Az univerzum legjobben őrzött titka
Rendben, képzeljétek el a következőt: próbáltok egy rockkoncert közepette egy suttogást meghallani. Ez alapvetően az, amivel a csillagászok szembesülnek, amikor a kozmikus történelem egyik legfascinálóbb korszakát próbálják tanulmányozni – az az időszak, amely az Ősrobbanás után nagyjából 150 millió évvel játszódott le, amikor az univerzum teljesen sötét volt. Nem volt csillag. Nem volt fény. Csak... sötétség.
Hosszú ideig ez az éra gyakorlatilag láthatatlan volt számunkra. Nem láthattuk, mert egyszerűen még nem volt semmi, ami fényt bocsátott volna ki. De itt van a lényeg: az a rengeteg hidrogéngáz, amely akkoriban lebegett, valójában „énekelte” a dalát – egy olyan rádiójel, amely olyan hihetetlenül gyenge volt, hogy annak észlelése olyan volt, mintha a világ másik felén lévő ember légzését próbálnánk meghallani.
Most egy cambridgei kutatócsoport valami igazán menő eszközt épített, hogy végre meghallgassa ezt a jelet. CosmoCube-nak hívják, és nagyjakkora, mint egy kis kézipoggyász. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én teljesen megdöbbenek, hogy az univerzum korai szakaszának titkait egy olyan eszközzel tárhatjuk fel, amely befér a repülőgép overhead tárolójába.
Miért pont a Hold?
Itt válik igazán ügyessé a dolog. Talán azt kérdezitek: miért nem egyszerűen egy teleszkóppal célozni az eget a Földről? Van bőven ilyenünk.
Nos, van egy probléma – sőt, több probléma is. Először is, a bolygónk ionoszférája olyan, mint egy óriási rádiópajzs, amely blokkolja éppen azokat a frekvenciákat, amelyeket ez az ősi jel használ. Másodszor, az FM rádióállásoktól a mobiltelefonokon át a műholdakig minden olyan erős rádiózajjal bombázza a teret, hogy egy 13,5 milliárd éves jel teljesen elsüllyed. Olyan, mint amikor egy sugárhajtómű mellett próbálunk meg egy egér szívverését meghallani.
A megoldás? Elbújni a Hold mögött.
Amikor a CosmoCube a Hold túlsó oldalára kering, az egész Hold mint természetes rádióblokkoló működik, megvédve a kis űreszközt a Föld interferenciájától. A kétórás keringési periódus alatt körülbelül 40 percig a Naprendszer legcsendesebb pontján fog tartózkodni (nos, kivéve a mély űrt, de oda nem lehet pontosan parkolni egy műholdat).
A hidrogén ősi dalának meghallgatása
Tehát pontosan mire figyel a CosmoCube? A tudósok 21 centiméteres vonalnak nevezik – egy gyenge rádiójel, amelyet semleges hidrogénatomok bocsátanak ki az úgynevezett kozmikus „sötét érában”. Ez az időszak az Ősrobbanás utófénye és az úgynevezett Kosmikus Hajnal között helyezkedik el, amikor az első csillagok végre felizztak.
Gondoljatok erre úgy, mint egy visszhang meghallgatására, mielőtt a zene létezett volna.
Az eszköz 10 és 50 MHz közötti rádiófrekvenciákat fog detektálni – olyan frekvenciákat, amelyek a Föld felszínéről alapvetően tanulhatatlanok. Ennek a jelnek a befogásával a kutatók azt remélik, hogy megértik, hogyan alakult át az univerzum egy sötét, üres térből a csillagok, galaxisok és struktúrák gazdag szövetévé, amelyet ma látunk.
De van több is. A tudósok azt is hiszik, hogy ezek a megfigyelések fényt vethetnek a sötét anyagra