Távoli bolygók rejtélye: vakon kutatunk
A csillagászokat régóta zavarja egy nagy gond: más csillagok lakható bolygóit keresve szinte tapogatózunk a sötétben. Látjuk a csillagok fényét. Kimutatjuk, ha bolygó elsuhan előtte. De a csillagok körül tomboló űridőjárás láthatatlan marad előttünk.
Képzeld el: a Napunk kitörései hogyan károsítják a hálózatokat és műholdakat. Most képzelj csillagokat, ahol ez tízszer erősebb. Gyanítjuk, hogy ezek a részecskesugarak fontosabbak a csillag fényénél a életképesség szempontjából. Csakhogy nem küldenénk szondát 40 fényévnyire.
Váratlan áttörés
Itt jön a izgalmas rész. Fiatal, kis, halvány csillagokon – az M törpékon, amik a leggyakoribbak a galaxisban – furcsa villanásokat figyeltek meg. A fényesség hirtelen csökken, aztán visszatér, és megismétlődik.
Évekig rejtély volt: foltok a felszínen? Valami kering előtte? Senki sem tudta.
A Carnegie Intézet kutatója, Luke Bouma és kollégája, Moira Jardine mélyebbre ásott. Nemcsak a fényességüket nézték, hanem "spektroszkopikus filmeket" készítettek: a fény hullámhossz szerinti részletes mozgóképeit. És ekkor jött a meglepetés.
Természetes űridőjárás-állomás
Kiderült: nem foltok vagy bolygók okozzák a fényességcsökkenést. Hatalmas, hűvös plazmafelhők – ionizált gázok – ezek, amiket a csillag mágneses mezeje tart fogva. Ezek a plazmatorzók mágneses erővel sodoródnak, donut-szerű gyűrűt alkotva.
Zseniális: ezek a gyűrűk természetes műszerek az űridőjárás mérésére. Látjuk, hogyan mozog a plazma a mágnesmezőben, így megmérhetjük a láthatatlan részecskék világát. A természet adott nekünk egy időjárás-állomást, nincs szükség szondára.
"A rejtélyes villanások hirtelen űridőjárás-adóvá váltak" – mondta Bouma. Ez a tudomány varázsa: a zavaró jelenség hasznos eszkerré alakul.
Miért kulcsfontosságú az idegen élet kereséséhez?
M törpék mindenhol vannak, sokszor sziklás bolygókkal. De ezek gyakran barátságtalanok: sugárzás perzsel, légkör gyenge, kitörések verik őket.
Mostantól megmérhetjük a részecskék sűrűségét, sebességét, a mágnesmező hatását. Így kiderül, mely bolygók tarthatnak meg légkört és vizet – az élet alapfeltételeit.
A kutatók szerint a fiatal M törpék 10 százalékánál van ilyen plazmatorok. Sok példány vár tanulmányozásra.
Mi jön ezután?
Bouma csapata tovább kutat: honnan jön a plazma? A csillagból lökődik ki, vagy máshonnan?
Ez emlékeztet: a tudomány nagy dobásai gyakran a furcsaságokból fakadnak. Nem kerestek időjárás-állomást, csak értették a villanásokat. De ez segíthet kideríteni: egyedül vagyunk-e?
Kezdeti stádiumban vagyunk, sok munka vár. Ám ez a kreativitás visz közelebb az emberiség nagy kérdéseihez.