A kozmosz legjobban őrzött titkai

Szóval, bevallom: imádok azokat a űrkutatási bejelentéseket, amiknél a tudósok csak hümmögnek és azt mondják, "ez nem stimmel".

Pont ez történik most, a Nature Astronomy-ban megjelent friss tanulmány kapcsán. Nem hagy nyugodni.

Amikor minden a feje tetejére áll

Képzeld el: nézed az eget, és megpillantasz egy hatalmas galaxist — az early universe egyik nagyágyúját, ami akkor alakult ki, amikor a világegyetem még csecsemő volt, alig 1,5 milliárd évvel a Nagy Bumm után. Kiszámolod a csillagok számát, elégedetten bólintasz.

Aztán kiderül, hogy teljesen mellé lőttél.

Pont ez történt a James Webb űrteleszkópot (JWST) használó csillagászokkal. Kilenc ősi, masszív galaxist vizsgáltak meg, amik már évmilliárdokkal ezelőtt abbahagyták az új csillagok születését. Aztán mélyebbre ástak az adatokban — és találtak valamit, ami eddig ott lapult az orruk előtt: egy rejtett populációt, apró, halvány csillagokat, amik egyszerűen láthatatlanok voltak a korábbi megfigyelések számára.

És itt jön a java: nem csak néhány csillagról van szó. A rejtett tömeg jelentősen nagyobb, mint amit eddig gondoltunk.

Mintha új szobákat találnál egy felhőkarcolóban

A Penn State és a Leideni Egyetem kutatói frappánsan magyarázták el az eredményeket. Chloe Cheng, a tanulmány első szerzője a fényes csillagokat úgy jellemezte, mint a város felhőkarcolóit — egyszerűen lehetetlen nem észrevenni őket, uralják a látképet.

"De van itt valami," — mondta. — "A felhőkarcolók között rengeteg kisebb ház, társasház van, amit távolról nem látsz. Ez történik ezekkel a galaxisokkal."

A ragyogó, nagy csillagok minden figyelmet elvittek (meg a fényt), miközben végtelen sok kisebb csillag lapult közöttük, teljesen figyelmen kívül hagyva. Amikor a kutatók végre számításba vették ezeket a rejtett populációkat, a galaxisok tömege egyszer csak akár négyszer akkorára ugrott, mint a korábbi becslések.

Dr. Joel Leja (Penn State) így fogalmazott: "Ezek a galaxisok mások... három-négyszer annyi tömegük van, mint gondoltuk."

Mázli, hogy ezt így lazán közlik.

Miért változtat ez mindenen?

Itt kezdődik az igazán érdekes rész — és mostanra kicsit kellemetlen a csillagászatnak.

Eddig voltak modelljeink és elméleteink arról, hogyan alakulnak és fejlődnek a galaxisok. Ezek a modellek feltételezték, hogy az univerzumban a csillagképződés arányai mindenhol nagyjából hasonlóak. Kicsi csillag, nagy csillag — az arány állítólag meglehetősen állandó volt.

Akkor jött a JWST, és folyamatosan bizonyította, hogy ez nem így van.

A teleszkóp működése óta a csillagászok újra és újra olyan meglepően masszív, érett galaxisokat találtak, amelyek sokkal korábban léteztek, mint ahogy azt elméletünk megengedte. Ez az új tanulmány még több benzint önt a tűzre. Ha ezek a galaxisok lényegesen több csillagot tartalmaztak, mint korábban gondoltuk, akkor teljesen újra kell gondolni, hogyan tudott a kozmosz ilyen gyorsan ilyen óriási mennyiségű csillagot építeni.

A világegyetem láthatóan sokkal hatékonyabban építette a csillagvárosokat, mint valaha gondoltuk.

És mi van a bolygókkal?

Na itt tényleg hangosan hördültem fel. A felfedezés azt jelenti, hogy a korai univerzumban potenciálisan több bolygó létezett, mint gondoltuk.

Miért? Mert az alacsony tömegű, kisebb csillagoknak hajlamosak bolygórendszereik lenni. Sok-sok bolygójuk. Tehát ha a korai univerzumban több ilyen halvány kis csillag lebegett, mint gondoltuk... ki fog számolni.

Mariska Kriek professzor (Leideni Obszervatórium), a kutatás vezetője kiemelte, hogy az eredménynek messzemenő következményei vannak a csillagászat számos területére. "Mivel sok bolygó kering alacsony tömegű csillagok körül, ez akár azt is jelentheti, hogy több bolygó alakult ki a korai univerzumban, mint korábban feltételeztük."

Gondolj bele: nem csak rejtett csillagok, hanem potenciálisan rejtett világok. Milliárd évvel ezelőtt, galaxisokban, amiket azt hittük, ismerünk.

Mi jön ezután?

A kutatócsapat fontos lépésnek tartja az eredményt, de azt is elismerik, hogy rengeteg munka van még előttük. "Egészen a közelmúltig az efféle mérések egyszerűen lehetetlenek voltak" — mondta Martje Slob, a Leideni Egyetem doktorandusza, a tanulmány társszerzője. Nem elég volt egy erős teleszkóp, kiváló spektrumokra és új elemzési technikákra is szükség volt, hogy érzékeljék ezeket a halvány, alacsony tömegű csillagok finom jeleit a kozmikus óriások rejtett zugaiban.

Most, hogy tudjuk, ezek a rejtett populációk léteznek, a csillagászoknak frissíteniük kell a modelljeiket. A galaxisformáció-elméleteknek számolniuk kell azzal, hogy a kozmosz apparently sokkal több csillagot pakolt a korai struktúrákba, mint valaha gondoltuk.

Személyesen? Szeretem az efféle kozmikus meglepetéseket. Minden alkalommal, amikor jobb eszközöket építünk és mélyebbre nézünk az űrbe, kiderül, hogy a világegyetem sokkal furcsább, csodálatosabb és meglepőbb, mint valaha gondoltuk.

A korai univerzum nem csak masszívebb volt, mint gondoltuk — apparently egész idő alatt elrejtette előlünk a valódi méretét.

Forrás: ScienceDaily