Kezdjük úgy, hogy leülsz
Vagy már ülsz, mindegy is, mert amit most mondani fogok, az úgyis a padlóra küld.
A tudósok most valami egészen hihetetlent fedeztek fel: az agyad házi feladatot csinál, miközben te már rég alszol.
Ja, tudom, valószínűleg azt hitted, hogy altatás alatt az agyad egyszerűen leáll. Hogy a neuronjaid csak lógnak, és várják, hogy végre felébredj. De úgy tűnik, ez egyáltalán nem így működik.
Na és ezt tényleg vizsgálták?
A Baylor College of Medicine kutatói most publikáltak valamit, ami tényleg sci-fibe illik. Meg akarták tudni, mi történik az agyban, amikor valaki tényleg, de tényleg nincs tudatánál — és amit találtak, az egyszerre lenyűgöző és kicsit nyugtalanító.
A kutatók epilepsziával élő betegekkel dolgoztak, akiknek amúgy is elektródákat ültettek be a kezelés részeként. A tudósok egyszerűen rátették a kezüket egy már létező eljárásra. Rendkívül érzékeny Neuropixels szondákat használtak — úgy kell ezeket elképzelni, mint parányi, szupernagy felbontású agyi mikrofonokat —, és így rögzítették több száz egyedi neuron működését a hippokampuszban.
A hippokampusz az az ódivatú, csikóhal alakú terület az agy mélyén, ami a memóriához elengedhetetlen. És az egyetlen hely, ahol az emberi agyban ezeket a vizsgálatokat el lehet végezni.
Mit találtak?
Na itt jön a java. A csapat hangokat játszott le teljesen altatott betegeknek — ismétlődő hangokat, amelyekbe váratlan elemeket kevertek. És láss csodát: a hippokampusz neuronjai következetesen észlelték a szokatlan hangokat. Sőt, az agy egyre jobban kezdte felismerni őket idővel.
Ez tanulás, emberek. Az öntudatlan agy tanult.
Aztán még egy lapáttal rátettek. Rövid történeteket kezdtek játszani, miközben mérték az agyi aktivitást. És itt jön a poén: a hippokampusz egyértelmű bizonyítékot mutatott arra, hogy valós időben dolgozza fel a nyelvet. Különbséget tett a beszéd különböző elemei között — főnevek, igék, jelzők. Követte a szöveget.
De van itt még valami. A igazán furcsa rész: az idegi jelek képesek voltak megjósolni a következő szavakat mielőtt azok elhangzottak volna. Az agy lényegében ugyanazt csinálta, amit te csinálsz, amikor valaki elkezd egy mondatot, és te már tudod, hogyan fogja befejezni — csak az altatott beteg erről egy szót sem tudott.
Ez mindent megváltoztat (talán)
Dr. Sameer Sheth, az egyik kutató így fogalmazott: „Az agy anticipálni látszik, mi következik egy történetben, még tudatos észlelés nélkül is. Ez a fajta prediktív kódolás az, amit az ébrenléthez és a figyelemhez szoktunk társítani — mégis itt történik, öntudatlan állapotban."
Gondolkodj el ezen egy kicsit.
Mindig is feltételeztük, hogy az olyan dolgok, mint a nyelv megértése, a jóslás és a tanulás, tudatosságot igényelnek. Hogy az embernek tényleg jelen kell lennie és figyelnie kell. De ez a kutatás azt sugallja, hogy a legösszetettebb kognitív képességeink talán állandóan működnek a háttérben, függetlenül attól, hogy tudunk róla vagy sem.
Dr. Benjamin Hayden, a csapat másik kutatója valami rendkívülit jegyezt meg: ez a prediktív viselkedés nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a mesterséges intelligencia működik. Tudod, azok a chatbotok, amelyek szöveget generálnak azzal, hogy folyamatosan megjósolják a következő szót? A hippokampuszod apparently valami egészen hasonlót csinál, amikor altatás alatt szunnyadsz.
Szóval mit jelent ez a tudatosság szempontjából?
Itt jön a filozófia. Ha az agy mindezt komplex feldolgozást el tudja végezni tudatosság nélkül, akkor pontosan mire is jó a tudatosság? Mit ad hozzá az egyenlethez?
A kutatók azt sugallják, hogy a tudatosság talán nem egyetlen agyi régióból származik. Ehelyett több régió közötti kommunikációból eredeztethető. A hippokampusz sok nehéz munkát el tud végezni, de az igazi tudatossághoz az egész csapatra szükség van.
Ez az a fajta kérdés, ami miatt a idegtudósok éjszaka nem alszanak (valószínűleg ironikus módon, tekintettel arra, amit most már tudunk az agy alvás alatti működéséről).
A gyakorlati dolgok
Na de a „hű, de klassz" faktoron túl vannak valós alkalmazások is, amelyek ebből a kutatásból származhatnak.
Dr. Vigi Katlowitz, az első szerző említett valamit, ami nálam ragadt: a lehetőséget, hogy ezeket a jeleket felhasználják beszédprotézisek fejlesztésére olyan emberek számára, akik stroke vagy sérülés következtében elvesztették a kommunikációs képességüket. Ha megértjük, hogyan dolgozza fel és jósolja meg az agy a nyelvet — még öntudatlan állapotban is —, talán segíthetünk azoknak, akik nem tudnak beszélni, újra megtalálni a hangjukat.
Ez nem csak klassz tudomány. Ez potenciálisan életet megváltoztató technológia.
Néhány megszorítás
A kutatók óvatosak, és nem akarják túlhúzni az eredményeket. A tanulmány egyféle altatást vizsgált, szóval nem tudjuk, ugyanez történik-e alvás közben is. Egyetlen agyi régióra koncentráltak, és még rengeteg megválaszolatlan kérdés van azzal kapcsolatban, hogyan működnek ezek a folyamatok az egész agyban.
De akkor is — ez az a fajta felfedezés, ami miatt a tudósok megállnak és újragondolnak évtizedes feltételezéseket.
Az én véleményem
Őszintén? Ezt egyszerre találom megnyugtatónak és kicsit nyugtalanítónak.
Megnyugtató, mert azt jelenti, hogy az agyunk keményebben dolgozik értünk, mint valaha gondoltuk. Van ez a teljes szimfóniányi aktivitás a háttérben, amely feldolgozza a világot és felkészít minket arra, ami következik. Az agyad ott van neked, még ha te nem is figyeled tudatosan.
De kicsit nyugtalanító is, mert elgondolkodtat: mennyi az, amit teszünk, gondolunk és érzünk, ami tényleg mi vagyunk, és mennyi az, amit az öntudatlan agyunk futtat programokat, amelyekről fogalmunk sincs?
Mindkét esetben azt hiszem, Dr. Sheth mondta a legjobban: „Az agy sokkal több mindent csinál a háttérben, mint amit teljesen megértünk."
És őszintén? Azt gondolom, ez még nagyon, nagyon sokáig foglalkoztatni fogja a tudósokat.