Mi rejtőzik a felszín alatt?

Van egy kutatás, ami teljesen mellbevágott. A tudósok végre átfogó képet kaptak arról, hogyan terjednek a lebegő algák a világ óceánjaiban — és az eredmények aggasztóak.

Mesterséges intelligencia segítségével 1,2 millió műholdképet elemeztek a South Florida Egyetem és a NOAA kutatói. Azt találták, hogy az algavirágzások terjednek a világ óceánjain nagyjából mindenhol.

A számok magukért beszélnek

A mikroadalga növekedése 2003 és 2022 között évi 1 százalék körül alakult. Ez önmagában nem hangzik soknak.

De a makroalgák — vagyis a tengeri hínár és a nagyobb lebegő algaszőnyegek — 13,4 százalékkal nőttek évente bizonyos régiókban. Különösen a trópusi Atlanti-óceánban és a nyugati Csendes-óceánban.

Tizenhárom százalék. Ez nem elírás.

2008: a fordulópont

A kutatók szerint 2008 előtt a nagyszabású algavirágzások viszonylag ritkák voltak az Atlanti-óceán Sargasso-tengerén kívül.

Aztán 2008 körül minden megváltozott.

• 2008: Az első óriási zöld algavirágzás a Sárga-tengeren
• 2011: Hatalmas sargassum bloom a trópusi Atlanti-óceánban
• 2012: Újabb nagy virágzás a Kelet-kínai-tengeren

Hu Csuanmin professzor, a tanulmány egyik vezető szerzője így fogalmazott: "Globális léptékben egy rendszerváltásnak vagyunk tanúi — a makroalgákban szegény óceánból makroalgákban gazdag óceánba."

Ez komoly mondat.

Hogyan fedezték fel ezt?

Az MI nélkül ez a kutatás egyszerűen nem létezne.

A csapat egy mélytanulási modellt tanított be arra, hogy felismerje az algák finom vizuális jeleit a tenger felszínén. A nehézség? Ezek az algás területek gyakran sok pixelt fednek le, de kevesebb mint 1 százalékát teszik ki egyetlen pixelnek is.

A modell betanítása milliónyi képelemződést igényelt. A USF nagy teljesítményű számítógépei hónapokon át dolgoztak.

"Ez a munka lehetetlen lenne a nagy teljesítményű számítástechnika nélkül" — mondta Lin Qi, a tanulmány első szerzője.

Jó hír vagy rossz hír?

Őszintén? Mindkettő.

A jó oldal: a lebegő algák fontos élőhelyeket hozhatnak létre tengeri fajok számára. A nyílt óceánon támogathatják a halászatot és menedéket nyújthatnak.

A rossz oldal: amikor nagy mennyiségű alga éri el a partokat, gyorsan romlani kezd. A lebomló algák:

• Károsítják a tengeri környezetet, megfojtják a korallzátonyokat
• Veszélyeztetik az emberek és állatok egészségét (egyes algák toxinokat termelnek)
• Elriasztják a turistákat
• Hatalmas pénzügyi veszteségeket okoznak a partszakaszoknak

Mi hajtja ezt a változást?

Több tényező is közrejátszhat:

• Felmelegedő óceánok — a melegebb víz kedvez az algáknak
• Tápanyag-szennyezés mezőgazdaságból és városokból
• Óceáni áramlatok változása — megváltoztatja az algák eloszlását
• Klímaingadozás — az időjárási minták eltolódása

Valószínűleg regionális különbségek vannak, tehát egyetlen megoldás nem lesz elég.

Mi következik?

A kutatók folytatják a munkát. Több műholdas adatot vizsgálnak, hogy megértsék, miért történik mindez.

Személyesen ezt a kutatást egyaránt tartom aggasztónak és bizakodónak. Aggasztó, mert a tengeri ökoszisztémák gyors változásai ritkán múlnak el következmények nélkül. Bizakodó, mert az MI és a műholdas megfigyelés végre lehetővé teszi, hogy lássuk ezeket a változásokat.

Amit nem mérünk, azt nem kezeljük.

A kérdés most az, hogy okosan használjuk-e ezt a tudást. Ha az óceánjaink tényleg "makroalgákban gazdag" irányba tartanak, az mindannyiunkra hatással lesz — a tengeri élővilágra, a part menti közösségekre, és ránk, akik egészséges óceánokra támaszkodunk.

Érdemes figyelni ezt a témát.