Rendben, itt az őszinteség ideje: imádom azokat a történeteket, ahol a tudósok rájönnek, hogy egy kicsit tévedtek. Nem azért, mert élvezem, ahogy a szakértők botladoznak, hanem mert ezek a pillanatok általában valami sokkal érdekesebbhez vezetnek, mint az eredeti válasz.
Íme a legutóbbi példa, és ez egy igazi durva dolog.
Az oklahomai Ames kisváros alatt egy hatalmas meteorkratér rejtőzik mélyen a föld alatt. Ez nem valami apró gödör – mi több mérföld széles kráterről beszélünk, amely az évek során elég jelentős olaj- és gáztermelővé vált. Sokáig a tudósok úgy gondolták, hogy ez a kráter egy nagy kozmikus esemény, az úgynevezett Ordovician Meteor Event része, amely körülbelül 467 millió évvel ezelőtt történt. Tudjátok, amikor a Földnek látszólag volt egy szaturnusz-gyűrűje aszteroida törmelékből. (Igen, jól olvastátok. A Föld. Gyűrűkkel. Vad, igaz?)
De itt válik igazán érdekessé a dolog.
A Texasi Egyetem Austin (UT Austin) egy csapata nemrég olyan kutatást tett közzé, amely szerint az Ames-kráter egyáltalán nem tartozik ahhoz az ősi gyűrűépítő eseményhez. Ehelyett közel 100 millió évvel fiatalabb. A meteor ténylegesen körülbelül 370 millió évvel ezelőtt csapódott, az úgynevezett késő devon időszak alatt.
Hogyan tévedtek olyan nagyot a tudósok korábban?
Az eredeti dátumozás conodont fosszíliákra épült – apró fogakra, amelyeket ősi, anguillaszerű lényekből találtak a kráter kőzeteiben. Ezek a kis lények az ordovíciumban éltek, így a kutatók feltételezték, hogy a becsapódás is az ő idejükben történt.
De itt van a lényeg a meteorbecsapódásokkal kapcsolatban: rendkívül erőszakosak. Amikor az a világűrbeli kő oklahomai talajba csapódott, hatalmas mennyiségű régebbi kőzetet és anyagot kavart fel. Tehát azok a conodont fogak valószínűleg már több millió évesek voltak, amikor a kráterbe keveredtek. A becsapódás megőrizte őket, de nem hozta létre őket.
Hogyan oldotta meg az UT csapata az ügyet? A zirkon kristályokhoz fordultak.
Ha nem ismered a zirkont, képzelj el apró, kristályból készült időtokokat. Ezek a kis darabok rendkívül tartósak, és lenyűgöző pontossággal radiometrikusan datálhatók. A kutatók a becsapódás hője által átalakított gránitból származó zirkon kristályokat datálták, és minden alkalmazott módszer ugyanarra a fiatalabb dátumra mutatott.
„Bármely technikát alkalmaztunk, mindig ehhez a fiatalabb jelhez tértünk vissza” – mondta Elizabeth Catlos, a tanulmány vezető szerzője. Ez a tudományos nyelvben annyit jelent, hogy „folyamatosan ellenőriztük, mert mi sem hittünk benne”.
Nos, miért fontos ez azon túl, hogy egy dátumot javítunk meg a naptáron?
Ez az új idővonal az Ames-becsapódást közvetlenül a Frasnian–Famennian tömeges kihalási esemény közelébe helyezi, amely körülbelül 372 millió évvel ezelőtt történt. Ez egy katasztrofális pillanat volt, amely a Föld tengeri élővilágának hatalmas részét eltörölte.
És ez egy valóban lenyűgöző kérdést nyit meg: a tömeges kihalásokat kozmikus események, mint a meteorbecsapódások váltották ki, vagy a Föld belső erői, mint a hatalmas vulkáni kitörések?
„Ez a kutatás lényegében egy nagy bábút vesz ki az Ordovician Meteor