Kérdésem van hozzád. Ha Benjamin Franklinra gondolsz, mi jut először eszedbe a találmányairól?
Valószínűleg a bifokális szemüveg, a villámhárító vagy a sárkányeregetős kísérlet ugrik be. Ezek a slágerek. Ezeket tanultad az iskolában.
De van valami más is. Valami furcsa. Valami, ami csúcsán olyan zeneszerzőket vonzott, mint Mozart, és mélypontján azzal vádolták, hogy megőrjíti az embereket.
A harmonikaüvegről beszélek. És őszintén? Ez az egyik legérdekesebb történet, amit valaha hallottál.
Egy party-trükk profi karrierje
Mindez egy vacsorapartin kezdődött. (Nem mindig így kezdődik minden?)
Az ötlet egyszerű volt: tölts meg poharakat különböző mennyiségű vízzel, húzd végig a nedves ujjad a peremükön, és máris szólink a zene. Pont olyan, amit te magad is kipróbálhattál valamikor egy családi vacsorán. A 1760-as években ez azonban menő összejöveteleken nagy attrakciónak számított.
Franklin így írta le egy levelében: „Bizonyára hallottad már azt a kedves hangot, amit egy ivópohár ad ki, ha nedves ujjal megkerülöd a peremét."
Látta ezt a Royal Society-n, és valami megfogalmazódott benne. Itt egy party-trükk, ami valódi zenei potenciállal bírt – de囉嗦 volt. A poharak asztalokon szétszórva, nehezen játszhatók, korlátozott hangterjedelműek.
Franklin lévén – persze hogy így tett – továbbfejlesztette.
A találmány
Franklin zsenialitása a dizájnban rejlett. A laza poharak helyett sorba rendezett üvegtálakat alkotott – méret szerint növekvő sorrendben –, amelyeket vízszintesen szerelt fel egy orsószerű tengelyre. Ezt a tengelyt pedállal lehetett forgatni, a játékos pedig csak nedvesítette az ujjait, és játszott.
Képzeld el a xilofont, de teljes egészében üvegből, mallétok nélkül. Csak az ujjbegyeid táncolnak a sima, daloló tálakon.
A hang? Minden beszámoló szerint földöntúli. Franklin a hangokat „összehasonlíthatatlanul édesebbnek" írta le, mint bármi más. És nem volt ezzel egyedül.
Franklin találmányának híre futótűzként terjedt az európai felső osztályban. Egy fiatal zenész, Marianne Davies adta az első nyilvános előadást 1762-ben, és hirtelen mindenki ezt a varázslatos üveghangot akarta hallani.
A Mozart-kapcsolat
Itt válik igazán érdekessé. Mozart – igen, az a Mozart – írt zenét a harmonikaüvegre. Konkrétan az Adagio és Rondót (K. 617), amelyet 1791-ben szerzett, halála előtt néhány hónappal.
Beethoven sem maradt le: az ő „Lenore Prohaska" című darabja szintén erre az instrumentumra készült. Amit eredetileg tudományos kuriózumnak szántak, az most a klasszikus zene legitim résztvevőjévé vált.
Aztán, szinte olyan gyorsan, ahogy felemelkedett, a harmonikaüveg kezdett leáldozni. És az oka? Egészen vad.
Belép: az őrület-hisztérikampány
Egy Franz Anton Mesmer nevű német orvos – igen, az a Mesmer, akitől a „hipnotizál" szavunk származik – hozzájutott egy ilyen hangszerhez, és kijelentette, hogy mágikus gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik.
Fontos leszögeznem: Mesmer állításait semmi tudományos bizonyíték nem támasztja alá. Azt hitte, hogy az üvegharmonika rezgései valamiféle „állati magnetizmuson" keresztül hatnak az emberi testre, és hangszerét használta a úgynevezett kezelései során. A betegei transzállapotba kerültek, látomásaik voltak.
Ez neked legálisnak tűnik? Nekem nem annak.
De a 18. századi pszeudotudományról tudni kell, hogy terjedt. És amikor elkezdtek suttogni, hogy ez az üvegeszköz hipnotizálhatja a hallgatókat, vagy akár megőrjítheti őket – nos, azt nehéz volt visszacsinálni.
Németországban pletykák kaptak szárnyra. Volt, aki azt állította, hogy veszélyes játszani rajta. Mások szerint aki túl sokáig hallgatta, annak megrendült az elméje. Erkölcsi pánik tört ki – ami a 18. században azt jelentette, hogy rengeteg aggódó levelet írtak és templomi prédikációkat tartottak.
Az igazi ok, amiért kihalt
Itt a véleményem, és szerintem az bizonyítékok is alátámasztják: az „őrület" pletykák szinte biztosan badarságok voltak. Soha nem volt hiteles orvosi vagy tudományos összefüggés a harmonikaüveg és az elmebaj között.
Szóval miért tűnt el valójában?
Őszintén? Valószínűleg túl sérülékeny volt. Ezek precízen megmunkált üvegtálak voltak, pedálokkal forgatva, pontos ujjelhelyezést igényeltek. Képzeld el a karbantartási rémálmot. Egy rossz mozdulat, és üvegszilánkok mindenhol.
Ráadásul a 19. századra a zenekari hangszerek egyre hangosabbak és erőteljesebbek lettek, hogy nagyobb koncerttermeket töltsenek meg. A finom, susogó hangú harmonikaüveg egyszerűen nem tudott versenyezni. Gyönyörű hangszer volt intim szalonelőadásokhoz, de nem skálázódott.
Néha a dolgok nem azért tűnnek el, mert rosszak – néha egyszerűen nem illenek a változó korba.
A váratlan fordulat
Most be kell ismerjek valamit. Az eredeti cikk, amit erre a anyagra használtam, egy javaslattal zárult: nézzük meg a Korn 2006-os MTV Unplugged előadását, ahol üvegtálakat használnak hangszerként.
És őszintén? Ez egészen kiváló. Mert kiderül, hogy a harmonikaüveg soha nem igazán halt meg – csak átalakult. Modern zenészek ma is használnak üveghangszereket, avantgárd zeneszerzőktől indie bandákig, akik azt a különleges, földöntúli hangzást keresik.
Franklin valószínűleg jól szórakozna rajta. Az az ember, aki a villámhárítót, a bifokális szemüveget és a Franklin-kályhát adta nekünk... és apparently, egy kis részt a Korn-előadás DNS-ében.
Nem rossz egy Alapító Atyától, aki arra is talált időt, hogy panaszkodjon: a kakasok ébresztik fel reggel.