Kiderült, hogy az eső még ennél is több kárt okoz a kocsinkban

A következő alkalommal, amikor esni kezd az eső, érdemes ezt észben tartani.

Mindig is tudtuk, hogy a csapadék nem tesz jót az autóknak, kerítéseknek és kültéri szerkezeteknek. A víz rozsdásodást okoz, és az évek során minden egyre jobban tönkremegy. De úgy tűnik, valamit nagyon régen figyelmen kívül hagytunk.

A hagyományos magyarázat

A tudósok eddig két dologért hibáztatták a festékek és védőbevonatok lassú romlását: a mechanikai kopásért (vízcseppek ide-oda dörzsölik a felületet, míg az végül elkopik) és a kémiai károsodásért (például savas eső eszi meg a felületeket). Ez eddig logikusnak hangzott, ugye?

Viszont a kutatók épp most találtak egy harmadik bűnöst, ami egész idáig a szemünk előtt rejtőzött – és sokkal meglepőbb, mint bárki gondolta volna.

A „mini villám" felfedezése

A Max Planck Polimerkutató Intézet tudósai, többek között az MIT szakembereivel együttműködve, azt vizsgálták, hogyan töltődnek fel elektromosan a vízcseppek, miközben különböző felületeken csúszkálnak. Tudod, amikor dörzsölsz egy léggömböt a hajadhoz és static electricity-t építesz fel? Hasonló erről van szó – csak sokkal, de sokkal kisebb léptékben.

Amit találtak, az egyszerűen lenyűgöző. Ahogy a cseppek különböző anyagokon mozognak – egy levélen, ablakon, kerítésen – elektromos töltésre tesznek szert. És amikor ezek a töltött cseppek egy festett felületnek csapódnak, az olyan, mintha parányi villám csapna le az érintkezési ponton.

„A cseppekben lévő súrlódási elektromosságról van szó, és amikor egy ilyen töltött csepp beüt egy bevonatba, helyileg kisül, és apró pontokon átszakítja a réteget – akár egy kis villanás” – magyarázza Rüdiger Berger, a kutatás egyik résztvevője.

Ez azért elgondolkodtató.

A kísérlet, ami bebizonyította

Ami igazán érdekes ebben a kutatásban: a tudósok tényleg letesztelték az elméletüket, és az eredmények egyértelműek voltak.

Kezdetnek vettek egy teflonnal bevont felületet (igen, ugyanaz az anyag, ami a tapadásmentes serpenyődön van) és hagyományos vízcseppeket ejtettek rá. 3000 csepp után? Semmi látható sérülés. A teflon a mikroszkóp alatt is ugyanúgy nézett ki.

Aztán változtattak egyet. Először hagyták, hogy a cseppek különböző anyagokon gördüljenek át – egy szobanövény levelén, PVC-n és polisztirolon (a műanyag ablakok anyagán) –, hogy felvegyenek némi elektromos töltést. Utána ezek a töltött cseppek a teflonnak csapódtak.

3000 ilyen ütközés után? Egyértelmű, látható változások mutatkoztak mind a védőbevonatban, mind az alatta lévő fémben.

A különbség drámai volt. Töltés nélküli cseppek = semmi kár. Töltött cseppek = mérhető sérülés.

Minden felület más

A kutatás egyik érdekes részlete: mennyi töltést vesz fel egy csepp, nagyban függ attól, melyik felületen haladt át. A csapat akár tízszeres különbségeket is mért az anyagtól függően. De a lényeg – nem számít, mennyi vagy kevés töltés volt a cseppekben, mindegyik kimutatható kárt okozott.

Szóval akár a tengerpart közelében élsz (sok só van a levegőben), akár egy város közepén, az eső több kárt tesz a holmidban, mint eddig gondoltuk.

Miért éri ez meg neked?

Ez nem csak egy „menő tudományos érdekesség", aminek semmi gyakorlati haszna nincs. A kutatók a Nature folyóiratban publikálták az eredményeiket, éppen azért, mert úgy gondolják, ez segíthet jobb védőbevonatok kifejlesztésében.

Gondolj csak bele – folyamatosan újrafestjük a hidakat, restauráljuk a történelmi épületeket, próbáljuk tartani a kocsinkat a időjárás ellenére. Ha megértjük az összes módját, ahogy a víz károsítja a felületeket, olyan bevonatokat tervezhetünk, amelyek ellenállnak mindeme mechanizmusnak – beleértve ezt az elektromos kisüléses jelenséget is.

Tehát legközelebb, amikor elkap az eső, nézheted, ahogy a cseppek a szélvédődre hullanak, és gondolhatsz úgy rájuk: „Igen, ti tulajdonképpen parányi villámok vagytok. Semmi nagy ügy."

Bár lehet, hogy nem éri meg túl sokat ezen gondolkodni, ha azt szeretnéd, hogy a kocsid jól nézzen ki.

Mit gondolsz erről a felfedezésről? Írd meg kommentben – kíváncsi vagyok a véleményedre!