Az univerzum csillagszületési rátája zuhan – és senki sem tudja, miért

Na, űrbarátok, itt van valami, ami tényleg mellbe vág: az univerzum nagyjából 4,5 milliárd éve diétázik a csillag-babák terén. A csillagkeletkezés a felére sem éri már, ami egykor volt. Ez简要 egészen durva visszaesés.

Az ember logikusan azt gondolná, hogy az univerzum egyszerűen kifogy a nyersanyagból, ugye? A csillagok gázból és porból születnek, szóval ha kevesebb születik, akkor kevesebb az alapanyag is.

De itt jön a furcsaság.

Épp most jelent meg egy friss kutatás, és az eredmények egyszerre lenyűgözőek és frusztrálóak a csillagászok számára. Az univerzumban még mindig bőven van hidrogén – az a fajta hidrogén, amiből a csillagoknak kellene születniük. Egyszerűen nem használja fel. Olyan ez, mint amikor a tankod félig van, de a motor nem indul.

A hidrogén-paradoxon

Kínai Akadémia kutatói, a DESI (Dark Energy Spectroscopic Instrument) projekttel együttműködve, Kína hatalmas FAST teleszkópját használták, hogy megmérjék a semleges atomos hidrogént az elmúlt 4,5 milliárd évben. Közel 2,5 millió galaxist vizsgáltak, amelyek az égbolt harmadát fedték le – ez简要 óriási felmérés.

Amit találtak, az váratlan volt: miközben a csillagkeletkezés nagyjából a korábbi 40%-ára esett vissza, a semleges hidrogén (a szaknyelvben csak "HI") mennyisége csak 70%-ra csökkent.

Ez简要 óriási ellentmondás. Elvileg a két számnak együtt kellene mozognia. Ha a galaxisok egyszerűen felélnék a gázkészleteiket csillagok gyártásához, akkor a hidrogénnek éppoly drámaian kellene fogynia, mint a csillagkeletkezésnek.

De nem fogynak.

Akkor mi történik?

És itt válik igazán érdekessé a rejtély. A kutatók szerint a probléma nem az, hogy mennyi hidrogén van – hanem az, hogy mi történik vele, miután megvan.

Képzeld el úgy, mint egy gyártósort. A semleges atomos hidrogén olyan, mint a nyersanyag a raktárban. De ahhoz, hogy csillagok szülessenek, ezeknek a nyersanyagoknak még több lépésen kell átmenniük. Először sűrűbb molekuláris hidrogénné (H2) kell tömörödniük, majd még sűrűbb felhőkké kell formálódniuk, végül összeomlanak – és megszületik a csillag.

Az új kutatás szerint a szűk keresztmetszet nem a raktárnál van, hanem magán a szerelőszalagon.

Ahogy az univerzum öregszik, a gáz áramlása a kozmikus hálóból (ez az óriási anyagszálakból álló hálózat, ami a galaxisokat köti össze) gyengül. A gázsűrűség csökken. És ez egyre nehezebbé teszi, hogy a galaxisok a semleges hidrogént molekuláris formává alakítsák – ez az a forma, ami tényleg képes csillagokat gyártani.

A hidrogén még ott van. Csak... elakadt. Mintha meg lenne minden alkatrész az autóhoz, de a gyárrobotok szabadságra mentek.

Miért fontos ez?

Ez a kutatás tulajdonképpen áthelyezi a központi kérdést, amit a csillagászok eddig felvetettek. Régen az volt a kérdés: "Kifogy-e az univerzum a gázból?" Most, pontos mérések birtokában, a kérdés ez lett: "Miért lett az univerzum ilyen rossz abban, hogy a meglévő gázt hasznosítsa?"

Apró, de fontos különbség. Eddig azt vizsgáltuk, üres-e a tartály. Most azt kell kitalálnunk, miért nem működik a motor azzal, ami már benne van.

számomra ez az a fajta felfedezés, ami tökéletesen megmutatja, miért végtelenül érdekes a csillagászat. Az űr nem csak végtelen – ravasz is, abban a tekintetben, ahogy meglep minket. Egyszerű magyarázatokat feltételezünk, és az univerzum elegáns bonyolultsággal válaszol.

Az univerzumban még mindig rengeteg hidrogén van. De hidrogénből csillagot gyártani? Ez válik az univerzum legnagyobb kihívásává.

És valahol odakint, billió és billió lehetséges csillag várja, hogy a kozmikus szerelőszalag újra beinduljon.

Forrás: ScienceDaily