Ősi nyomok, új titkok

Bevallom, kicsit odavagyok a dinoszauruszokért. Nem úgy, hogy minden fajnevet kívülről tudnék, de úgy, hogy még mindig úgy lelkesedem, mint egy gyerek, valahányszor valami újat tudok meg róluk. És hát, most épp valami olyasmire bukkantam, amitől hangosan mondtam ki: "de ne már!"

Tudósok nemrég egy dinoszaurusznyom-sorozatot vizsgáltak Coloradóban. Ez a sorozat gyakorlatilag egy 150 millió éves séta – valaki elment észtől keletre, aztán szépen körbekanyargott egy teljes kört, majd folytatta az útját ugyanabban az irányban. Komolyan. A dinoszaurusz északkeletnek indult, szoros ívben megfordult, és végül megint északkeletnek nézett. Mintha semmi sem történt volna.

Miféle lények hagyták ezt nyomon?

Nem valami ijesztő T-Rex volt az. A nyomok egy szauropoda – az a hatalmas, hosszú nyakú óriás, mint a Diplodocus. Tudod, azok a lények, amelyek úgy néznek ki, mintha egy egész fát nyeltek volna le hosszában. Ezek a jószágok a Jurassic-kor buszai voltak, csak épp nem gyerekeket szállítottak, hanem növényeket zabál tak és léteztek.

A vizsgált nyomvonalszakasz nagyjából 95 méter hosszú – egy focipálya átmérője körül mozog –, és több mint 130 egyedi lábnyomot tartalmaz. Ez már-már sok nyom egy sziklában.

Itt jön a érdekes rész

Ilyen hatalmas területet tanulmányozni nem lehetett csak úgy leguggolva – drónok kellettek, hogy az egészet lefényképezzék felülről. Azokból a képekből aztán részletes 3D modellt építettek, amit elképesztő pontossággal lehetett vizsgálni. Milliméteres pontosságról beszélünk.

És akkor jött a meglepi: a kutatók észrevettek valamit. Az állat lépteinek hosszában finom, de kitartó különbség mutatkozott a bal és jobb oldal között. Nagyjából 10 centiméter. A tudósok persze óvatosak (ez科学的, ugye), de komolyan felmerült bennük a kérdés: vajon sántított ez az óriás?

Lehet, hogy régebbi sérülése volt. Lehet, hogy eleve úgy lépdelt, hogy az egyik oldalát jobban favorizálta. Vagy – és ez az, ami igazán megfogott – lehet, hogy valami olyasmit hurcolt magával, ami 150 millió évvel ezelőtt csak egy kis kellemetlenség volt, és mi most ebből a nyomokból rakjuk össze az életének a történetét.

A nagyobb kép

A legfontosabb tanulság persze nem is annyira a lehetséges sántaság. Hanem az, hogy a kutatók egy teljesen új módszert fejlesztettek ki arra, hogy viselkedési információkat nyerjenek ki lábnyomokból, amelyeket korábban simán figyelmen kívül hagytak. A dinoszaurusz bal és jobb lábnyomai közötti távolság valójában változott, ahogy a szoros kanyaron áthaladt – szűkebb lépések lettek szélesebbek. Ez természetes jelenség, ami azt jelenti, hogy a rövidebb nyomvonalak félrevezető képet adhatnak arról, hogy a dinoszauruszok hogyan jártak.

Azaz: azok a lábnyomok, amelyeket évtizedek óta tanulmányozunk, lehet, hogy nem a teljes igazságot mesélik el.

Dinoszaurusz-nyomvonalak vannak szerte a világon, és csak várják, hogy valaki ilyen alapos, részletes elemzésnek vesse alá őket. A válaszok olyan kérdésekre, amelyeket még fel sem tettünk, ott lapulnak a lábunk alatt.

Nekem ez valahogy reményteli. Még ennyi felfedezés után is akadnak új szögek, amelyekből ugyanazt a régi bizonyítékot lehet nézni. A tudomány folyamatosan olyan ablakokat talál a múltba, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek.

Most pedig ha megbocsátotok, elmegyek a közeli ösvényeket sokkal nagyobb tisztelettel szemlélni.