Ősi titkok nyomában: Új bizonyítékok az elfeledett írásrendszer mögött

Kezdjük azzal, hogy bevallom: imádok rejtélyeket. És ha létezik egyáltalán hely a világon, ami igazán megmozgatja a képzeletet, az Húsvét-szigete.

Ezek a hatalmas kőfejek, amelyek Óceánia közepén bámulnak maguk elé – nos, nehéz nem elgondolkodni azon, milyen történeteket őriznek.

De ami igazán érdekel, az nem maguk a szobrok. Hanem egy kérdés, amin évtizedek óta törik a fejüket a szakértők: vajon a rapanuiak saját maguk fejlesztették ki az írásrendszerüket, vagy az európaiak hozták el az ötletet?

És lehet, hogy közelebb jutottunk a válaszhoz.

Hol is vagyunk?

Húsvét-szigete (helyi nevén Rapa Nui) az egyik legelzártabb pont a Földön. Chile partjaitól több mint 3700 kilométerre, a Csendes-óceán közepén található. A rapanuiak nagyjából 1150 és 1280 között érkeztek ide, vagyis több száz évet éltek teljes elszigeteltségben, mielőtt bárki európai erre vetődött volna.

Amikor aztán 1722-ban megjelentek az első európaiak, lenyűgöző szobrokkal (a moaikkal) és valami mással is szembesültek: egy rongorongo nevű írásrendszerrel, amelyet famadárcsíkokra véstek. Egyedül az a baj, hogy máig senkinek sem sikerült megfejtenie.

A nagy kérdés tehát: saját találmány volt, vagy az európai kapcsolat ihlette meg?

Az új felfedezés

Most jön az érdekes rész.

Egy friss tanulmány – amely a Scientific Reports-ban jelent meg – most komoly utalást tesz arra, hogy a rongorongo esetleg még az európai érkezés előtt létezett.

Silvia Ferrara archeológus és nyelvész, a Bolognai Egyetem munkatársa, radiokarbonos kormeghatározást végzett négy fakorongon, amelyeken rongorongo szöveg található. Az egyik – a Santiago-darab – i.sz. 1493 és 1509 közé datálható.

Ez pedig azt jelenti, hogy akár még az európai érintkezés előtt készülhetett.

Ha ez beigazolódik, az óriási dolog lenne. Az önálló írásfeltalálás rendkívül ritka az emberiség történetében: Mezopotámia, Egyiptom, Kína és Mesoamerika produkálta ezt korábban. Ha a rongorongo tényleg a szigetlakók saját fejlesztése volt, akkor az egyik legfiatalabb – és legelzártabb helyen kifejlesztett – írásrendszer a történelemben.

Az is erősíti ezt az elméletet, hogy a rongorongo teljesen másképp működik, mint az európai írásrendszerek. Háromdimenziós, képi jelekből áll, és nem fedezhető fel benne nyilvánvaló európai hatás. Ez azt sugallja, hogy a rapanuiak valóban maguk jöttek rá.

De ne szaladjunk előre

Persze van itt egy kis probléma.

A radiokarbonos kormeghatározás azt mutatja meg, hogy mikor vágták ki a fát – nem pedig azt, hogy mikor vésték rá a jeleket. Elképzelhető, hogy valaki régebbi fát használt fel újabb szöveghez, bár Ferrara szerint ez valószínűtlen.

És még valami: ez csak egyetlen tabletta. A másik három, amelyet vizsgáltak, mind az európai érintkezés utáni időszakra datálódott.

A rongorongo-darabok ráadásul szétszórva találhatók különböző múzeumokban szerte a világon. Ferrara szeretne többet megvizsgálni, de ez korántsem egyszerű.

Mit gondolok?

Őszintén szólva izgatott vagyok.

Még ha nem is tudjuk most teljes bizonyossággal, hogy a rapanuiak saját maguk találták fel az írást, maga a lehetőség már önmagában elképesztő. Egy elszigetelt közösség egy aprócska csendes-óceáni szigeten, amely önállóan fejlesztett ki egy egyedi kommunikációs rendszert – ez pontosan az a fajta történet, ami emlékeztet minket arra, mennyire leleményes faj vagyunk.

És elgondolkodtat: vajon még mi mindent nem tudunk őseink találékonyságáról?