Ezek a gleccserek sokkal érzékenyebbek, mint gondoltuk

Őszintén szólva, amikor először olvastam erről az új kutatásról, meg kellett állnom egy pillanatra. Nem azért, mert a tudomány túl bonyolult lett volna — bár az is —, hanem mert egyszerűen ledöbbentett, milyen gyorsan reagálnak ezek a hatalmas jégtömegek a hőmérséklet-változásokra.

A Carnegie Mellon Egyetem és az Alaska Fairbanks Egyetem kutatói szerint Alaszka gleccserei megdöbbentően érzékenyek a hőségre. Minden egyes Celsius-fokos nyári hőmérséklet-emelkedésre körülbelül három hétvel hosszabbodik az olvadási időszak.

Három hét! Gyakorlatilag egy teljes hónappal több olvadás egyetlen foknyi melegedésből.

Tudom, mit gondoltok most: "Egy fok, az nem sok." És igazatok van. Épp ezért ennyire aggasztó ez az eredmény. Nem drámai hőmérséklet-ugrásokról van szó. Hanem arról a fokozatos melegedésről, ami már most is zajlik szerte a világban.

A technológia, ami mindent megváltoztatott

Itt jön a érdekes rész, tech-szemmel nézve. A kutatók szintetikus apertúrájú radart — vagyis SAR-t — használtak, ami az Európai Űrügynökség Sentinel-1 műholdjain található. Ez nem egy átlagos kamera.

A SAR mikrohullámú impulzusokat lő a Föld felszínére az űrből, majd elemzi a visszaverődő jeleket. Mivel nem látható fényt használ, hanem mikrohullámot, képes átlátni a felhőkön, a füstön, sőt a sötéten is. Ez óriási előrelépés a gleccservizsgálatban, hiszen ezek a távoli területek gyakran felhőborítás alatt vannak, vagy épp sarki éjszaka tomolyog rajtuk.

A hagyományos módszerek optikai műszerekre támaszkodtak — lényegében képeket készítettek a gleccserekről a nyár végén. De ahogy Mark Fahnestock kutató rámutatott, van ezzel egy probléma:

"Ha egy nappal később készíted el a képedet, lehet, hogy az egész gleccserre esett a hó, és nem látod, hol van az alatta lévő csupasz jég."

Elképzelhetetlenül frusztráló, ugye? Mintha a munkádat a semmibe kellene kezdened, mert az időjárás egyetlen éjszaka alatt elveszi az összes adatodat.

Az új SAR-megközelítés lehetővé teszi, hogy a tudósok automatikusan és folyamatosan figyeljék a gleccsereket egész évben, nem csak azokban a rövid, derült időszakokban. Ez igen meggyőző.

A 2019-es hőhullám: egy pillantás a jövőbe

A kutatócsoport egy különösen durva hőhullámra fókuszált, ami 2019 júniusában és júliusában sújtotta Alaszkát — emlékeztek rá? Közel két hétig a hőmérséklet sok helyen 20-30 fokkal volt magasabb az átlagnál. Anchorage 32 Celsius-fokot mért, ami gyakorlatilag példátlan arrafelé — a szokásos nyári csúcsértékek 18 fok körül alakulnak.

Amit a gleccserek ezalban a forró időszak alatt átéltek, az igencsak tanulságos volt. A hóhatár — az a határvonal, ahol a hótakaró véget ér és a csupasz jég kezdődik — közel 107 métert emelkedett. Átlagos évben ez a magasság nagyjából két hónappal később következne be.

Gondoljatok bele: 107 méterrel feljebb, két hónappal korábban. Olyan, mintha a nyár felgyorsítva peregne át ezeken az ősi jégformációkon.

A következmények súlyosak. Amikor a védő hóréteg korábban eltűnik, a sötét csupasz jég és a firn — az a részben összetömörödött, szemcsés hó — hosszabb ideig van kitéve a napfénynek. Több napsugárzás = több olvadás = több víz az óceánban. És ez még a tengerszint-emelkedés hosszú távú hatásait sem számolja.

Miért fontos ez a tudományon túl?

Tudom, mit gondolhattok most sokan: "Rendben, megint egy klímatanulmány. Mit tehetek én Alaszka gleccsereiért?"

De a lényeg az, hogy ezek az eredmények valami kulcsfontosságút árulnak el arról, hogyan reagál bolygónk a felmelegedésre. Most már van egy mérhető, számszerűsíthető kapcsolat a hőmérséklet és a gleccserviselkedés között. A tudósok ténylegesen előre jelezhetik, mennyi plusz olvadás várható különböző felmelegedési forgatókönyvek esetén.

Ahogy Albin Wells kutató fogalmazott: "Ezek a hőmérséklet-korrelációk kezdik megmutatni, mennyi olvadásra vagy hóhatár-visszahúzódásra számíthatunk a jövőbeli, melegebb éghajlatokon."

Ez rendkívül értékes információ. Nem csak a tudósoknak, hanem a közösségeknek, kormányoknak és tervezőknek is, akiknek tudniuk kell, mi közeleg.

A gyakorlati következményeken túl van ebben a kutatásban valami szinte spirituális is. Ezek a gleccserek évezredek óta léteznek, lassan folyva Alaszka hegyein keresztül. Látták civilizációk felemelkedését és bukását. És most, miattunk, hetek alatt reagálnak hőmérséklet-változásokra, nem pedig évtizedek alatt.

A lényeg

Szóval mit vigyünk el mindebből? Néhány dolgot, gondolom.

Először is: bolygónk klímarendszere rendkívül érzékeny. Egyetlen foknyi felmelegedés — amit talán észre sem veszel a mindennapokban — hatalmas láncreakciókat indíthat el ezekben a hatalmas gleccserendszerekben.

Másodszor: a technológia segít, hogy példátlan tisztasággal lássuk ezeket a változásokat. A műholdas radar használata az automatikus, egész éves gleccservizsgálathoz forradalmi lépés a világ jégtömegének figyelésében.

Harmadszor, és talán a legfontosabb: több információnk van most, mint valaha. A kérdés nem az, hogy értjük-e, mi történik — hanem az, hogy teszünk-e valamit ellene.

Óvatosan optimista maradok. Az olyan tanulmányok, mint ez, megadják a tudást, amire jobb döntésekhez van szükségünk. És így kezdődik a változás — nem kétségbeeséssel, hanem megértéssel.

Forrás: ScienceDaily