kérdés. Itt jön a igazi sci-fi rész.
Először is, a megfelelő műanyagra van szükség. A csapat kifejezetten PET-et használ — ez az anyag, amiből a vízpalackok és az élelmiszer-csomagolások készülnek. Szándékosan ezt választották, mert biztonságosabb más műanyagoknál, amelyek toxikus anyagokat vagy azokat a rémisztő "örök vegyszereket" (PFAS) tartalmazhatják, amiről annyit hallani.
Aztán jön a lebontási fázis. A műanyagot rendkívül magas hőmérsékletnek (nagyjából 500°F, azaz 260°C) és óriási nyomásnak teszik ki — gondolj arra, hogy ez mélyebben van, mint egy mérfölddel a tenger alatt. Ez szétbontja a műanyagot szénben gazdag szerves vegyületekre.
Utána a genetikailag módosított élesztőgomba lakomához jut. A kutatók ezt a lebontott műanyag-keveréket etetik meg az élesztőgombával, mezőgazdasági maradékokkal, például kukoricaszárral együtt. Az élesztőgomba nekiáll, mindent megemészt, és újraépíti egyszerűbb molekulákká: lipidekké, savakká, fehérjékké, vitaminokká.
Az eredmény? A kutatók szerint "nem elég étvágygerő" ahhoz, hogy önmagában egyék. Szóval kreatívnak kellett lenniük.
Édesítőszert, rostot, keményítőt, vaníliaízt és béta-karotint adtak hozzá a színért. Aztán 3D-nyomtatóval kis kerek süteménnyé formázták, a görög μ (mű) betűvel a közepén — ezzel jelképezve a "mikrofalatot."
Aranyos, ugye? Egy apró sütemény, ami szemétből készült.
Miért kellene ez Neked érdekelnie (a "Huh, de furcsa" faktoron túl)?
Itt válik igazán fontossá az egész.
Az űrmissziókon nem lehet annyi ételt magukkal vinni, amennyire az űrhajósoknak szükségük van. A matek könyörtelen — minden fontnyi (453 gramm) hasznos teher elképesztő pénzbe kerül. Szóval ahelyett, hogy évekre elegendő élelmet vinnének magukkal egy Mars-misszióra, a jövő űrhajósai inkább magát a gyárat vinnék el, hogy ott állítsák elő az ételt. A misszió során keletkező műanyag hulladék válhat a nyersanyaggá.
De ami igazán izgat, az nem is az űrutazás: ez a Földön is segíthet az embereken. Katasztrófa sújtotta területek, ahol a normális élelmiszer-ellátási láncok megsemmisültek. Távoli kutatómissziók az Antarktiszon. Tengeralattjárók hosszú küldetéseken. Bárhol, ahol nehéz friss ételhez jutni, ez a technológia elméletileg életeket menthet.
Évente nagyjából 400 millió tonna műanyag hulladékot termelünk. Mi lenne, ha ennek csak egy töredéke táplálékká alakítható lenne?
Az őszinte véleményem
Öt érzelmen mentem keresztül, amikor erről a kutatásról olvastam:
- Hitetlenkedés (műanyag sütemény?)
- Kíváncsiság (hogyan működik ez egyáltalán?)
- Enyhe undor (műanyag, komolyan?)
- Remény (ez tényleg segíthet az embereken)
- Izgalom (a jövő annyira furcsa és csodálatos)
A valóság az, hogy még nagyon messze vagyunk attól, hogy ezek a sütemények bárkinek is a menüjére kerüljenek. A csapat FDA-jóváhagyást kér emberi ízlelési tesztekhez. Sokkal több biztonsági vizsgálatra van szükség. És a laboratóriumi kísérletből a ténylegesen misszióra alkalmas élelmiszer-előállításig hatalmas ugrás vezet.
De azért... azért...
Arról beszélünk, hogy alapvetően újra kell gondolnunk a hulladékot erőforrásként. Hogy zárjuk a hurkokat az élelmiszer-rendszereinkben. Arról, hogy az emberiség csendes, kitartó léptekkel törekszik többplanétás fajjá válni — egy furcsa kis sütemény után a másikkal.
Nem tudom, Te mit gondolsz, de én tényleg szurkolok a műanyag süteményeknek.
Forrás: https://www.popularmechanics.com/science/a74078726/breakthrough-food-for-mars