Az élet keresése okosabbá vált

Évtizedek óta gyötri a kutatókat egy nagy kérdés: ha Mars-on vagy Európán keresünk életet, honnan tudjuk biztosan, hogy megtaláltuk?

A probléma az, hogy az élet építőkövei – mint az aminosavak vagy zsírsavak – máshogy is létrejöhetnek, élő szervezet nélkül. Találtunk ilyet meteoritokban, sőt laborban is előállítottuk őket. Tehát ha ilyen molekulát látunk egy idegen bolygón, az még nem jelenti, hogy ott élet volt. Mint egy tégla a telepen: épült valami, de nem biztos, hogy ház.

A tudósok jobb módszert kerestek, és most rátaláltak egy igazán ügyesre.

Nem a molekulák számítanak, hanem a rendjük

A kaliforniai UC Riverside és az izraeli Weizmann Intézet kutatói másképp közelítették meg. Nem azt nézték, milyen molekulák vannak ott, hanem azt, hogyan rendeződnek el.

Érdekes rész jön. Az élő szervezetek nem véletlenszerűen rakják össze ezeket a vegyületeket. Matematikailag mérhető mintázatot követnek.

Képzeld el egy könyvespolcot. A káoszban itt-ott hever pár könyv, egyik típusból sok, másikból alig. Egy jól szervezett könyvtárban viszont sokféle téma van, és egyenletesen elosztva. Az élet kémiailag ugyanezt csinálja: sokféleséget teremt, de kiegyensúlyozottan.

A nem élő folyamatoknál más a helyzet. Ott egyik molekulából halomra termelődik, másikból szinte semmi.

Ötlet a biológusoktól kölcsönözve

A kutatók nem új feltaláltak semmit. Egyszerűen átvették az ökológusok bevett eszközét.

Az ökológusok két dologgal mérik a biodiverzitást:

• Sokféleség: hányféle faj van?
• Egyenletesség: mennyire egyenlő a megoszlás?

Valaki rájött: ezt a kémiai mintákra is rá lehet húzni!

És működik. Sokkal jobban, mint várták.

A bizonyítékok töméntelenek

Száz körüli adathalmazon tesztelték: élő mikrobákból, fosszíliákból, talajból, meteoritokból, kisbolygókból és laborvegyületekből származó aminosavakat meg zsírsavakat néztek.

Mindig ugyanaz lett az eredmény: a biológiai minták egy statisztikai aláírást mutattak, a többiek mást. Minden alkalommal.

Legjobban ez döbbentett meg: még fosszíliákon is bevált. Millió éves dinoszaurusz-tojáshéjak? Még mindig megőrizték a biológiai mintát. Súlyos roncsolás után is felismerhető volt a kémiai ujjlenyomat.

„Ez igazán meglepő volt” – mondta Fabian Klenner, a kutatás egyik vezetője. Higgyünk neki. Általában a régi minták elveszítik jellegzetességüket, ez mégis megmaradt.

Miért fontos ez az idegen élet kereséséhez?

Képzelj el egy marsjárót, ami szerves molekulákat talál a vörös bolygó talajában. Most tanácstalanok lennének a tudósok: élet nyoma ez, vagy csak kémia?

Ezzel az új módszerrel számolnak egyet, megnézik a statisztikát. Látják, hogy az életre jellemző-e a kiosztás, vagy sem.

Ráadásul nem kell új műszerek. A mostani és jövőbeli űrmissziók adataival is működik. Olcsón kijönnek.

Okos óvatosság

Nem állítják, hogy ez egyedül megoldja az idegen élet megtalálását. Egy teszt nem elég bizonyíték.

„Bármilyen állításra több független bizonyíték kell” – tette hozzá Klenner. Igaza van. Ezt a statisztikát más jelekkel és geológiai tényekkel kell párosítani.

De extra eszközként? Ez ütős lehet. Ha több módszer ugyanarra mutat, akkor izgulhatunk.

Én mit gondolok

Ez a módszer szép, mert egyszerű. Nem kell ritka molekulát keresni, ami csak életre utal. Elég észrevenni, ha az élet rendje szerint vannak felrakva. Mint egy ujjlenyomatot felismerni, nem pedig speciális sarat keresni.

A világegyetem óriási, még vakon tapogatózunk. De ilyen eszközökkel – amik bárhol felismerik az élet mintáját – előrelépünk.

Kis zöld emberkék talán nem bukkannak fel holnap, de ha igen, jobb eséllyel észrevesszük őket.