Hallottál már olyasmit, amit senki más nem?

Volt már olyan, hogy valami furcsa hangot hallottál – mondjuk egy mély, zümmögő sustorgást –, de a környezetedben senki nem értette, miről beszélsz?

Ha igen, nem vagy egyedül.

Több mint ötven éve tart

A hetvenes évek óta emberek milliói számolnak be világszerte ugyanerről a jelenségről: egy állandó, alacsony frekvenciájú zümmögésről, ami főleg éjszaka, csendben válik zavaróvá. Nem néhány elszórt panaszról van szó – több száz dokumentált eset létezik, és vannak, akik annyira szenvednek tőle, hogy levelezni kezdtek a helyi újságokkal, válaszokat követelve.

Bristol volt az első

A történet az 1970-es évek elején indult, és persze, hogy Nagy-Britanniában. A bristoli lakosok panaszkodni kezdtek erre a furcsa, alig hallható zümmögésre, ami megnehezítette az alvást. Az emberek persze rögtön elkezdtek találgatni: gyárak, áramvezetékek, titkos kormánykísérletek, vagy – miért ne – földönkívüliek.

A legérdekesebb az, ami ezután történt. Pár évvel később ugyanez a jelenség megjelent más angliai tengerparti városokban is. Aztán Londonban. Majd ugrunk néhány évtizedet, és máris hasonló jelentések érkeztek Új-Mexikóból és Indianából. Manapság már olyan sok a jelentés, hogy létezik egy úgynevezett World Hum Database Project, ami nyomon követi az összes esetet.

Szóval mi ez az egész?

A kutatás, ami mindent megváltoztatott

Német és norvég kutatók úgy döntöttek, komolyan veszik az ügyet. Összegyűjtöttek 28 embert, akik rendszeresen hallják ezt a hangot, és alapos vizsgálatoknak vetették alá őket.

Az eredmény meglepő volt: a 28 emberből csak kettőnek volt kiemelkedően érzékeny hallása az alacsony frekvenciákra. Ez gyakorlatilag kizárja, hogy egyszerűen "túl jó fülei" lennének az érintetteknek.

Megnézték az úgynevezett otoakusztikus emissziót is – ez egy olyan hang, amit a saját belső fülünk termel. Néhány ember valóban hallja a saját füle "zümmögését". De ez sem volt a magyarázat.

Akkor mi marad?

Az válasz talán a fejünkben van – szó szerint

A PLOS One folyóiratban publikált kutatás szerint a legvalószínűbb magyarázat az alacsony frekvenciájú tinnitus. A tinnitus egyszerűen azt jelenti, hogy olyan hangokat hallasz, amelyek nem kívülről érkeznek. A legtöbben a fülcsengéssel azonosítják, de kiderült, hogy a hallórendszer alacsony frekvenciájú hangokat is képes előállítani – és senki nem tapasztalja ugyanúgy.

És itt jön a lényeg: nem igazán értjük, hogyan dolgozza fel az emberi fül a nagyon alacsony frekvenciákat. A legtöbb kutatás a közepes tartományra koncentrál, amit a beszédhez és mindennapi hangokhoz használunk. De az alacsony vége? Az még mindig rejtély.

Akkor valóságos ez a Hum vagy sem?

Őszintén szólva, ez nálam is elgondolkodtató. A kutatók nem állítják, hogy biztosan nincs semmiféle külső hang. Csak azt mondják, hogy a legtöbb jelentő esetében valószínűleg a saját hallórendszerük játszik nagyobb szerepet, mint bármiféle titokzatos külső forrás.

De amit igazán lenyűgözőnek találok: még ha a Hum részben vagy nagyrészt a saját hallórendszerünk terméke is, az nem jelenti azt, hogy kevésbé valóságos azoknak, akik hallják. A tinnitus nem "képzelődés" – valódi fiziológiai jelenség, ami komolyan ronthatja az életminőséget.

És őszintén? Van valami költői abban a gondolatban, hogy a Föld maga is zümmöghet olyan frekvenciákon, amelyeket nem erre terveztek, és néhányunk hallórendszere érzékenyebb annyira, hogy észlelje... valamit. Hogy az a valami külső rezgés, a saját fülünk tévedése, vagy a kettő kombinációja – ez még a jövő kérdése.

Te mit gondolsz? Hallottál már hasonlót? Írd meg kommentben – kíváncsi vagyok a történeteitekre!