A sivatag legjobban őrzött titka
Rendben, be kell vallanom valamit. Amikor először hallottam erről a felfedezésről, kétszer is el kellett olvasnom a címet. Ősi cápák... az egyiptomi sivatagban? Ez még csak nem is tűnik logikusnak, igaz? Homok, piramisok, múmiák – ez nem igazán cápaterület.
De itt a lényeg: millió évekkel ezelőtt Egyiptom egyáltalán nem Egyiptom volt. Egy víz alatti csodavilág volt.
A Kairói Egyetem kutatói nemrégiben öt kihalt cápafaj kövülett fogait tárták fel Egyiptom Nyugati-Sivatagában, konkrétan az Abu-Tartur-fennsíkon. Ez nem csupán egy menő bulitéma – valójában átformálja azt, amit az észak-afrikai ősi tengeri életről tudunk.
Amikor Egyiptom óceán volt
Hadd festsek egy képet. A kréta időszakban járunk, valahol 66 és 145 millió évvel ezelőtt. A bolygó sokkal melegebb volt, mint ma – 6 és 14 Celsius-fok közötti hőmérséklet-emelkedésről beszélünk. A sarkok? Gyakorlatilag jégmentesek voltak. És pontosan ott, ahol ma a Szahara fekszik? Egy hatalmas trópusi tenger, meleg és életben gazdag.
Ez nem volt valami sekély pocsolya. Virágzó tengeri ökoszisztémáról beszélünk, a legkisebb planktonoktól kezdve a mélyben leselkedő, ijesztő tengeri hüllőkig. És természetesen bőven akadtak cápák is, amelyek halakat és bármi mást faltak, ami befért a tátott szájukba.
Amikor ez a tenger végül eltűnt több millió év alatt, titkait a kőzetbe temette. És ezeket a titkokat most ássák ki – szó szerint, egy aktív foszfátbányában.
Fogak, fogak és még több fog
Ez az, ami miatt tényleg hahotába törtem ki: a kutatók fogakat találtak. Csak fogakat. Nos, ha olyan vagy, mint én, talán azt gondolod: „Hát, ez kicsit csalódást keltő – hol van a cápa többi része?”
De várjunk csak – a cápafogak a paleontológiában valójában nagyon fontosak. Ellentétben a vázrendszerükkel, amely porcokból (nem csontból) áll, a cápafogak gyönyörűen kövületekké alakulnak. És sokat árulnak el arról, hogyan éltek ezek a lények.
A csapat összesen hét különböző fajt azonosított, közülük ötöt először fedeztek fel ebben a régióban. Néhányuknak széles, lapos fogai voltak, másoknak karcsú, tűszerűek. Egyeseknek sima peremű fogai voltak, míg másoké úgy nézett ki, mintha egy horrorfilmből került volna elő – recés és olyan éles, hogy bármelyik préda meggondolhatta volna magát.
Az egyik faj, a Squalicorax bassanii, olyan ijesztő fogakkal rendelkezett, amelyek őszintén szólva rémálomból valónak tűnnek. Egy másik, a Scapanorhynchus raphiodon, hosszú, vámpírfog-szerű fogakkal bírt, annak ellenére, hogy viszonylag kis termetű cápa volt. A Squalicorax pristodontus pedig széles, lapos, recés rágókkal rendelkezett – olyan, mint egy őskori szemétaprító.
Mit árulnak el ezek az ősi ökoszisztémákról?
Itt válik igazán érdekessé a dolog. Ezek a különböző fogformák nem véletlenszerűek – különböző vadászati stratégiákat és táplálkozási szokásokat képviselnek. Az Abu-Tarturon talált változatosság arra utal, hogy több cápafaj osztozott ugyanazon a vízterületen, de saját fészkeket alakított