A hajó, aminek nem lenne szabad léteznie

Oké, ezt mindenképp el kell mesélnem, mert egyszerűen hihetetlen.

Képzeld el: 1943-at írunk. Német mérnökök egy vitorlásversenyző sebességével száguldó csónakot építenek. Repülőgép-motort pakolnak bele, könnyű alumíniumburkolatot húznak köré. A cél? Gyorsan száguldjon a Földközi-tengeren, aknákat helyezzen ki, vagy kémkedjen az ellenséges tengeralattjárók után. Gyors, kísérleti, és tulajdonképpen egy úszó tudományos projekt.

Aztán vége a háborúnak, és senki sem tudja, mi lett ezekkel a hajókkal. Eltűntek. Feledésbe merültek.

Egészen addig, amíg egy búvárcsapat úgy nem döntött, hogy elkezd keresni.

A kutatás elkezdődik

2013-ban egy Karelas George nevű történész megszállottan kezdett keresni egyet ezekből a ritka járművekből. Összefogott egy AegeanTec nevű csapattal, és nekiálltak átböngészni régi iratokat, térképeket, háborús feljegyzéseket. Olyan ez, mint egy nyomozás, csak a nyomok évtizedeknyi papírmunkában lapulnak, és a helyszín 96 méteres mélységben van.

Igen, ennyire mély. Komolyan, ez nem egy uszodai merülés.

A csapat szonárral pásztázta a tengerfeneket Lefkada szigetétől nagyjából 100 kilométerre északra. És akkor meglátták — egy hajóroncs körvonalait, ami nem illett egyetlen ismert nyilvántartáshoz sem.

Amikor a búvárok végül leereszkedtek a sötét mélységbe, egy 12,5 méteres hajót találtak, ami szinte érintetlenül feküdt a fenéken.

Mit találtak?

Itt jön a java.

A roncs az LS 6 volt — az a bizonyos kísérleti német gyorsnaszád, a Leichte Schnellboot egy példánya. És most figyelj: a történészek úgy gondolták, hogy egyetlen ilyen hajó sem élte túl a háborút. Mind odalettek.

Egészen mostanáig.

A csapat tisztán látta a Jumo repülőgép-motorok körvonalait a nyíláson keresztül. (Ja, ezekbe a hajókba repülőgép-motort pakoltak — nem elképesztő?) Megtalálták a hajótest darabjait, és végül előkerült a vontatókötél maradványa is, amit akkor használtak, amikor a hajót javításra vonszolták.

Ez a részlet? Ez erősítette meg, pontosan melyik hajóról van szó.

Az LS 6 szerencsétlen története

Szóval mi történt ezzel a járművel?

A kutatások szerint az LS 6 1943. szeptember 24-én kapott találatot. Mi valószínűleg? Olasz vadászbombázók. (Ez azután volt, hogy Olaszország átállt, úgyhogy hirtelen az olasz repülőgépek már a szövetségeseknek dolgoztak.) Eltalálták a hajótestet, és a járművet Piraeusba kellett vontatni javításra.

De a sérülés túl súlyos volt. A hajó a vontatás közben elsüllyedt.

A kutatók szerint az alumínium szerkezet az, ami ilyen jól megőrizte. A korabeli hajók többsége rég belerohadt a tengerbe, de az alumínium másképp bírja a vizet.

Miért fontos ez?

Az AegeanTec csapata tökéletesen megfogalmazta: „Kevés élmény van, ami felér azzal a kiváltsággal, hogy elsőként merülhetsz le, dokumentálhatsz és azonosíthatsz egy elfeledett történelmi emléket."

És őszintén? Imádom ezt a hozzáállást. Mindenki ismeri a nagy múzeumi darabokat — a híres hadihajókat, a jól dokumentált repülőgépeket. De az ilyen dolgok? A kísérleti projektek, a furcsa egyedülálló darabok, amik sosem kerültek be a tankönyvekbe? Azok a igazi kincsek.

Ezek a hajók bizonyos szempontból megelőzték a korukat. Könnyűek, gyorsak, olyan technológiát használtak, ami csak évtizedekkel később vált általánossá. És most, 96 méteres mélységben az LS 6 az egyetlen ismert példány a világon.

Ez nem egyszerűen egy hajóroncs. Ez egy időkapszula.

Forrás: Popular Mechanics
https://www.popularmechanics.com/science/archaeology/a73516566/ls6-german-boat-discovery