Mi történik, ha a napoknak színe van? — Kétségtelenül lenyűgöző agy

Na, gondolkozz el egy pillanatra: Mi alakja van a 7-es számnak? Komolyan. Ne gondolkodj túl sokat rajta. És mi a színe a hét azon napjának, amit a legkevésbé szeretsz? Hol tárolod az éveidet — fizikailag, a testedhez viszonyítva?

Ha ezek a kérdések úgy hangzottak, mint valami értelmetlen zagyvaság, akkor üdvözöllek a világomban öt perce. De ha tényleg van válaszod? Akkor lehetséges, hogy neked is szinesztéziád van, és az agyad egészen elképesztő dolgokat művel.

Akkor mi is ez pontosan?

A legegyszerűbben úgy tudom elmagyarázni, hogy a szinesztézia lényegében azt jelenti: az érzékeid kicsit összegubancolódnak. A legtöbbünk viszonylag egyenesen dolgozza fel a dolgokat — a szemünk lát, a fülünk hall, az orrunk szimatol. De a szinesztétáknál (ez a divatos szó azokra az emberekre, akiknél ez fennáll) ezek a vezetékek kereszteződnek.

Van, aki megízleli a szavakat. Mások színeket látnak, amikor zenét hallgatnak. Egyszer olvastam valakiről, aki szó szerint úgy látja a számokat, mint akiknek személyiségük van — van, amelyik barátságos, más meg mogorva. Az agy nagyon furcsa hely, emberek.

De az időt? Azt is lehet LÁTNI?

Itt válik igazán érdekessé a téma. A fajtát, amiről most beszélünk, tér-idő szinesztéziának hívják, és pont azt jelenti, aminek hangzik: azok az emberek, akik az időegységeket úgy érzékelik, mintha azoknak tényleges helyük lenne a térben.

Íme egy valós példa. Lehet, hogy valaki egy naptárra néz, és tényleg úgy látja a hetet, mint egy fizikai formát — talán vízszintes vonalként, ami felfelé kanyarog, vagy egy kis körként, ami balra ül. Ők nem képzelik ezt. Nem gondolják, hogy ott van. Azt látják. Pont úgy, ahogy te és én látjuk, hogy a piros megálló tábla piros, ők pedig látják, hogy a kedd kék, és a november körülbelül térdmagasságban helyezkedik el a fejükben.

Miért történik ez?

A tudósok nem százszázalékig biztosak, de a fő理论 az, hogy ezeknél az embereknél szokatlanul erős kapcsolatok vannak az agy különböző részei között — azok a részek, amelyek a teret, az időt, a számokat és a színeket dolgozzák fel, egyszerűen többet "beszélgetnek" egymással a szokásosnál.

És itt jön a igazán menő rész: a kutatások azt sugallják, hogy ez nem csak valami vicces party'smutatvány. Tanulmányok kimutatták, hogy a tér-idő szinesztéziával élők gyakran valóban kiváló memóriával rendelkeznek a dátumok és a sorrendek tekintetében. Ha az agyad szó szerint térképet készít az időről, az emlékezés arra, hogy mikor történtek dolgok, szinte automatikussá válik. Az agyuk kifejlesztette a saját rendszerét a szervezésre, és ez tényleg lenyűgöző.

Mit tanít ez nekünk az érzékelésről?

Őszintén szólva, ezt az egész témát a legjobb értelemben véve alázatosítónak találom. Mindannyian feltételezzük, hogy "helyesen" tapasztaljuk a valóságot, de itt van egy egész csoport, teljesen más dimenzióban — szó szerint — érzékelik az időt. És az ő tapasztalatuk nem hibás; csak más.

Elgondolkodtat, vajon milyen más módokon formálhatja az egyéni agyunk a valóságot, amiről nem is tudunk. Látsz-e kéket, amikor a "szomorú" szót olvasod? Valószínűleg nem. De valaki odakint biztosan igen.

A lényeg

A szinesztézia — legyen szó hangok látásáról, színek ízleléséről vagy hónapok térképezéséről láthatatlan térben — azok közé a témák közé tartozik, amelyek emlékeztetnek arra, mennyire titokzatos az emberi agy. Minden alkalommal, amikor úgy érezzük, mindenki megvan, valami ilyesmi jön és felborítja a fejünket.

Szóval legközelebb, ha valaki megkérdezi tőled, milyen színű a szerda, talán csak mosolyogj, és értékelj, hogy az agyad úgy működik, ahogy működik. És ha véletlenül van válaszod? Nos, egy elég érdekes klub tagja vagy.