A régészettől lopott kincsek: Egy norvég érmekereskedő bölcs döntése

Be kell vallanom valamit – nem számítottam arra, hogy egy antik érmékkel kereskedő norvég férfi és a rendőrség szurkolói táborába kerülök. Mégis, itt vagyunk.

Minden egy e-mailel kezdődött

2022-ben egy tunéziai férfi egy Oslo-ban működő érmekereskedőhöz fordult egy ajánlattal, ami szinte túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Azt állította, hogy több mint 200 kilogrammnyi ókori bronzérméje van – ezeket állítólag a tunéziai partok közeléből emelték ki a tengerből. Bizonyítékként képeket is küldött.

És most jön a lényeg. Ahelyett, hogy azt mondta volna: "Hú, ókori kincs, hol írjam alá?", a kereskedő valami briliánsat tett – felhívta a rendőrséget.

Gondoljunk bele. Itt van egy ember, aki ritka és értékes tárgyakkal kereskedik, és amikor valaki egy élete一次的 ajánlatot tesz neki, az első reakciója az, hogy értesíti a hatóságokat. Ez vagy rendkívül etikus, vagy rendkívül okos dolog. (Spoiler: valószínűleg mindkettő.)

A csapda

A rendőrség követte a kereskedőt Párizsig, majd Oslóig. Amikor megérkezett a 30 érmés mintával, készen álltak. A művelet tökéletesen sikerült.

De a java még hátravolt. A felbecsülhetetlen értékű érmék a varsói Egyetem Kulturális Történeti Múzeumának szakértőihez kerültek. És amit ott találtak, az egyszerűen lenyűgöző volt.

Karthágói kincsek

Ezek nem csak "régi érmék" voltak. Pun bronzérmék – vagyis Karthágóból származtak, ebből a legendás ókori városból, amely ma Tunézia területén feküdt. És ami még izgalmasabb: a Második Pun Háború idején verték őket, i.e. 215 és 205 között. Nagyjából 2200 éves érmékről beszélünk.

Az egyik oldalon Tanit istennő feje látható, a másikon egy ló, amint egy pálmafa előtt áll. (Tanit a karthágói vallási rendszer egyik legfontosabb istennője volt.) A szakértők megállapították, hogy mind a 30 érmét ugyanannak a műhelynek a vésnökei által készített présekkel verték – vagyis egy időben, valószínűleg egyszerre bocsátották ki őket.

De itt jön a szomorú rész. Az bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek az érmék évszázadokig a víz alatt voltak. Valószínűleg egy hajóroncsból származtak, vagy kikötői romokból. A csempész megtalálta őket, kiemelte, és eladásra kínálta.

A jéghegy csúcsa

És még valami: a 30 visszaszerzett érme csak egy aprócska minta. A teljes készlet – ami a csempész telefonján talált fotók alapján egy tunéziai partszakaszra volt geotaggelve – állítólag tízezernél is több érmét tartalmazhat.

Tízezernél is többet.

A kutatók, akik dokumentálták az ügyet, legalább három hasonló érmét találtak antik katalógusokban, és az elmúlt tíz évben több mint 500 példányt azonosítottak online aukciós katalógusokban. Ezek szinte biztosan ugyanabból a kifosztott kincsleletből származnak.

Mi történt a csempésszel?

A vádat végül ejtették, és visszatért Tunéziába. Ez a része az egész történetnek kicsit kiábrándító, be kell vallanom. De az érmék maguk? 2023 márciusában visszakerültek Tunézia kormányához. Ez pedig örömteli hír.

A legnagyobb black market

Ami engem igazán megdöbbentett ebben az egészben: az antik érmék a világ legkeresettebb illegális régészeti tárgyai. Gondoljunk bele. Nem cserépedények, nem szobrok, nem ékszerek – hanem érmék. Miért? Mert kicsik, könnyen szállíthatók, és rengeteg gyűjtő hajlandó komoly pénzt fizetni értük.

A kutatás szerzői így fogalmaztak: "A kifosztás és az illegális kulturális javak kereskedelme elleni küzdelem összehangolt erőfeszítéseket és együttműködést igényel." Igazuk van, természetesen. De a probléma mérete őszintén szólva aggasztó. Minden elkapott csempészre hány ezer érme marad észrevétlen? Minden 30 visszaszerzett érmére hány másik fekszik már magángyűjteményekben, teljesen elveszett régészeti kontextusukkal együtt?

Kis győzelmek

Az érmekereskedő, a rendőrség, a múzeum szakértői és az érintett kormányzati szervek mind megérdemlik az elismerést. Mindent pontosan úgy csináltak, ahogy kell. De ahogy átfutottam ezt a történetet, nem tudtam lerázni magamról azt az érzést, hogy ez csak egy aprócska győzelem egy sokkal nagyobb – és sokkal sötétebb – csatában.

Vagy talán rosszul közelítem meg. Talán minden visszaszerzett érme, minden sikeres akció, minden visszakapott régészeti lelet egy kis győzelem, amit ünnepelni kell. Talán a cél nem az, hogy egyszerre nyerjük meg a háborút, hanem az, hogy folytatjuk a harcot, egy ókori kincs egyszerre.

Bárhogy is nézzük, örülök, hogy ennek a kereskedőnek volt annyi tisztessége, hogy felvegye a telefont. A történelem egy kicsit biztonságosabb lett miatta.