Rendben, képzeljétek el ezt velem együtt.
Valahol az univerzumban, több mint hatmilliárd évvel ezelőtt, két hihetetlen sűrűsége csillagi maradvány – amelyek mindegyike nagyjából a Napunk tömegével rendelkezik, de városnyi méretű gömbbe préselődött – spirálisan közeledett egymás felhethetetlen sebességgel. Ezek neutroncsillagok, hatalmas csillagok maradványai, amelyek spectacular robbanásokban haltak ki. Amikor ez a két kozmikus óriás végül összeütközik, a felszabaduló energia szédületes lesz. És valahol, valahogy, emberek figyelték.
Pontosan ez történt a Science Bulletin folyóiratban közzétett új kutatás szerint, és őszintén szólva? Ez az egyik legmenőbb csillagászati felfedezés, amiről egy ideje olvastam.
Mi a fene egy magnetár?
Mielőtt tovább mennénk, beszéljünk a magnetárokról, mert ezek a dolgok teljesen vadak. A magnetár lényegében egy neutroncsillag szteroidokra. Gyorsan forog (másodpercenként több száz fordulat), és olyan intenzíven erős mágneses mezővel rendelkezik, hogy ha a Hold távolságában lenne, minden kreditkártyát törölne a Földön. Igen, jól olvastátok.
A tudósok éveik óta gyanítják, hogy a magnetárok akkor jönnek létre, amikor két neutroncsillag egyesül. De itt van a probléma: ennek megerősítése hírhedten nehéz volt. Miért? Mert a villanások, amelyeket általában keresünk – azok a rövid gamma-sugárzási kitörések – egy-két másodperc alatt elhalnak. Olyan, mint amikor egy konkrét tűzijátékot próbálunk azonosítani csak az első szikra látványából.
Az X-sugár villanás, amely nem akart elmúlni
Ami ezt az új felfedezést különlegessé teszi, az az, hogy a csillagászok nem csupán egy gyors gamma-sugárzási kitörést észleltek. Valami sokkal tartósabbat láttak: egy X-sugár villanást, amely közel tíz percig ragyogott. A kutatócsoport szerint ez a leghosszabb ideig tartó „prompt X-sugár villanás, amelyet valaha neutroncsillag-egyesülésből megfigyeltek”.
Hagyjátok, hogy ez besivódjon. Tíz perc nem tűnhet drámainak, ha például egy filmet nézünk. De a kozmikus robbanások világában ez gyakorlatilag örökkévalóság. És valami fontosra utal: valami túlélt az ütközést – konkrétan egy újonnan létrejött magnetár, amely az „mágneses erejének a környezetre gyakorolt csillapításával” tartotta fenn a robbanást, ahogy Eleonora Troja professzor mondja.
Verseny az idővel (és a csillagfénnyel)
Itt válik a történet még jobbá. A felfedezés hihetetlen gyors csapatmunkának köszönhető. Amikor az Einstein Probe műhold 2025. július 4-én észlelte az eseményt (jelölése: EP250704a/GRB 250704B), Niccolò Passaleva doktorandusz éppen, képzeljétek, vonaton hazafelé tartott.
„Az idővel versenyeztem, hogy laptopommal irányítsam az egyik legnagyobb teleszkópot a világon” – emlékezett vissza.
Laptopról. Vonaton. Nem tudom, ti hogy vagytok, de én alig kapok decent WiFi-t vonaton, nemhogy egy chilei óriási teleszkópot irányítsak egy kozmikus robbanás megfigyelésére.
A Very Large Telescope X-Shooter instrumentumával Passaleva és csapata darabokra bontotta az ősi robbanás fényét az egyes komponenseire. Az abszorpciós minták elemzésével kiszámolták, hogy az esemény z=