Szóval... mi az a fehér törpe?
Mielőtt belevágnánk a furcsaságokba, álljunk meg egy pillanatra, és tisztázzuk az alapokat. A fehér törpe lényegében egy olyan csillag magja, amely a mi Napunkhoz hasonlóan élte le az életét, majd meghalt. képzeld el, hogy egy csillag évmilliárdokon át ragyogott, aztán lassan kialudt, és maga után hagyott egy sűrű, forró maradványt. Kicsi, de erős – ezek az objektumok hihetetlenül sűrűek és komoly gravitációs erővel rendelkeznek.
Na de most jön a érdekes rész.
A felfedezés, ami alaposan megizzasztotta a tudósokat
Van egy RXJ0528+2838 nevű fehér törpe nagyjából 730 fényévnyire a Földtől. Bináris rendszer része – vagyis van egy kísérőcsillaga, amely körülötte kering, mint egy kozmikus táncpartner.
Ahogy ez a rendszer keresztülhalad a galaxisunkon, interstelláris gázon áthaladva egy úgynevezett ívelt lökéshullámot (bow shock) hoz létre. Képzeld el úgy, mint egy hajó előtt felgyülemlő hullámot a vízen, vagy mint amikor az autódban kinyújtod a kezedet az ablakon és hullámot formál a levegő. Egy ívelt anyagív, ami tényleg gyönyörű, ha látod a képeket.
Itt van a probléma: ez egyszerűen nem létezhetne.
Miért akkora ügy ez?
Itt kezd igazán bonyolulttá válni a tudomány. Amikor a csillagászok fehér törpéket tartalmazó bináris rendszereket vizsgálnak, általában arra számítanak, hogy látnak majd egy akkréciós korongot – lényegében egy pizzatésztára emlékeztető gyűrűt gázból és porból, amelyet a kísérőcsillagról szippantott ki a gravitáció, és amely spirálisan befelé halad a fehér törpe felé, ahogy a víz körbe-körbe folyik a lefolyóba.
Ez a korong az, ami általában működteti azokat a látványos kiáramlásokat vagy ködöket, amelyeket ezek körül a rendszerek körül látunk. Ez a tűzijáték motorja, ha úgy tetszik.
De amikor a kutatók az ESO Nagyon Nagy Távcsövét RXJ0528+2838-ra irányították, azt találták, hogy... semmi. Nincs korong. Semmi. Csak a fehér törpe, a kísérője, és előttük ez a megmagyarázhatatlan, ragyogó lökéshullám.
„Olyasmit találtunk, amit korábban soha, és ami ami még fontosabb: teljesen váratlanul ért minket" – mondta az egyik kutató. Őszintén? Én is meglepődnék.
Belép a mágneses mező (A cselekmény bonyolódik)
Szóval ha nincs korong, akkor mi hozza létre ezt az erős kiáramlást, ami már legalább 1000 éve tart?
A csapat úgy gondolja, megtalálhatták a nyomot: a mágneses mező.
Az RXJ0528+2838 erős mágneses mezővel rendelkezik, és ahelyett, hogy hagyná a kísérőcsillag anyagát szépen korongba rendeződni, ez a mágneses mező úgy tűnik, közvetlenül a fehér törpe felszínére irányítja az anyagot. Nem egy kavargó kozmikus pizza, hanem inkább úgy, mintha részecskéket lőnének be egy mágneses tölcséren keresztül egészen a csillag belsejéig.
Menő, ugye? De itt a probléma – még ez a magyarázat sem áll meg teljesen.
A jelenlegi mágneses mező a számítások szerint csak néhány száz évig tudná fenntartani az ívelt lökéshullámot. De ez a struktúra már legalább 1000 éve létezik. Van tehát egy hiányzó darab a kirakóban.
Egy kutató „rejtélyes motornak" nevezte – egy rejtett energiaforrásnak, amit még nem sikerült megfejtenünk. És őszintén? Imádom, hogy szó szerint „rejtélyes motoroknak" nevezzük el azokat a dolgokat, amiket nem értünk. Ez a tudomány a legőszintébb formájában.
Miért kellene ez Neked?
Tudom, hogy ez úgy hangzik, mint egy rendkívül szűk körű csillagászati hír, ami nem fogja befolyásolni a keddet. De azért találom ezt igazán izgalmasnak:
Folyamatosan emlékeztetve vagyunk arra, hogy az univerzum sokkal furcsább, mint amit elképzelünk. Vannak modelljeink, elméletünk és évtizedek gondos megfigyelése – és aztán jön valami ilyesmi, és azt mondja: „tulajdonképpen fogalmunk sincs, mi történik itt, de ez biztosan valóságos."
Ez nem a tudomány kudarca. Ez a tudomány pontosan úgy működik, ahogy kell – megfigyel, kérdez, és őszintén bevallja, amit még nem értünk.
Meg aztán, ugye. Egy halott csillag, amely lehetetlen kozmikus hullámokat kelt, miközben átlebeg az űrön? Ez objektíven menő.
Mi következik?
A csapat több bináris rendszert tervez tanulmányozni, hogy kiderítsék, ez ritka véletlen-e, vagy vannak-e más hasonló esetek, amelyek rejtőzködnek arrafelé. És amikor az ESO Extrém Nagy Távcsöve üzembe lép, képes lesz halványabb rendszereket is észrevenni és részletesebben feltérképezni őket.
Ki tudja? Lehet, hogy tucatnyi hasonló rejtélyes motort találunk, vagy az RXJ0528+2838 szépen megmagyarázhatatlan marad még évekig.
Bármelyik is legyen – én kíváncsi vagyok.