Megalapozottan „Legyőzhetetlen Harcos" — Íme, az újabb dinoszaurusz, amelyről senki sem tudott

Először is, bevallom, a kutatási jelentés címe tényleg mosolyra fakasztott: „Invictabellatrix amberina." Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azonnal éreztem, hogy valami cool dolog következik. És lássuk be — a „legyőzhetetlen harcos" megnevezés egészen pontosan illik arra, amiről most szó lesz.

Képzeld el ezt a jelenetet

Álmodjunk egy kicsit! Nagyjából 120 millió évvel ezelőtt járunk, és valahogyan ott állsz azon a helyen, ami ma Wight-szigetként ismert — igen, Nagy-Britanniában, mert ez a kis sziget bizony komoly dinoszaurusz-múlttal rendelkezik. Három méter hosszú ragadozó settenkedik az aljnövényzetben, hatalmas, görbe karmokkal, talán tollazattal borítva. És most jön a lényeg: észrevesz valamit, ami nagyjából ember méretű.

A durva rész? A kutatók szerint ez a lény tökéletes zsákmány lett volna számodra. Persze nem úgy, mint egy T. rex — az a bestia több tonnát nyomott, és szóba sem állt volna olyan kis falatokkal. De az Invictabellatrix? Az meg üldözésre készen állt.

Hát, nem túl megnyugtató.

Az elfeledett kövület

Na de itt jön a igazi döbbenet. Ez a kövület — ami tulajdonképpen csak egy koponya töredéke, a hátsó rész egy darabja — még 1924-ben került elő. Aztán eljutott a Természettudományi Múzeumba, Londonba. És ott üldögélt szinte száz évig, elfelejtve, egy fiókban.

Gondoljatok bele! Ez a kis koponyadarab végignézte a civilizációk felemelkedését és bukását, a két világháborút, az ember Holdra szállását, az internet születését — miközben ott porosodott egy múzeumban, ahol senki sem figyelt rá.

A University College London kutatói aztán nemrégiben újra elővették, és modern CT-szkenneléssel belenézték anélkül, hogy bármit is megrongáltak volna. És akkor jött a felismerés: valami teljesen újjal van dolguk.

Miért különlegesek a megaraptorák?

Az Invictabellatrix a megaraptorák csoportjába tartozik, és hát ezek az állatok meglehetősen rejtélyesek. Australia, Dél-Amerika, Ázsia — mindenhol találtak ilyeneket. De Európában? Mostanáig nem.

Mi különböztette meg őket mondjuk egy T. rextől? Na, itt kezd igazán érdekessé válni. Míg a tirannoszauroidák a hatalmas koponyájukra és az csontzúzó harapásukra támaszkodtak, a megaraptorák más felépítésűek voltak. Viszonylag keskeny koponyájuk volt, izmos karjaik, és azok a hatalmas görbe karmok — akár 10-20 centiméteresek is lehettek.

Olyanok voltak, mint a ragadozó madarak nagyobb, mogorvább rokonai — csak ők nem madárméretűek voltak. Rendes ragadozók voltak, és egyesek végül akkorára nőttek, hogy méretben felvették a versenyt a tirannoszauroidákkal.

Az Invictabellatrix felfedezése Angliában azt sugallja, hogy Európa valamiféle evolúciós főútvonalként működött ezeknek a dinoszauruszoknak. A kutatók szerint ez az „első bizonyíték" arra, hogy a megaraptorák ezt az utat választották Ázsiából a későbbi déli kontinensek felé, nem pedig délebbi szigeteken ugrálva.

Miért fontos ez?

A potenciális új dinoszauruszfaj felfedezése persze önmagában is izgalmas. De ami igazán számít: segít a paleontológusoknak összerakni az egyik legbonyolultabb képet a dinoszaurusz-evolución belül — hogyan terjedtek szét a különböző csoportok az ősi világban.

A megaraptorák ritkák a kövületek között, ami megnehezíti a történetük megértését. Minden új darabka — még egy ilyen koponyatöredék is — közelebb visz ahhoz, hogy tisztábban lássuk, hogyan alakult és vándorolt az élet a Földön több millió éven át.

Dr. Cassius Morrison, a kutatás vezetője így fogalmazott: „Igazi rejtély, hogy ennyire figyelmen kívül hagyták ezt a kövületet."

És igaza van. A Wight-sziget hemzseg a dinoszaurusz-maradványoktól. Ki tudja, mi minden hever még gyűjteményekben, várva, hogy valaki újra ránézzen?

A tudomány nemcsak az új terepi felfedezésekből él. Hanem abból is, hogy vannak kutatók, akik kíváncsiak elegendően ahhoz, hogy újra elővegyék, amit mindenki más elfelejtett.

Szóval legközelebb, amikor múzeumba mész, gondolj arra: vajon milyen történetek rejtőznek ezekben a fiókokban?