Amikor az ősemberek először fogtak vésőt
Képzeld el, hogy egy 430 ezer éves faragott faeszközt találsz. Nem dárdát, nem véletlenül letört ágat. Hanem olyat, amit valaki szándékkal készített. Pontosan ezt fedezték fel most a kutatók Görögországban.
Miért ritka ez a lelet?
A fa elenyészik. A kőeszközök fennmaradnak, a fa viszont ritkán. Ezért számít szenzációnak, hogy a Marathousa 1 nevű lelőhelyen két, jól megmunkált darab került elő. Az egyik égerfából, a másik fűz vagy nyárfa anyagából készült. A mikroszkópos vizsgálat egyértelmű nyomokat mutatott: valaki fejszével és késsel dolgozott rajtuk.
Nem véletlen törés
A jelek alapján az égerfa darabot ásásra vagy kéreg lehántására használták. Ez nem volt improvizált szerszám. Valaki eldöntötte, hogy kell egy ilyen eszköz, és megcsinálta. A kutatók óvatosak a következtetésekkel, de az üzenet egyértelmű: ezek az emberek már terveztek és alakítottak.
Medvék a közelben
A lelet helyszínén medvekarom nyomait is megtalálták a fán. Vagyis ugyanott dolgoztak az emberek, ahol nagy ragadozók is jártak. A környéken elefántcsontok és más állatmaradványok is előkerültek, tehát vadászó-bőrkészítő hely lehetett. Nem békés táborhely, hanem veszélyes terep.
Korábban kezdődött
Eddig úgy tudtuk, hogy a legöregebb megmunkált faeszközök nagyjából 40 ezer évvel fiatalabbak ezeknél. Ez a lelet tehát visszanyomja az idővonalat. A középső pleisztocén korban már kialakult az a képesség, hogy az emberek ne csak túléljenek, hanem tudatosan alakítsák a környezetüket.
Délkelet-Európa is benne volt
Ez az első ilyen jellegű bizonyíték Délkelet-Európából. Azt sugallja, hogy a fa megmunkálásának tudománya nem egy szűk területen alakult ki, hanem több helyen, egymástól függetlenül is megjelent.
Mit mutat ez rólunk?
Ezek az emberek nem buta túlélők voltak. Értették az anyagokat, megfigyelték, mi mire jó, és képesek voltak finom mozdulatokkal alakítani a fát. Nem írtak, nem építettek városokat, mégis tudtak tervezni és megoldani problémákat. Ez a lelet ezt az alapvető emberi képességet hozza közelebb.