Az a pillanat, amikor egyetemisták történelmet írnak – és alig tudják, mit találtak

El kell mondanom ezt a sztorit, mert azóta sem hagy nyugodni, mióta elolvastam.

Képzeld el: a Cambridge-i Egyetem régészhallgatói egy szokásos gyakorlati ásatáson vesznek részt, nagyjából hárommérföldnyire a várostól. Nem épp Indiana Jones-terület, ugye? Valószínűleg arra számítottak, hogy találnak néhány cseréptöredéket, esetleg egy gombot a hatvanas évekből – egy diák már előre lelkesen emlegette, hogy a legjobb lelete eddig egy Smarties-csomag aluminiumfólia-fedele volt, szóval hatalmas várakozás.

Aztán jött a fordulat, ami mindent megváltoztatott.

Egy sírgödör, ami mindent elárul

A felszín alatt egy kilencedik századi tömegsírt tártak fel. Nem egy szépen megtervezett egyéni temetkezést – legalább tíz különböző embert dobtak össze ugyanabba a gödörbe. A maradványok pedig... nos, nem épp gondosan elrendezve. Voltak koponyák test nélkül, lábak egymásra pakolva, épen maradt csontvázak keveredve szétszabdalt testrészekkel. Néhány maradványon látszott, hogy össze is kötözték őket.

Hát igen.

A kutatók szerint ez a tömegsíró valószínűleg az korabeli véres határkonfliktusokhoz kapcsolódik. Ez a cambridge-i terület egykor hadszíntér volt – a nyolcadik század végén Offa király Mercia országa uralta, majd 874 körül a viking Nagy Hadsereg végigsöpört és átvette az irányítást. Szászok és vikingek évtizedekig harcoltak, és ez a régió pont a közepén volt mindennek.

Az elmélet? Ezeket a fiatalokat csatában ölték meg vagy végezték ki, majd sietősen, ceremónia nélkül temették el. Néhányon harcra utaló sérülések látszottak, köztük egy szerencsétlennek az állkapcsán vágási nyomok voltak – lefejezés nyomai.

Az Óriás a gödörben

De itt jön az, ami igazán lenyűgözött.

A maradványok között volt egy ember, aki fizikailag is kiemelkedett – szó szerint. Ez a fickó százkilencvenöt centiméter magas volt. Na ja, gondolhatnád, ez ma nem is olyan magas. De barátom, a kilencedik századról beszélünk. Az akkori átlagos férfi nagyjából százhatvannyolc centi lehetett. Ez az ember úgy magasodott mindenki fölé, mint egy óriás. Furcsa, ijesztő és emlékezetes lehetett – és valószínűleg rengeteg történetet meséltek róla.

És itt a java: a koponyáján egy sebészeti beavatkozással készített lyuk volt.

Ez egy trepanáció – egy ősi orvosi eljárás, amikor szó szerint fúrtak az ember fejébe, hogy "kiengedd" a migrént vagy a görcsöket. Ma már tudjuk, hogy teljesen félreértették, hogyan működik az agy, de hát a kétségbeesett idők kétségbeesett megoldásai ezek.

Mi baja lehetett?

A kutatóknak van egy hipotézisük, és ez igazán érdekes. Úgy gondolják, hogy ez az "óriás" talán agyalapi mirigy-daganattal küzdött, ami a növekedési hormont szabályozza. Ez magyarázná, miért volt ilyen szokatlanul magas a korához képest – és azt is, miért szenvedhetett olyan borzasztó fejfájásoktól, ami miatt valaki végül fúrt a koponyájába.

A Cambridge gyűjteményeinek kurátora, Trish Biers elmondta, hogy a csontokon "egyedi jellemzők" láthatók, amelyek alátámasztják ezt az elméletet. Hát nem elképesztő? Olyan betegségeket diagnosztizálunk egy ezerévesnél is régebben meghalt embernél, egyszerűen a csontjait vizsgálva.

Mi következik?

És itt jön a tudomány szépsége – ez nem a történet vége, hanem az eleje.

A Historic England új felméréseket tervez a területen. A Cambridge-i csapat ősi DNS-elemzést végez, izotópos vizsgálatot (ami az étrendről és arról árulkodik, hol nőtt fel valaki), és megpróbálják "összeilleszteni" a csontokat – tulajdonképpen visszarakni őket, mint egy nagyon morbid kirakót, hogy pontosan meg tudják számolni, hányan vannak eltemetve.

Egy kutató, Oscar Aldred felvetette, hogy néhány szétszórt testrészt korábban trófeaként kiállíthattak, mielőtt összegyűjtötték és eltemették őket. Szomorú, de bepillantást enged abba, mennyire vad és kaotikus volt az az időszak.

Miért fontos ez?

Tudom, hogy sötét téma. Tömegsírok, kivégzések, ősi erőszak – nem épp vidám anyag. De van valami, ami igazán megfog ebben a történetben.

Ezek a diákok kiment azzal a szándékkal, hogy semmi érdekeset nem fognak találni, és végül egy történelmi darabot tártak fel, ami megkérdőjelez mindent, amit a viking kori Cambridgeről gondoltunk. Fizikai bizonyítékot találtak azokhoz a konfliktusokhoz, amelyekről a történészek eddig csak régi kéziratokban olvashattak. Felfedeztek egy embert – egy valódi, élő embert –, aki a korában rendellenességnek számított, aki talán betegséggel küzdött, és aki végül kilenc másik fiatal férfival együtt landolt egy tömegsírgödörben.

Ez nem egyszerűen régészet. Ez a legkézzelfoghatóbb módja a múlt életre keltésének.

És őszintén? Imádom, hogy diákok találták. Nem önjelölt szakértők korlátlan költségvetéssel, hanem egyetemisták egy gyakorló ásatáson, akik épp a megfelelő helyen voltak a megfelelő időben. Ez emlékeztet minket, hogy a történelem mindig ott van, közvetlenül a lábunk alatt – csak kíváncsinak kell lennünk, hogy kiássuk.

Soha nem gondoltam volna, hogy valami ilyesmit fogunk találni egy egyetemi gyakorlaton – mondta az egyik diák, Grace Gra. És őszintén? Mi sem.

Forrás: Popular Mechanics