Az Elfelejtett Arcok Dobozai

Van olyan pillanat, amikor rábukkansz valamire, és ösztönösen így szólal meg benned: "Hűha, ezt én is elfelejtettem, hogy létezik?" Pont ez történt, amikor a sógornőm előhúzott néhány porlepte fotódobozt a garázsából idén tavasszal. Ott ültünk a nappali padlóján, évtizedek képeit lapozgattuk — és hát, voltak olyan régi nyomatok, amelyek igencsak rossz bőrben voltak. Fakultak, a szélük göndörödött, a színek pedig abba a furcsa sárgásbarna árnyalatba mentek át, amit az idő múlása produkál.

Voltak fotók rokonokról, akiket már senki sem tudott hová tenni. Nagynénik talán? Régi családi összejövetelek? Néhányon szerepelt ugyan név és dátum, de azok a kézírások egy egész más korszakból származtak. Ahogy együtt böngésztük őket, mindketten ugyanarra gondoltunk: "Nem lenne csodálatos, ha mindezt el lehetne menteni valahová, ahol igazán meg lehet osztani?"

De a családi projektekkel az a baj, hogy hajlamosak a "majd egyszer megcsináljuk" mappába kerülni. És a majdnem soha általában azt jelenti, hogy soha.

Aztán a majdnem soha mégiscsak megérkezett a kapumhoz, egy "Epson FastFoto FF-680W" feliratú dobozban.

Na és? Mi olyan nagy ebben a fényképszkennerben?

Ha valaha használtál hagyományos síkágyas szkennert (azt a típust, ami az all-in-one nyomtatókkal együtt jön), valószínűleg most fájdalmas emlékek ugornak be. Az a egész "helyezd rá a fotót, csukd le a fedelet, nyomj szkennert, ismételd meg" rituálé. Nem épp izgalmas program. És ha száznál is több fotóval kellene dolgozni? Hát, schedulingelj fél napot erre a célra.

Épp itt ragadta meg a figyelmemet az FF-680W. Ez egy lapadagolós szkenner — vagyis betöltöd a tálcát több fotóval, és hagyod, hogy a gép automatikusan dolgozzon. Nincs ott ücsörögés és kézi pozicionálás. Nincs végtelen várakozás. Egyszerűen pakolás, szkennelés, kész.

Az ígéret? Másodpercenként nagyjából egy fotó.

Ki kellett próbálnom, főként azért, mert azok a dobozok még mindig a sógornőmnél voltak. Azok, amelyek tele vannak emlékekkel, amiket senki nem nézett meg évek óta.

Beüzemelés Anélkül, hogy Kihúztam Volna a Hajamat

Őszintén szólva: a tech eszközök beállítása általában a legkevésbé kedvenc elfoglaltságom. A nyomtatók és szkennerek különösen — van talentumuk arra, hogy az egyszerű feladatokat délutánig tartó fejfájássá változtassák. (Téged nézlek, WiFi csatlakozási problémák.)

De itt egy kellemes meglepetés: az FF-680W beállítása tényleg fájdalommentes volt. Letöltöttem a FastFoto appot a telefonomra, WiFin keresztül csatlakoztattam mindent, és készen is álltam. Egy apró buktató — győződj meg róla, hogy a megfelelő appot töltöd le. Két Epson app létezik, és én kezdetben a "Smart Panel"-t (ami a nyomtatókhoz való) töltöttem le a FastFoto helyett. Egy gyors csere után minden tökéletesen párosult.

Magá a szkennert? Meglepően kompakt. Nagyjából egy nagyobb pirítóssütő méretéről beszélünk — 11,7 x 6,7 x 6,9 hüvelyk és alig nyolc font. Nem igényel saját külön asztalt vagy dedikált sarkot az otthoni irodádban. Egyszerűen letettem a szekrény végére, és boldogan élt ott a tesztelési időszak alatt.

Ja, és említottam már, hogy tartalmaz egy hordozó lapot a törékeny nyomatokhoz? Ez egy figyelmes gesztus azoknak, akik olyan régi fotókkal dolgoznak, amik kicsit... érzékenyebbek.

Az Igazság Pillanata: Tényleg Olyan Gyorsan Szkennel?

Na, itt van az, amire vártál. A nagy kérdés: valóban teljesíti-e azt az "másodpercenként egy fotó" ígéretet?

Igen. Igen, igen.

Saját magam teszteltem, mert tudnom kellett. 300 dpi felbontáson (ami bőven elegendő a közösségi médiához vagy felhőbe mentéshez), azok a 10x15-ös fotók nagyjából másodpercenként száguldottak át. Betöltöttem az adagolótálcát 36 képpel egyszerre, és egyszerűen... néztem. Furcsa módon kielégítő érzés volt.

Itt vált igazán érdekessé. Átmentem egy egész cipős doboznyi fotón — nagyjából 200 képen — körülbelül 20 perc alatt. És ez magában foglalta az előzetes, durva rendezési időt is. Hagyományos síkágyas szkenneren? Az órákba telt volna az életemből, amit soha nem kapok vissza.

Ha nagyobb felbontásra van szükséged (mondjuk olyan fotókhoz, amiket később ki szeretnél nyomtatni), 600 dpi-re felkapcsolva nagyjából három másodpercre csökken fotónként. Még mindig hihetetlenül gyors más alternatívákhoz képest.

És itt van valami, amit érdemes megemlíteni: azok a évtizedek óta dobozokban ülő régi fotók? Néha összetapadnak. Volt egy pillanat, amikor a szkenner egyszerre két nyomatot kapott el, ami használhatatlan szkennelt képet eredményezett. De a gép elég okos volt ahhoz, hogy figyelmeztessen, így tudtam, mely fotóknak kell második kör. És őszintén? Egy dupla-adagolás egy egész kötegben? Ez elég impresszív.

Ja, és egyetlen papírelakadás sem volt. Egyetlen sérült nyomat sem. Őszintén féltem attól, hogy a törékenyebb, öregebb nyomatokat átpasszírozzam a lapadagolón, de a hordozó lap segített azokon a különösen érzékeny darabokon.

A Szoftver Dönti el a Játékot

Itt ragyog igazán az FF-680W: nem csak egy gyors szkenner, hanem egy teljes élmény. A hozzá tartozó szoftver képes valójában javítani a fotóidat — korrigálni a fakulást, beállítani a színeket, olyan restaurálási munkát végezni, ami normál esetben komoly Photoshop tudást és rengeteg türelmet igényelne.

A FastFoto appot használva kiválaszthattam a mentési helyet, megadhattam a felbontást, és hagytam, hogy a szoftver varázsoljon. Egy olyan embernek, mint én, aki korántsem fotószerkesztési szakértő, ez teljesen megváltoztatta a játékot. El tudtam venni egy fakult, 40 éves képet, és a végén valami élénknek és elevennek tűnő került ki belőle.

Megéri az Investíciót?

Őszintén szólva — nem olcsó. Ez nem olyan kütyü, amit féligazságosan elcsíp az elektronikai boltban.

De ha van otthon olyan dobozod tele poros régi fotókkal (és őszintén, a legtöbbünknek van), ez a szkenner egy amúgy rémisztő projektet teljesen megvalósíthatóvá tesz. Olyanról van szó, hogy egyetlen hétvégén digitalizálhatsz több száz családi emléket. Fotókat, amik egyébként elveszhetnének az időben, halványulhatnának olyan dobozokban, amiket senki nem nyit már ki.

Nekem a sógornőm arca, ahogy a frissen digitalizált fotókon görgetett a tabletjén — az elfelejtett arcok, az elveszett pillanatok — mindent megért. Meg tudta osztani őket a gyerekeivel, unokáival, a szétszórtan élő rokonsággal.

Azok a régi fotók már nem csak papír és tinta. Újra élnek.

És ez az érzés meglehetősen felbecsülhetetlen.