A fa, ami eléri a holdat

Van egy fa Tajvanon, ami olyan magas, hogy az őslakos rukai nép költői nevet adott neki: „A fa, ami eléri a holdat."

Őszintén? Miutánolvastam erről a felfedezésről, úgy érzem, túl szerények voltak.

2023-ban a tudósok bejelentették, hogy megtalálták Tajvan — és egész Kelet-Ázsia — legmagasabb fáját. Ez egy 84,1 méter magas tajvani ciprus, egy ősi fenyőféle, ami már több millió éve létezik. Hogy érzékeltessük: ez nagyjából annyi, mintha egy 25 emeletes épületet állítanánk fel a végére. Egy erdőben. Egyszerűen... nőne.

De ami igazán megragadott: ez nem valami jól dokumentált turistalátványosság volt. Ez a fa mindenki szeme előtt rejtőzött, és a megtalálásához egy egész közösségre volt szükség — tudósokra, mászókra és hétköznapi emberekre, akik közel egy évtizeden át dolgoztak együtt.

Tajvan: A természet legjobban őrzött titka

Mielőtt belevágnánk ezeknek az óriásoknak a kutatásába, beszéljünk arról, miért olyan különleges Tajvan.

Ez a sziget — nagyjából Svájc méretű — a Föld egyik ökológiailag legváltozatosabb helye. 258 csúcsa van 3000 méter felett, a tengerparti trópusi esőerdőktől a legmagasabb csúcsok hideg tundrájáig. A sziget körülbelül 60 százalékát ma is erdő borítja, nagyjából 950 millió fa nő a hegyein és völgyeiben.

A 20. század nagy részében az ipari fakitermelés letarolta Tajvan őserdeit. De a legmeredekebb, legvadabb területek természetes erődítményként működtek, megvédve az őserdő foltjait a láncfűrészektől. Ezek a rejtett menedékek váltak az ősi fák utolsó bástyájává — köztük néhány, ami már több mint ezer éve áll.

A tajvani fakeresők

2014 óta egy „Tajvani Fakeresők" nevű csapat azon munkálkodik, hogy megtalálják, megmérjék és dokumentálják a sziget legkülönlegesebb fáit. A csapat igencsak figyelemre méltó: profi famászók, ökológusok, geológusok és távérzékelési szakértők dolgoznak együtt.

Az első nagy áttörésük 2014-ben jött el, amikor egy híres óriási tajvani cipruscsoportot vizsgáltak meg, amelyet „Csilan Három Nővéreknek" neveztek el. A helyi közösségek generációk óta ismerték ezeket a fákat, de senki sem mérte meg őket tudományosan. Amikor a kutatók elővették a műszereiket, kiderült, hogy a három közül a legmagasabb 69,3 méter magas, törzse majdnem három méter széles.

2017-ben ausztrál profi mászók érkeztek, hogy lefényképezzék a Három Nővért, és a világ egyszer csak felfigyelt Tajvan rejtett óriásaira.

Miért nehezebb óriási fákat találni, mint gondolnánk

Azt gondolhatnánk, hogy Kelet-Ázsia legmagasabb fájának megtalálása egyszerű. Csak... nézzünk fel, nem?

Ja, ha ilyen egyszerű lenne.

Az őserdőkkel az a baj, hogy rendkívül sűrűek. A lombkorona több szintje olyan összegubancolódott zöld labirintust alkot, ahol a földről végzett vizuális becslések nagyon mellémoghatnak. Egy expedíció során a Nagy Szellemtó közelében — amit az őslakosok szent helyként tisztelnek — a kutatók megmásztak egy fát, amit körülbelül 80 méterre becsültek. Kiderült, hogy „csak" 71,7 méter.

Földről minden végtelenül magasnak tűnik. De honnan tudod, melyik a legmagasabb, amikor mind ugyanazért a kis égi foltért versenyeznek?

Belép a LiDAR: Lézeres szemek az égen

A csapat tudta, hogy jobb megközelítésre van szükség. Közel 950 millió fát átnézni hegyeken és mély völgyeken keresztül hagyományos módszerekkel egyszerűen lehetetlen volt.

Akkor összefogtak a Nemzeti Cseng Kung Egyetem távérzékelési szakértőivel, és elkezdték használni a LiDAR-t.

A LiDAR egyszerűen zseniális, ha érdekel az ilyesmi (és nálam abszolút így van). Alapvetően veszel egy lézerszkennert, felszereled egy repülőgépre, végigrepülsz az erdő felett, és millió lézersugarat lősz le a föld felé. Ahogy méred, mennyi idő alatt verődik vissza minden egyes impulzus, a rendszer részletes 3D modellt épít a terepről — és ami a legfontosabb: képes becsülni az egyes fák magasságát.

Hirtelen az, ami eddig olyan volt, mint tűt keresni a szénakazalban, elméletileg megvalósíthatóvá vált.

Az állampolgári tudósok, akik megmentették a napot

Itt válik igazán érdekessé a történet.

Még a LiDAR-rel is volt egy probléma. Tajvan terepe olyan meredek és szabálytalan, hogy az automatizált szoftver folyamatosan hibázott — tévesen azonosította a fákat sokkal magasabbnak, mint amilyenek valójában voltak, különösen sziklák vagy éles magasságkülönbségek közelében.

Mennyit hibázott? Az automatizált rendszer a megjelölt fák 93 százalékát tévesen azonosította.

Itt jöttek képbe több száz hétköznapi tajvani állampolgár. 2020-tól kezdve elkezdték vizsgálni a LiDAR profilképeket, és segítettek a kutatóknak kiszűrni a hamis jelölteket. Kiderült, hogy az emberek sokkal jobbak voltak a algoritmusoknál abban, hogy felismerjék, mikor egy „fa" valójában csak egy sziklaéle volt, ami megtréfálta az adatokat.

2022 végére ez az állampolgári tudományos hadsereg létrehozta a „Tajvani Óriásfa Térképet", ami 941, 65 méternél magasabb fát dokumentált.

Az életre szóló felfedezés

2023 januárjában, a holdújévi ünnepek alatt a csapat végül eljutott ahhoz a fához, amelynek a „Mennyi Kard" nevet adták — egy tajvani ciprushoz, valahol a távoli hegyekben.

Amikor megmászták és elvégezték a méréseket, a számok megérkeztek: 84,1 méter. Nemcsak Tajvan legmagasabb fája, hanem egész Kelet-Ázsia csúcsa.

Eszembe jutott az őslakos név ezekhez az ősi ciprusokhoz: „A fa, ami eléri a holdat."

És tudod mit? Most először a költészet és a valóság találkozik.

Mit jelent ez

Sokat gondolkodtam ezen a felfedezésen, mióta először olvastam róla. Van valami mélyen megrendítő abban, hogy 2023-ban — műholdas képekkel, GPS-szel és annyi technológiával, amennyit el sem tudunk képzelni — még mindig fedezhetünk fel valami igazán újat és különlegeset a természetben.

De ami még jobban megfog, az az emberi történet. Ezt a felfedezést nem egy magányos zseni tudós vagy egy high-tech drón tette. Egy sokszínű csapat együttműködése tette lehetővé, hétköznapi állampolgárok önkéntes munkája, és az őslakos tudás, ami ezeket a szent helyeket nemzedékeken át védte.

Kelet-Ázsia legmagasabb fája mindenki szeme előtt rejtőzött, megvédve a távoli helyével és a helyi közösségek kulturális tiszteletével. A világ összes technológiája önmagában nem találta volna meg — emberek kellettek, akik együtt dolgoznak tudományágakon és háttéren át, hogy végül napfényre hozzák.

Néha úgy gondolom, ez a történet legszebb része.