Amikor a vulkán megtisztította a légkört

Képzeld el a legnagyobb dörrenést, amit valaha hallottál. Most szorozd meg egy nagyon nagy számmal. kb. ennyi történt 2022 januárjában, amikor a Csendes-óceán déli részén lévő Hunga Tonga-Hunga Ha'apai tengeri vulkán úgy döntött, bemutatja minden idők leglátványosabb előadását.

Akit nem vitt el a tsunámi, azt a hamufelhő sokkolta. A vulkán hatalmas mennyiségű hamut és gázt lőtt a magasba, szökőár keltkezett, ami körbejárta a Földet. A természet végül is megmutatta, hogy még mindig ő diktál.

A tudósok hónapokig tanulmányozták a robbanást. De aztán jött valami váratlan.

A formaldehid nyomozás

Egyes kutatók műholdakról vizsgálták a vulkáni felhőt, amikor észrevettek valami furcsát: a felhő hatalmas mennyiségű formaldehidet tartalmazott. A formaldehid nem valami, amit az ember szívesen lélegez be – építőanyagokban és fertőtlenítő folyadékokban használják. Viszont itt most valami fontos nyomra bukkantak vele.

A lényeg ugyanis ez: a formaldehid nem marad meg sokáig. Akkor keletkezik, amikor a metán lebomlik a légkörben. Valami olyasmi, mint a pára, ami akkor jelenik meg, ha hideg ablakra lélegzel. Amikor a tudósok rekordmagas formaldehid-szinteket láttak napokon át sodródni a vulkáni felhővel egészen Dél-Amerikáig, tudták, valami szokatlan történik.

A vulkán nem csak metánt bocsátott ki. Hanem el is pusztította.

A metán paradoxon

Nézzük a számokat. Durvák.

A kitörés körülbelül 300 gigagramm metánt lövellt a levegőbe. Ez nagyjából annyi, mint amit kétmillió tehén termel egy egész év alatt. Igen, kétmillió tehén. Hadd üljön le ez egy pillanatra.

De most jön a csavar: miközben ez a rengeteg metán szállongott, a felhő naponta körülbelül 900 megagramm metánt távolított el. Mintha kétmillió tehénynek megfelelő kibocsátás tűnne el naponta.

Egy vulkán, ami szennyez ÉS takarít is maga után? Ez nem így működik – gondolnánk.

A kémia, ami mindent megmagyaráz

Szóval hogyan lehetséges ez?

A válasz: a tökéletes vihar. Szó szerint.

A Hunga Tonga nem a szárazföldön robbant, hanem az óceán alatt. Amikor felrobbant, hatalmas mennyiségű sós tengervizet lőtt a magasba a vulkáni hamuval együtt. Néhány anyag egészen a sztratoszfériáig jutott – ez az a réteg, ahol a repülőgépek általában nem járnak.

A kutatók szerint a napfény reakcióba lépett ezzel a hamu és tengeri só keverékkel. Ez rendkívül reaktív klóratomokat hozott létre. Azok a klóratomok aztán nekiestek a metánnak és szétszabdalták.

A formaldehid? Az volt a "bűnjel", ami bizonyította, hogy ez a pusztítás valóban megtörtént.

A legmeglepőbb az egészben az, hogy a tudósok egy évvel korábban már felfedezték ezt a folyamatot – csak akkor a Szaharából érkező por volt a felelős, ahogy átkelt az Atlanti-óceánon. Nem számítottak rá, hogy ugyanez a kémia egy vulkáni felhőben, a sztratoszférában is működhet, ahol teljesen másak a feltételek.

"Teljesen új – és teljesen váratlan" – mondta az egyik kutató. És őszintén? Imádjuk, amikor a tudósok még mindig meglepődolnak. Évtizedek óta tanulmányozzuk a légköri kémiát, és a természetnek még mindig van egy-két trükkje a tarsolyában.

Miért fontos ez?

Itt jön a rész, ami a klíma-őrülteknek (mint én) igazán izgalmas.

A metán nagy ügy. A jelenlegi globális felmelegedés nagyjából egyharmadát okozza. Sokkal erősebb az üvegházhatása, mint a szén-dioxidnak – húsz éves távon körülbelül nyolcvanszor hatékonyabban fogja be a hőt. Elég ijesztő, ha belegondolsz, hogy mennyi metán jön a sertésfarmokról, földgázkitermelésből, hulladéklerakókból – és igen, vulkánkitörésekből is.

De van egy jó hír: a metán nem marad meg olyan sokáig, mint a CO2. Míg a szén-dioxid évszázadokig befolyásolja a klímát, a metán jellemzően csak körülbelül egy évtizedig lóg a légkörben, mielőtt a természetes folyamatok eltakarítják.

Ez teszi a metánt vonzó célponttá a klímaharcosok számára. Ha ma csökkentjük a metánkibocsátást, akár egy emberöltőn belül láthatjuk az eredményt. Nem helyettesíti a szén-dioxid elleni harcot – mindkettőt csinálni kell. De itt gyorsabban jöhetnek a visszaigazolások.

És ha megértjük, hogyan pusztítja a természet a metánt, az segíthet a tudósoknak új stratégiákat kidolgozni a folyamat felgyorsítására. Képzeld el, hogy egyszer sikerül fokozni ezeket a metánromboló reakciókat.

A nagy kép

Nem fogom azt állítani, hogy egy vulkánkitörés megment minket a klímaváltozástól. Ez abszurd lenne. De van valami, ami tényleg reményt ad ebben a kutatásban:

Még mindig tanulunk. A tudósok új légköri folyamatokat, új kémiai reakciókat, új módjait fedezik fel annak, hogyan kezeli bolygónk (és néha gyönyörűen kezeli) a rá zúduló káoszt. Minden ilyen felfedezés új ajtókat nyit meg.

A Hunga Tonga-kitörés pusztító volt az ott élőknek. De a katasztrófa nyomán a kutatók valami figyelemre méltót találtak: egy pillantást arra, hogyan egyensúlyoz a természet. És talán – csak talán – tanulhatunk tőle.

Mit gondolsz erről a felfedezésről? Lehet-e valamit tanulni a vulkánoktól a klímaváltozás elleni küzdelemben? Írd meg kommentben!