Az a fajta vegyszer, amit mindenhol megtalálsz — és ami talán megváltoztatja az agyadat
Tegnap belefutottam valamibe, ami komolyan elgondolkodtatott. Konkrétan azon, hogy hány műanyagot nyúltam meg életemben. Maradj velem — ez egyszerre lenyűgöző és egy kicsit nyugtalanító.
A Buenos Aires-i Egyetem kutatói nemrég mutattak be eredményeket az Endocrine Society éves konferenciáján. A lényeg: van egy széles körben használt műanyag vegyszer, ami csendesen, észrevétlenül befolyásolhatja az agyunk működését. És itt jön a durva rész — ez már az anyaméhben elkezdődhet.
Mi ez a vegyszer?
A gyanúsított neve DEHP (ha tudományosan akarod mondani: di-2-etil-hexil-ftalát). Valószínűleg soha nem hallottad, de mindenhol ott van. A DEHP egy úgynevezett lágyítószer — ez az az anyag, ami a kemény műanyagokat rugalmasabbá, hajlékonyabbá teszi. Gondolj csak a kórházi csövekre, gyerekjátékokra, zuhanyfüggönyökre, esőkabátokra... igen, ezekben is ott van.
Most már látom, ahogy gondolkodsz: "De hisz mindenhol műanyag van! Akkor mindannyian bajban vagyunk?" Várjál csak — nézzük meg, mit mond a tudomány.
A kísérlet, ami felhúzta a kutatók szemöldökét
A csapat, Dr. Osvaldo Juan Ponzo vezetésével, ügyesen építette fel a kísérletet. Terhes patkányokat tettek ki DEHP-nek a terhesség első napjától egészen a kölykök elválasztásáig. Aztán amikor ezek a kis patkányok felnőttek (nagyjából 70 napos korukban), a kutatók tesztelték a szorongási szintjüket egy emelt kereszt-labirintusban.
Tudod, ahogy somegyik embernél feszültté válik, ha magas emeleten van? A patkányoknál is van hasonló ösztön — természetüknél fogva kerülik a nyílt tereket és a magasságot. A labirintusnak két "biztonságos", zárt karja van, és kettő szabadon hagyott. Minél szorongóbb egy patkány, annál több időt tölt a zárt részeken.
Az eredmény? A DEHP-nek kitett patkányok felnőtt korukban egyértelműen megnövekedett szorongást mutattak. Kevesebb időt töltöttek a nyitott karok felfedezésével, tovább bújtak a zárt részeken, és több "megfagyásos" viselkedést produkáltak — amikor egyszerűen megállnak, mert félnek.
És itt jön a vad rész: ez a szorongás megmaradt, annak ellenére, hogy a patkányok felnőtt korukban már nem voltak kitéve DEHP-nek. A kár korán keletkezett, és úgy tűnt, maradandó... legalábbis elsőre.
A meglepő rész — és van remény!
És itt válik igazán érdekessé a történet. A kutatók elkezdtek gondolkodni: vajon vissza lehetne fordítani ezeket a hatásokat? Két különböző megközelítést próbáltak ki:
- GABA agonisták — olyan molekulák, amelyek aktiválják a GABA-t, ami lényegében az agy "nyugodj le már" idegi átvivő anyaga
- Tesztoszteron kezelés — 48 óránként adva, két héten keresztül, a tesztelés előtt
És találd ki, mi történt? Mindkét kezelés működött! Azok a szorongós patkányok, amelyek GABA agonistát vagy tesztoszteront kaptak, jelentősen kevesebb szorongásos viselkedést mutattak. Elkezdtek többet felfedezni, kevesebbet megfagyva, és inkább úgy viselkedtek, mint a "normális" patkányok.
Dr. Ponzo így fogalmazott: a DEHP-nek való korai kitettség "módosíthatja a szorongással kapcsolatos viselkedést, még ha felnőttkorban nem is volt DEHP-expozíció."
Mit jelent ez az emberekre?
Most pedig — és ez fontos — ezt a vizsgálatot patkányokon végezték. Nem vagyunk patkányok. Nem mindig reagálunk ugyanúgy a vegyi anyagokra, és ami laborállatban igaz, az nem automatikusan igaz az emberre.
AZONBAN... a kutatók nem csak úgy kitalálták ezt. A DEHP már eddig is ismert volt mint endokrin diszruptor — vagyis képes bajlkodni a hormonrendszerünkkel. Korábbi kutatások összekapcsolták reproduktív problémákkal és idegrendszeri hatásokkal állatokban és emberekben egyaránt. Szóval ez az új szorongásos kapcsolat nem a semmiből jön — egy már amúgy is aggasztó képhez ad újabb elemet.
Az, hogy a korai életben történő vegyszer-expozíció meghatározhatja az agyunk kémiáját az egész életünkre? Ez sem mostanában derült ki először. A fejlődési neurotoxicitás valós aggodalmat jelent, amit évtizedek óta tanulmányoznak.
Az én véleményem
Őszintén szólva, ez az egész elgondolkodtat azon, hány vegyi anyag vesz körül minket nap mint nap, amiről szinte semmit nem tudunk. A DEHP-et évtizedek óta használják, és csak most kezdjük tisztábban látni a hatásait.
De itt van, amit én választok ki ebből: a tudomány halad előre. A kutatók azonosítottak egy problémát, szigorúan tesztelték, és még potenciális megoldásokat is találtak a hatások visszafordítására. Ez nem pánikra ok, hanem arra, hogy érdeklődőek maradjunk és támogassuk a tudományos kutatást.
Nem fogom kidobni az összes műanyag edényemet (mert őszintén szólva, ez se nem reális, se nem környezetbarát). De talán picit jobban odafigyelek majd, hogy ne melegítsem a műanyagot mikróban, válasszak üveget vagy fémet, amikor könnyű, és szorgalmazzam a jobb vegyianyag-biztonsági szabályozásokat.
Te mit gondolsz erről a kutatásról? Megváltoztatja a műanyagokhoz való hozzáállásodat? Szívesen olvasnám a gondolataidat — írd meg kommentben!