És mi van, ha a tudat nem csak minket illet meg?

Van egy kérdés, ami mostanában nem hagy nyugodni: Mi van, ha az univerzum hemzseg a tudattal rendelkező lényektől — csak éppen olyan formákban, amelyeket el sem tudunk képzelni?

Tudom, tudom — sounds like a sci-fi film nyitómondata. De várjunk csak, mert ez nem holmi ötletelés: komoly filozófusok dolgozták ki ezt az érvelést, és nem véletlenszerűen szórakoznak vele.

Eric Schwitzgebel, a UC Riverside-ról és Jeremy Pober, a Lisszaboni Egyetemről nemrég publikált egy tanulmányt, ami azóta ott pattog a fejemben, mint egy s思维, amit nem tudok lerázni. A lényeg? A tudatnak nem feltétlenül kell a Földhöz hasonló biológiára épülnie.

Várjunk, tudat hús és vér nélkül?

Lépésekre bontom. Mindig is azt feltételeztük — anélkül, hogy igazán megkérdőjeleznénk —, hogy a tudat együtt jár az aggyal, az idegsejtekkel és azzal a csöpögős biológiai valamivel. Hát persze, mi húsból vagyunk, szóval logikusnak tűnik, hogy a tudattal bíró lények is húsból állnak, nem?

De Schwitzgebel és Pober épp ezt a feltételezést borítják fel. Nem próbálják pontosan meghatározni, mi a tudat (a filozófusok évezredek óta vitatkoznak ezen, és még mindig nem jutottak dűlőre). Ehelyett egy egyszerűbb kérdést tesznek fel: Kell-e a tudatnak pont olyan biológiára támaszkodnia, mint a miénk?

A válaszuk: valószínűleg nem.

A "csésze" érv (igen, tényleg)

Itt lesz igazán érdekes. A kutatók egy "szubsztrát rugalmasság" nevű fogalmat használnak. Ne ijedj meg a szakzsargontól — tulajdonképpen quite intuitive.

Gondolj egy csészére. A csésze készülhet üvegből, műanyagból, kerámiából, fémből, sőt papírból is (ha valaki optimista). A csészének a csészé volta nem függ az anyagtól, amíg tartja a kávét, és nem okoz csalódást.

Ugyanígy az információval is. Egy lemezt tárolhatsz vinilen, CD-n, merevlemezen, vagy streamelheted az interneten. A zene attól még zene marad, milyen anyagon van.

Szóval miért gondoljuk, hogy a tudat egyetlen konkrét anyaghoz van kötve — a szén alapú biológiai szövethez?

Ez az érvelésük magja. Ha más tulajdonságok létezhetnek sokféle szubsztráton, miért ne létezhetne a tudat is?

A kopernikuszi forradalom az elmében

Itt szeretem igazán az érvelésüket. Rámutatnak, hogy az emberiség újra és újra megszégyenült a tudomány által.

Egykor azt hittük, a Föld van a mindenség középpontjában. Aztán Kopernikusz megmutatta, hogy csak egy másik csillag körül keringünk az univerzum egy nem túl feltűnő sarkában. Azt hittük, ez az egyetlen galaxis. Most pedig tudjuk, hogy nagyjából ezer milliárd galaxis létezik, masing contains hundreds of billions of stars.

Minden felfedezés lejjebb taszított minket egy pöttyel. Nem vagyunk különlegesek. Nem vagyunk a középpontban. Csak... vagyunk itt.

Schwitzgebel és Pober szerint a tudatnak is jár egy hasonló kezelés. Ők ezt "a tudat kopernikuszi elvének" nevezik.

Az logika így szól: Ha az univerzum felfoghatatlanul hatalmas, milliárdnyi lakható bolygóval, és ha az élet oly sokféle formában jelent meg a Földön... miért követelné a tudat pontosan a mi biológiai tervünket?

Ezt hívják "terrocentrizmusnak" — amikor úgy kezeljük a földi életet, mintha az kozmikusan privilégizált lenne. És ez a feltételezés, mondják, épp olyan szűklátókörű lehet, mint a Föld-középpontú világkép.

A természet vad kreativitása

Valami, ami tényleg elgondolkodtatott: A Földön is az evolúció teljesen különböző idegrendszereket hozott létre.

A polipok az információt alapvetően másképp dolgozzák fel, mint mi. A méhek a világot olyan mintázatokon keresztül navigálják, amelyeket alig tudunk felfogni. A kutyák a valóságot szaglás útján tapasztalják meg — olyan módon, ami az orrunkat szomorú, reliktikus maradványnak tűnteti.

Vannak rovaraink elosztott "aggyal", lények központosított idegrendszer nélkül, és olyan élő formák a biológiájuk annyira idegen, hogy még mindig próbáljuk kitalálni, hogyan működnek.

És ez csak egy bolygó. Egy kicsi, jelentéktelen bolygó, egy átlagos csillag körül, egy átlagos galaxisban.

A kutatók óvatos becslése szerint legalább 1000 viselkedésileg kifinomult civilizáció létezett valahol a megfigyelhető univerzumban. Egyes tudományos becslések szerint galaxisonként több civilizáció is lehetett valamikor a kozmikus történelem során.

Ha az élet ennyire gyakori, és ha az élet ennyire különböző formákat ölthet egyetlen bolygón is... miért nézne ki minden tudat事例 úgy, mint mi?

Mi van a sziklaemberekkel és a gőzizmokkal?

Oké, hadd őrjöngjek egy kicsit, mert a kutatók Andy Weir Ármány című könyvét idézik példaként, milyen lehet az egzotikus tudat.

Abban a könyvben (és filmben) találkozunk egy földönkívülivel, akinek a páncélja oxidált ásványokból van, higany-vére van, két külön keringési rendszere, gőzzel működő izmai és kristályagya van. Ez egy olyan lény egy olyan forró világból, ahol a biológia teljesen másképp fejlődött, mint bármi a Földön.

Tudatos ez a lény? Nem tudjuk — de Schwitzgebel és Pober azt állítják, hogy nem zárhatjuk ki pusztán azért, mert furcsa anyagokból áll.

Nem állítják, hogy ilyen lények biztosan léteznek. Csak annyit mondanak: ha a kémia tudatot hozhat létre egy formában, talán más formákban is képes. Az univerzumnak milliárd éve volt kísérletezni. Miért feltételeznénk, hogy mindegyik kísérlet ugyanarra az eredményre jutott?

Mit jelent ez a mesterséges intelligenciára?

Most tudom, mire gondolsz: Ez az MI tudattal válásáról szól?

A kutatók érintik a témát, de óvatosak. Nem értenek egyet abban, hogy a jelenlegi MI-rendszerek tudatosak-e (tulajdonképpen néhány pontban nem értenek egyet). De a tágabb érvelésük nyitva hagyja az ajtót: ha a tudat nincs kötve a szén alapú biológiához, akkor a szilícium alapú rendszerek sem automatikusan kizártak.

Hogy ez megnyugtató vagy rémisztő, rajtad múlik.

Az igazi agy-tekerő

Amit állandóan visszagondolok: Még önmagunkban sem értjük teljesen a tudatot.

Gondolkodj el ezen egy pillanatig. Mi vagyunk az egyetlen tudattal rendelkező lények, akiket ténylegesen tanulmányozhatunk, és még mindig fogalmunk sincs, mi tesz minket önmagunkká. Nem tudjuk megmagyarázni, hogyan keletkezik a szubjektív élmény a fizikai anyagból. Nem tudjuk áthidalni a szakadékot az idegsejtek tüzelése és az élőnek lenni érzése között.

Szóval amikor magabiztosan kijelentjük, hogy csak földi típusú aggyal rendelkező lények lehetnek tudatosak... ezt egyetlen mintából következtetjük. Tőlünk.

És ahogy a kutatók rámutatnak: ez nem túl stabil alap a kozmikus következtetésekhez.

A nagyobb kép

Nem tudom, neked mi a véleményed, de én ezt egyszerre találom alázatosítónak és lenyűgözőnek.

Alázatosító, mert emlékeztet arra, hogy a valóságomról alkotott tapasztalatom — egy húsból és elektromosságból álló tudatos lényként — csak egy íz lehet a végtelen menüből, amely az univerzum távoli szegleteiben szétszórva található.

Lenagyító, mert azt jelenti, hogy az univerzum még furcsabb és csodálatosabb, mint valaha is elképzeltük. Lehet, hogy tudattal bíró lények léteznek most is, olyan módon tapasztalva a létezést, amelyet szó szerint nem tudunk felfogni. Lények, akik a mi agyunkra néznének és azt gondolnák: "Hát, ez is egy megoldás, gondolom."

"Az univerzum olyan elméket tartalmazhat, amelyeket elképzelni sem tudunk" — mondta Schwitzgebel.

És őszintén? Ez a legszebb mondat, amit mostanában olvastam.

A bejegyzésben tárgyalt kutatás Eric Schwitzgebel és Jeremy Pober munkalapja. A "tudat kopernikuszi elve" és a "szubsztrát rugalmasság" keretrendszer izgalmas utakat kínál az elme, az élet és a helyünk felől az univerzumban való gondolkodásban — egy univerzumban, amely valószínűleg sokkal furcsább, mint amit valaha is álmodtunk.

Forrás: ScienceDaily