Az a sárga izé a kertedben? Lehet, hogy gondolkodik

Van egy dolog, ami miatt mostantól másképp fogsz rájuk nézni.

A minap belebotlottam néhány kutatásba a nyálkagombákról, és azóta nem hagy nyugodni a téma. Ezek a puha, vakítóan sárga masszák mindenhol ott vannak – az erdőkben, a kertekben, korhadt fatörzsek alatt. Olyanok, mintha egy sci-fiből másztak volna elő. De a tudomány most azt állítja: ezek a lények talán tudatosak. Igen, tudatosak. Úgy értem, van bennük valamiféle tapasztalás.

Nézzük, miért olyan izgalmas ez.

Ismerd meg a Blobot

A Physarum polycephalum – ez a hivatalos neve az egyik leghíresebb nyálkagombának – nincs agya, idegrendszere, vagy bármi, ami erre emlékeztetne. Egyszerűen egy csomó sejt egyesül egyetlen óriási tömeggé, amelyben több mag lebeg ide-oda.

Egyszerűnek hangzik, ugye? De itt jön a furcsaság.

A kutatók látták már, ahogy ezek a lények matematikai problémákat oldanak meg, labirintusokon navigálnak, hogy ételhez jussanak, sőt, át is nyomulnak a számukra gyűlöletes kék fényen – mert egyszerűen annyira éhesek voltak, hogy elérjék a túloldalon lévő finom falatot. Ritmikus összehúzódásokat használnak, szinte úgy, mint egy szívverés, hogy addig tologassák magukat, amíg meg nem találják, amit keresnek.

Nincs agy. Nincsenek neuronok. Csak... nyálkaság.

A tudat bökkenő

Az 1990-es években megjelent egy elmélet A tudat sejtes alapjai címmel, és ez elég radikális. Azt sugallja, hogy az élet és az érzékelés gyakorlatilag ugyanaz. Nem csak az összetett életre – delfinekre, kutyákra, emberekre – gondolok, hanem MINDEN élő szervezetre, a legkisebb baktériumig bezárólag.

Eszerint a nézőpont szerint a baktériumok is tanulnak. Emlékeznek dolgokra. Döntéseket hoznak. Van, amelyik primitív önfeláldozást mutat: az egyes sejtek feláldozzák magukat, hogy a csoport más tagjai túlélhessenek.

És van még valamijük: beszélnek egymással. A tengeri biolumineszcens baktériumok például olyan molekulákat bocsátanak ki, amelyek jelzik nekik, mikor gyűlt össze elegendő számú ahhoz, hogy együtt világítsanak. Olyan ez, mint egy piciny baktérium-tanácskozás, ahol eldöntik, ideje csoportképet készíteni.

Mit érezhetnek ezek?

Ez az a rész, ami igazán megfogott. A kutatók úgy gondolják, hogy ha ezek a szervezetek tudatosak, az, amit átélnek, gyökeresen más lehet, mint amit mi átélünk.

A mi tudatunk olyan, mint egy teljes film – van egy "én", aki mindent néz, döntéseket hoz, érzelmeket érez. De egy nyálkagomba vagy baktérium számára? A tudatuk inkább olyan lehet, mint a megérzés. Egy húzás a jó dolgok felé. Egy taszítás a rosszaktól. Nincs belső monológ. Nincs olyan érzés, hogy "én" figyelném, ahogy "én" döntök.

Tudat öntudat nélkül. És őszintén szólva, nem tudom, ez teszi-e lenyűgözőbbé vagy sem.

Miért lenne ez fontos neked?

Tudom, hogy ez olyan dolognak tűnhet, ami csak poros akadémiai folyóiratokban számít. De itt van, miért gondolom, hogy mindenkinek lényeges:

Először is, ez felforgatja, amit a tudat eredetéről gondoltunk. Mindig úgy véltük, hogy komplexitás kell – egy nagy agy, amelyben milliárdnyi neuron működik. De ha a nyálkagombák képesek problémákat megoldani és olyan viselkedést mutatni, ami szándékosnak tűnik, talán a tudat sokkal alapvetőbb dolog, mint hittük.

Másodszor, elgondolkodtat, hol a határ az "élő" és a "nem élő" között. Egy nyálkagomba csak egy esztelen biológiai gép, vagy van valami, ami "lenni egy nyálkagombának"? Nem tudom, hogyan válaszoljak erre, és izgalmas ez a bizonytalanság.

És harmadszor, most már másképp nézek arra a sárga izére a gyepen, és azt gondolom: "Mit gondolsz, kis massza? Neked mi az értelme az egésznek?"

Lehet, hogy a válasz: "semmi különös." De lehet – és ez az, ami éjszakánként ébren tart – hogy sokkal több, mint amit valaha is elképzelhetünk.

Szóval legközelebb, ha ilyen titokzatos lényt látsz, talán biccents neki egy kis tisztelettel. Lehet, hogy valamit nézel, ami a maga furcsa módján igencsak éber.