Mi van, ha a tudat nem is olyan különleges?

Van egy gondolat, ami már régóta ott kavarog a fejemben, és úgy érzem, téged is meg fog ragadni: mi van, ha a tudat egyáltalán nem különleges?

Nem úgy értem, hogy "semmi sem számít". Hanem úgy, hogy talán az univerzum sokkal elevenebb, mint ahogy képzeljük.

Két filozófus nemrég publikált egy tanulmányt, ami egyszerre lenyűgöző és kicsit nyugtalanító. Eric Schwitzgebel, a UC Riverside-ról és Jeremy Pober, aki mostanában Lisszabonban dolgozik, azt állítják, hogy a tudat talán sokkal gyakoribb az univerzumban, mint valaha is gondoltuk — csak nem úgy, ahogy a kis zöld emberkéket általában elképzeljük.

A kopernikuszi fordulat

Visszakísérlek 1514-be. Egy lengyel csillagász, Nicolaus Copernicus felnézett az éjszakai égboltra, számolt, számolt, és végül olyasmit állapított meg, ami akkoriban gyakorlatilag szakmai öngyilkosságnak számított: a Föld nem különleges. Nem mi vagyunk semminek a központja. A Nap körül keringünk, mint bármelyik másik kődarab odakint.

Ez botrány volt. Az egyház sem örült neki, kezdjük ezzel. De a mélyebb gondolat az, ami igazán megfogott: ha a Föld csak egy bolygó a milliárd és milliárd közül, akkor miért feltételeznénk, hogy ez az egyetlen hely, ahol tudat alakulhatott ki?

Copernicus átírta a lakcímünket a "VIP lakosztály"-ból a "végtelen emeletes ház 4,7 milliárdodik lakása"-ra. Ez szerényítő, ha belegondolsz.

Itt jön a furcsa rész

Schwitzgebel és Pober ott folytatta, ahol Copernicus abbahagyta, és feltette azt a vérpezsdítő kérdést: ha a tudat kialakulhat egyetlen alapanyagban (a mi szén alapú biológiai anyagunkban), vajon kialakulhat-e más alapanyagokban is?

Gondolj az "alanyanyagra" úgy, mint ami valamiből valamit. Az agyad egy alanyanyag. Egy számítógépes chip is az. Egy furcsa idegen kristály is lehet az.

A filozófusok ezt a tulajdonságot, hogy valami több alanyanyagban is létezhet, "alanyanyag-rugalmasságnak" nevezik. Hadd magyarázzam el egy analógiával, amit ők használnak:

Egy bögre — a mezei kávéscsésze — készülhet kerámiából, üvegből, fémből, műanyagból, de akár tökből is, ha éppen nosztalgikus hangulatban vagy. Miért? Mert a bögre "cél-tulajdonsága" egyszerűen csak az, hogy "tartalmat folyadékot". Ez rugalmas. Bárki meg tudja csinálni sokféle anyagból.

De ha a cél-tulajdonság az, hogy "forró vizet tartson megolvadás nélkül", akkor hirtelen kevesebb alanyanyag jön szóba. Elég specifikusan fogalmazol, és drámaian leszűkülnek a lehetőségek.

Szóval mit jelent ez a tudatra nézve?

Itt a fő kérdés: mi is a tudat valójában? A problémamegoldás? Az öntudat? Az álmodás képessége? A filozófusok nem állítják, hogy meglenne a végső válasz — őszintén szólva, mások sem. De egy olyan keretet használva, ami a kopernikuszi gondolkodást alkalmazza a tudatra, becslésük szerint a megfigyelhető univerzumban valószínűleg "legalább ezer különböző viselkedésében kifinomult faj" létezik sokféle, váratlan alanyanyagból.

Ez rengeteg potenciális tudatos lény, akiket soha nem ismernénk fel tudatosnak.

Lehet, hogy van egy gázóriás, ahol a lények örvénylő légköri mintákból állnak. Lehet, hogy van valahol szilícium-alapú élet, amely az existence-ot olyan módon dolgozza fel, amit el sem tudunk képzelni. És lehet — és itt kezd az agyam szaltózni —, hogy a tudat éppen most bontakozik ki olyan alanyanyagokban, amelyekkel nap mint nap találkozunk, de soha nem gondolnánk rájuk mint potenciális otthonokra.

A kellemetlen igazság

Most őszinte akarok lenni veled. A szerzők maguk is elismerik, hogy ez spekulatív. Egyetlen példánk van a tudatra: a földi élet. Minden más következtetés és képzelet.

És itt az, ami éjszakánként ébren tart: még a földi tudósok sem értenek egyet abban, mi a tudat. Hogyan ismerjük fel akkor egy teljesen idegen formában?

Van még valami lehangoló lehetőség: talán a földi élet valóban egyedi. Bármilyen kozmikus lottó is termelte ki az elméket itt, az egyszeri, megismételhetetlen esemény volt.

De van valami, ami izgat: már az is, hogy fontolóra vesszük ezt a lehetőséget, megváltoztatja, ahogy az univerzumra nézünk. Ha a tudat nem kizárólag a szén-alapú idegszövethez kötött, akkor nem "hasonlóan gondolkodó idegeneket" keresünk. Olyan elméket keresünk, amelyeket szó szerint nem tudunk elképzelni.

Mit jelent ez nekünk?

Őszintén? Azt hiszem, ez az elmélet szép emlékeztető arra, milyen kicsik vagyunk a nagy egészben — és arra, hogy ez a kicsiség nem kisebbít minket. Hanem kiterjeszt.

Ha a tudatnak valóban van alanyanyag-rugalmassága, akkor az univerzum nem csak kődarabokból, gázból és sugárzásból áll. Hanem perspektívákból. Élményekből. Talán örömökből és bánatokból, amelyekről nem is álmodhatunk.

Vagy lehet, hogy teljesen tévedünk, és csak mi vagyunk itt kint. De nem csodálatos-e, hogy okos emberek egyáltalán felteszik ezt a kérdést?

Most másképp fogok nézni a szobanövényeimre. Csak a biztonság kedvéért.

Forrás: Popular Mechanics — https://www.popularmechanics.com/science/a71626590/consciousness-may-exist-in-radically-different-forms